Huh..remélem hogy most már minden rendben lesz...én nem akartam ezt. Éppen hazaérünk, és megint jönnek a zavarok..ez már megint csak az én karmám...
Visszaértem, és elszívtam egy cigit az erkélyen..füstölgés közben kijött hozzám Jess..
- Szia..sikerült? - kérdezte reménykedve..
- Szerintem igen. - és egy kicsi mosoly jött az arcomra.
Megölelt...ezután észrevettem, hogy a bagómmal szemezget..
- Ömm..Jess. Miért is bámulod a cigimet?
Hirtelen kiábrándult..
- Jaaaaa bocsi, semmi érdekes!
- Azért! - és kacsintottam egyet..
"vasárnap este 7 óra"
Huh..ideje elkezdeni készülődni...Brandon próbált engem faggatni, többször is, de csalódottan kellett felfognia, hogy nem mondok neki semmit..én sajnáltam, de megígértem, és amúgy is, elkezdené a féltékenykedését...
Hosszas készülődés után végre elégedett voltam magammal, de nem voltam kitűnő jelenség.
Oké, van egy kis időm, addig elszívok egy cigit...Brandon idegesen jött ki hozzám, és ő is rágyújtott..
- Nem fogsz mondani semmit..igaz? - kérdezte..
- Jaj bocsi Brandon! De annyira hülyének néznél..
- Én magamat érzem hülyének..tudod mennyire idegesítő, hogy elmész egyedül, de még csak nem is tudhatjuk hogy miért...az, hogy elmondd, miért olyan bonyolult..
- Már megint kérdőre veszel?? - kérdeztem az eget bámulva..
- Nem mondtam hogy kérdőre vennélek.
- De gondoltad! - de nem vettem komolyan..vagyis kívülről.
- Kelly! Csak azt akarom, hogy ne legyen semmi bajod.
- Tudhatnád hogy vigyázok magadra...Jessék?-tereltem gyorsan.
- mm...nem tudom.. - és vállat vont..végül is, nekem is mindegy volt, tudnak magukra vigyázni.
Elnyomtam a cigit..
- Hé..le kéne szokni.. - mondtam..nem volt jó, tényleg le akartam szokni, de egyedül nem tudok nekilátni.
- Tudom. De .. nem is tudom... - és a cigijét forgatta.
- Hé! Komolyan. Csak..apránként. Mondjuk először csak napi kevesebb szállal, és utána szépen lassan elengednénk..mit szólsz hozzá?
- Nem hülyeség.. - majd ő is elnyomta a cigijét, és a csikk a kukában landolt..- nem mondod meg hogy miért..igaz? - kérdezte a könyörgő szemeivel..annyira édes volt..
- Én...nem..tényleg bocs! Hé..megígérem, hogy sietek vissza. - és kacsintottam egyet..
- De ha hazaérsz, esküszöm hogy kivágom azt a szar telefont az ablakon ha nem kapcsolod ki..értve vagyok? - annyira határozott volt..tudom hogy kidobta volna, ezt nem is méregettem, képes lett volna rá..- Értve..-ennyit mondtam, majd bementem egy kávéért, mert lankadt a figyelmem, de nem szabadott.
Pont megjöttek Jessék. Fülig ért a szájuk..szerintem már megint nagyon szerelmesek köszöntünk..Juan menne ki cigizni! Háhá!
- Hé..Juan..Brandonnal éppen beszélgettünk...
- Igen? - majd leült.
- Le kéne szokni..nem csak neked, nekünk is..hogy vagy vele?
- Jó lenne, de nem is tudom.. - mondta bizonytalanul..
- Óh hogy ilyen gyengék vagytok..
- Férfiak! - szólalt meg Jess, és összepacsiztunk!
- Találóbb nem is lehetett volna! - mondtam még oda Jessnek.
- Igazad van..- félrehúzta a száját, majd letette azt a cigit, amit éppen elszívott volna..
- Hé..nem a világ vége! - ment oda Jess enyhén cinikus hangnemben..
- Ennyire azért nem viselt meg! - lesütötte a szemét, belőlünk pedig hatalmas nevetés tört ki..
Brandon hallotta az egészet..abbahagytuk..
- Nők.. - a két srác ugyanazon ezredmásodpercben szólalt meg ekképp..Jessel összenéztünk, és sokat pislogtunk, a fiúk meg összeöklöztek..
- Ez fájt.. - szólalt meg vigyorogva Jess..
Ránéztem az órára..már ennyi az idő?? Huh..mindjárt indulhatok..minden nálam van?
Elkezdtem kutakodni a táskámban..oké, minden..
- Khmm.. és a leszokást folytathatnánk azzal, hogy nem viszel magaddal cigit, Kelly.. - szólalt meg Juan felettébb lényegretörően és lassan..itt jön a bosszú.
- Teljesen egyetértek..- szólalt meg Brandon, majd kinyújtotta a kezét, én pedig szemet forgatva odaadtam neki a dobozt...
- Na ne viccelj..-az előzőt eltette, és még mindig nyújtotta a markát..
*Brandon szemszöge*
Tudtam hogy több van nála, ez vitathatatlan...
Erre unott szemekkel még két dobozt kiadott a kezembe..
- Mindjárt másabb. - és eltették a cigimet...nincs bagóm, és lehet hogy nem is tudok venni..én nem akarom hogy rájöjjön a világ! Ezek szívatnak! Na mindegy..
- Mennem kell..
- Kelly..biztos hogy.. - mondtam volna, de gyorsan félbeszakított...
- Biztos! Ne akadékoskodj, nem vagyok öt éves! - láttam hogy fel van háborodva, én meg csak felhúztam a szemöldökömet..oké, Jessék előtt nincs balhé..tudta hogy csak ez gátolt meg abban hogy visszaszóljak..
- Bocs.. - felvette a dzsekijét, és kiment az ajtón..
*Jess szemszöge*
Most a cigire van kiakadva vagy mi? Egyszerűen zavar minket a titok, és ezt ő is tudhatná..annyira félreérthető, de érdekes, hogy ennyire rá akarja szánni magát a cigiről való leszokásra, bár nem is csodálom...neki példaképnek kell lennie az emberek szemében!
Brandon magára kapott egy bőrdzsekit.
- Hova mész? - kérdeztem tőle..
- Hát utána..csak nem gondolta hogy hagyom menni..
- De azt mondta hogy... - de félbeszakított
- Kit érdekel? Ő csak Kelly..ismerhetnéd.. - köszönt, és kiment.
Juan nem csodálkozott, szerintem érezte...
- Most nem irigylem..-mondta felém fordulva..
- Szerinted...vannak még kételyei?
- Hogyne lennének! Nekünk is van..hát akkor neki.. - igaza volt. Mi van ha...de ha nem?
*Kelly szemszöge*
Huh...már félúton vagyok. Hirtelen fotósok léptek elő, én pedig nem tehettem mást, minthogy zavartan mosolygok..pont most??? Nem akarom hogy kövessenek! Reméltem hogy gyalog eljutok odáig, de ez reménytelen! Mit csináljak? majd megláttam egy taxit jönni! Istenem, most ne hagyj szarban! Stoppoltam..megállt, én pedig beszálltam...köszönöm!
Megadtam a címet, de megkértem hogy kerülőúton menjünk..szerintem értette a srác hogy miért..szóval egy nagy kerülővel eljutottam odáig..
- Köszönöm! - fizettem, elköszöntem, és kiszálltam.
Igen...pontosan láttam. A ház előtt álltam. Enderson street 120., és mindjárt 21:00..bementem a kertesház kapuján..hmm..olyan szép kert volt! Megláttam egy tavacskát..mellé sétáltam, és mosolyogva néztem egy kicsi ideig.
Két kézzel kapaszkodva, szapora lélegzetekkel, nagyon lassan és remegő lábakkal értem fel..mikor már fenn voltam, még egyszer visszanéztem
Huh..hátborzongató..de hát ő már csak ilyen...tovább mentem, az egyik szobából fény szűrődött ki..
- James..hé..James.. - mondtam remegő hangon..féltem, számomra ijesztően sötét volt..
- Gyere..itt vagyok. -hallottam a fényes szobából a mély hangot..huh..ő az.. oké, beléptem..- Szia James!
- Szia Kelly! Rég láttalak! - és kaptam egy ölelést, és egy csokor virágot..rendes tőle.
- Kelly annyira rég láttalak és gyönyörű vagy. Tudod...-de félbeszakítottam.
- James..igaz amiket hallottam a nővéredtől? - kérdeztem idegesen..
- Mondta? - kérdezte értetlenül..
*Brandon szemszöge*
Nem tudtam ott ülni, és nem tudni hogy hol van, mit csinál, mi van vele! Nem voltam rá képes!
Kocsival mentem. A ház közelében sikerült leparkolnom, és vártam..láttam az egyik ablakból szűrődő fényt.
És csak vártam..gondoltam, majd később bemegyek, előbb hadd bontakozzanak ki a dolgok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése