8. rész

*Kelly szemszöge*
- Így jött ki... - és vállat vont...most mi van?
- O.K. - válaszoltam komoran.
Jess kijött.

Láttam, ahogy jelez Juannak a fejével a szoba fele. Juan naná hogy vigyorogva utánament, és kattant a zár..

O.K. , ez van...de én ezt most nem értem..Brandon feszültnek tűnt...pedig a cigi, a fű, ezek...nem rázták meg..akkor talán a munkahelyén van valami? Vagy csak fáradt? Nem tudom..
- Megnézünk egy filmet? - kérdeztem egy lágy mosollyal.
- Ha te akarod.. - és betettem a kedvenc filmjét, amit a legritkábban nézünk, hogy megtartson a  varázsa..Keresztapa..sosem értettem. Az csak egy film, de Brandon rajongott érte...olyan 2 és fél óra volt az egész film. Miután megnéztük, látszott Brandon-on, hogy mindig jobban imádja azt a filmet...
De szerencsére a film után már engem imádott. Persze az édes kis románcunkat egy telefonhívás zavara meg. A hívó ismeretlen volt.
*Brandon szemszöge*
Felvette a telefont, és kivonult. Most mi van? Én nem értem őt, de tényleg. Az utcaszám, az a papír... mit titkolhat még? Teljesen kétségbe voltam esve, nem tudtam hogy mit kezdjek a helyzettel. Nem teszi meg... de mi van ha mégis? Ott lebegett a szemem előtt a kérdés... Mi van ha...? Bízzak benne? Rákérdezzek? Kavarogtak bennem a gondolatok... Kelly fél óra múlva vissza is jött...
-Ki volt az?-Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Ja, senki...-Mondta, és közben a földet nézte... akkor sosem mond igazat, ha a földet nézi... ennyire már ismerem.
-Tényleg, senki? Vagy esetleg a találkádat szervezgeted?-Kérdeztem tőle felpattanva a kanapéról.
-Tessék? Mi van? Te normális vagy?-Kérdezte tőlem kiakadva.
-Ja, az van, hogy a hátam mögött találkozgatsz másokkal!-Förmedtem rá, amitől egy kicsit megijedt.
-Jó tudni róla! Te komolyan ennyire hülye vagy, hogy azt hiszed, másokkal találkozgatok... komolyan....-Mondta kiabálva.
-Nem vagyok hülye, ez az igazság!-Léptem közelebb felé, majd meghátrált.
-Na mi lesz? Megütsz? Megmered?-Kérdezte tőlem. Igazából nem akartam megütni, soha nem tudnám bántani fizikailag, de lelkileg sem szeretek vele veszekedni.
-Micsoda? Te teljesen bekattantál? Azt hiszed, hogy képes lennék megütni téged?-Kérdeztem tőle kiakadva.
-Hát úgy látszik! Most menj el!-És mutogatott az ajtó felé.
-Komolyan? Hát jó!-Viharzottam ki az ajtón.
*Kelly szemszöge*
Kiment az ajtón, majd egy akkorát belevert a falba, hogy a föld is beleremegett. A falnál szépen lecsúszva kezdtem el sírni. Hallottam egy fékcsikorgást, majd egy kocsi iszonyatos gyorsan elmegy. Persze, hogy Brandon volt az.
Itt hagyott..el sem hiszem..ez így nem jó..nem tudom már hogy mit kezdjek a helyzettel..Én szeretem Brandont, Ő az életem, és annyira rosszul esik ez az egész. Sajnálom, de innen már nincs visszaút.. Mit mondana ha megmondanám az igazat? Mit? Akkor mást árulnék el..nem. Túlélem! Néhány nap! Holnap után már úgyis vasárnap. Ez nem az én érdekem, ez másé. Nem árulhatom el őt! Nem tehetem azok után, amiken keresztül ment értem..Segítenem kell! Vasárnap máshol a helyem, de nem mondhatok semmit! Nem hagyon cserben, mert szüksége van a segítségemre..Annyira nehéz ezt kimondani! Nem választhatom életem szerelmét most! Most nem...viszonoznom kell valamit, ami már mióta nem hagyja nyugodni a lelkemet.. Nem csalnám meg Brandont soha, de itt hagyott! Megütött volna? Szerintem igen, annyira zavaros a helyzet, pedig nem kéne annak lennie, de nem szólhatok senkinek..a titoktartás kötelez! Annyira bánom már, nem akartam neki bármilyen bosszúságot okozni, de most itt hagyott...ITT HAGYOTT MERT ELKÜLDTEM! Talán féltem? Igen. Féltem, hogy meglendül a keze, és többé már sose nézhetek úgy rá, mint azelőtt...megbírt volna ütni? Ma már nem tudom meg...utána akarok menni..de mit mondanék? Elé sem bírnék állni, mert nem tudok magyarázatot adni...huh...nem bírom ezt így!
Megkerestem a telefonom, és azonnal tárcsáztam, de előtte letiltottam az adataim láthatóságát...félek hogy kinyomná, de az ismeretleneket mindig felveszi..
- Halo? - szólt bele egy ideges hang...lefagytam...ő volt az, de én meg sem bírtam szólalni...
- Sz..sz..sz..sziaa...Brandon, én annyira sajnálom! Nem az aminek látszik..
- Miért? Akkor mi? - kérdezte türelmetlenül...
- Figyelj. Brandon, nem mondhatok semmit, megígértem valakinek! Sajnálom.. - suttogtam erővesztve.
- Kelly ne fárassz...tudod hogy ez milyen .. hogy is mondjam...kínos szitu volt? Tudod mit? Mindegy. - és lerakta...
Én még jobban zokogtam, nem tudom elhinni, hogy azt feltételezi rólam, hogy megszegem a saját szavam..ez most nagyon szíven ütött...de ez az egész..nem is lenne annyira összekuszálódott, de megígértem hogy tartom a szám..
Hallottam ahogy valaki kicammog a másik szobából..
- Kelly..minden ok? - kérdezte az ajtó másik feléről álmosan...
- Igen..hagyd csak.. - tudta hogy hazudok, mert bejött...
- Hé..mi történt? Annyit tudok hogy az ablakból láttam Brandon-t elhúzni.. - mondta, és leült mellém a sötétbe..de vagy 2 másodperc után felállt, és feloltotta a villanyt.
- Hé..veszekedtetek? - kérdezte, leült mellém, és átölelt..
- Ezt most minek nevezzem?
- Na mondj el szépen mindent! - mondta halkan.
- Hát az volt, hogy filmet néztünk, utána meg már egymással voltunk elfoglalva, de megszólalt a telefonom...és felvettem. Kimentem és otthagytam Brandon-t, mert hiába no name volt, én sejtettem hogy ki az, és fel kellett vennem...végül fél órásra húzódott az egész, és mikor visszamentem, meggyanúsított, hogy a találkámat szervezem valaki mással...úgy gondolja hogy megcsalom.. - és újra kitört belőlem a sírás, Jess pedig magához ölelt..
- Nyugodj meg...minden rendben lesz..
- És ha nem? És ha itt elszakadt a húr?
- Nem hiszem...de ne feledd: ezek után te is ezt gondolnád, én is ezt gondolnám, mindenki ezt gondolná.. - és igaza volt...nem volt alaptalan, csak a tudat, hogy azt hiszi hogy megcsalom...nem a barátnője vagyok! A felesége! Elengedtük az ölelést Jessel.
- De akkor is..ő elhiszi hogy képes lennék rá és ez nekem elég.. - folytak a könnyeim, Jess adott egy zsepit.
- Hey...nyugodj meg .. kérlek.
- Felhívtam...naná, hogy nem lett semmi sem jobb..
- Szerintem ezt holnap tiszta fejjel próbáld meg megbeszélni vele..
- Igazad van..teljesen igazad van..alszok rá egyet, holnap kipattanok az ágyból, és beszélek vele! - határoztam el keményen..nem fog érdekelni, meg kell hallgatnia.
- Látod, így van! Most mosd le az arcod...
- Uhh..hogy nézhetek most ki.. - szipogtam.
- Nem ez lenne a legjobb képed.. - és elmosolyodott..
- Köszönöm! - és még egyszer megöleltem, majd felálltam..
- Jó éjt! - köszönt el, és visszament Juanhoz a szobájába.
Én pedig vettem egy forró fürdőt, ami kb. másfél óráig tartott, és átgondoltam, hogy mit kell mondanom holnap Brandonnak..most összeszedtem mindent, majd aludni mentem, de ebből nem volt alvás..
"másnap hajnali 5 óra, cigivel és kávéval a kezemben az erkélyen"
Nem bírtam tovább fetrengeni..egyszerűen lehetetlen vagyok, de nem baj. Egyre jobban elhittem, hogy a dolgok menthetőek..
Reggel 7-ig elfoglaltam magam, nagyon izgultam...
Hmm..ideje elindulni..hagytam egy levelet:

Sziasztok! Elmentem, fontos dolgom van. Majd jövök.

               Pussz..Kelly. 

Majd elsiettem, hogy megelőzzem Brandont..mikor a lakás elé értem, ott volt a kocsi, szóval tuti hogy még bent van..szerencsém, mert van amikor hamarabb elmegy..itt az ideje bekopogni..huh..izzad a tenyerem is.. oké...bekopogtam...ajtót nyitott, de nem láttam az arcán a meglepődöttséget..lehet hogy számolt rám..
- Mit akarsz? - kérdezte hidegen...uhh...nem jól kezdődik, nagy levegőt vettem, és belekezdtem.
- Csak bocsánatot kérni. Mindenért..tudnod kell, nem azért vettem fel a telefont, mert mással találkozgatok, nem tenném meg, ezt remélem te is tudod..más a helyzet, és vasárnap el kell mennem arra a címre...de nem mondhatok semmi többet..megígértették velem. - mondtam őszintén...

- De ez annyira bizarr volt..velem vagy, és hirtelen egy telefonhívásra ugrasz...azért most őszintén..mit éreznél a helyemben? És az a papír...
*Brandon szemszöge*
- De...honnan tudtad? - kérdezte értetlenül..
- Kaptam egy fülest...
- Melyik kölyök volt? - kérdezte, és körülnézett...
- A lényeg: egyiket se nyírd ki..
- O.K, meglesz. Brandon..nem lehetne elfelejteni? Egy telefont sem veszek fel ha nem alkalmas, ezt ígérem! - már majdnem megesküdött, mikor megfogtam a kezét.
Hmm...ez a nő totál dilis..de imádom. Megcsókoltuk egymást..
- Ömm..ha végeztél feljössz? - kérdezte Kelly egy nagy vigyorral..
- Hmm...lemenjek? - még azért hózalkodtam vele egy kicsit.
- Igen! - vágta rá.
- Jó, majd megyek.
Elköszöntünk, és mentünk dolgunkra...
Hiába, engem így is zavar..nem mond semmit..úgy érzem, nem lenne képes rá, de egy kicsi kételkedés volt bennem. Miért nem mond semmit? Tán nem bízna bennünk?...