5.rész

*Juan szemszöge*
Nagyon, de nagyon sajnáltam Jess-t... rossz volt nézni... láttam, hogy nagyon odaütött neki, milyen lett a testvére. Egész nap csak sírt, vagy az ölembe borulva kezdte magából kiadni az összes feszültségét. 2 nap múlva, már kezdett a régi önmaga lenni. Elmentem dolgozni... persze lent jutott eszembe, hogy a cigimet fent hagytam... most már mindegy... nagyon remélem hogy Jess nem gyújt rá. Itt van még egy ex barátnőm... Rebeca. Persze mindig bedobja magát nálam, de persze tudomást sem veszek róla. Ez most is így történt.
-Szia... van egy fél órás szünetem... ha gondolod...-Mondta Rebeca, majd elkezdte a hajamat túrni. Most valamiért nem rázott ki a hideg, talán ez csak Jess-nél működik.
-Na hagyjál már...-Mondtam neki, felálltam, majd sétáltam tovább. Persze ő elkapta a kezemet.
-Juan... nem igaz hogy te nem érzed a szikrát!-Mondta, majd meg akart csókolni.
-Húzzál már a halálba! Nem érted? Elmondjam még egyszer?-Kérdeztem tőle kiabálva, majd ott hagytam, és mentem fel Jess-hez, mert eközben lejárt a műszakom.
*Jess szemszöge*
Éppen belekezdtem egy szál cigibe, amit békésen szívtam volna el az erkélyen. Persze Juan azonnal betoppan, és halál ideges. Én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak... ledermedtem, a cigim meg égett tovább a kezemben.
-Jessy... ugye ez nem az?-Kérdezte tőlem kiborulva.
-Hát... ahogy láthatod, ez pontosan az...-Mondtam neki, majd beleszívtam egyet. Valahogy nem zavart. Nem voltam még rászokva, de már jó úton haladtam felé...
-Tedd le! Most!-Jött oda Juan, kikapta a kezemből, majd elnyomta a csikket, és kihajította a kukába.
-Mi a bajod? Ja, bocsi, hogy ma szar napod volt, de azt rohadtul nem rajtam kéne kiélned.-Mondtam neki emelt hanggal, mire odajött megölelt, majd boci szemekkel rám nézett.
-Jess... ne haragudj...  csak tudod... ma voltak dolgok a munkahelyen.. és ez megviselt...-Mondta fáradtan, majd lehuppant az ágyamra.
-Mi a baj?-Kérdeztem tőle, majd belesimítottam a hajába.
-hmm....-Szakította meg egy levegővétel a mondatát.- Rebeca, az ex barátnőm fűzni akart, hogy menjek vissza hozzá...-Mondta ezt, majd a derekamnál fogva húzott oda magához.
-Szeretlek...-Csak ennyit mondtam neki, majd a homlokunknál egymásnak dőltünk. Persze a románcunkat egy kopogás zavarta meg.
-Megyek...-Mondtam neki, majd sétáltam is az ajtó felé. Egy lány volt az ajtóban, aki Juan-t kereste.
-Ki az kicsim?-Kiabált a szobából.
-Nem tudom, de téged keresnek.-Kiabáltam neki vissza, majd jött is ki a szobából.
-Rebeca? Na húzzál innen.-Mondta neki Juan, majd lökdöste ki az ajtón.
-Mit képzelsz te, hogy a barátnődet csak így kilököd az ajtón?-Kérdezte felháborodva, az a hadd ne mondjam mi..
-Milyen barátnő? Nekem nincsen barátnőm! Jegyesem van!-Mondta neki emelt hanggal, majd a kezemet mutogatta neki...

*Kelly szemszöge*

Egyszerűen leállíthatatlanul és idegesen mentem arra, egyre szaporább lépésekkel, ökölbe szorított kezekkel. Nem tehet ezt! Hogy meri megint?? Addig játssza az eszét, míg végleg ketté nem ütöm!!
Odamentem, és erőből földre rántottam, majd ráültem, úgy, hogy lefogtam a két kezét, hogy még a szájmozgásomat is lássa, és azonnal betudjak verni neki egyet, amint egy rossz szót is szól.
-Most magyarázkodj, jobban jársz ha sietsz!-vágtam oda hozzá idegesen.
Ő pedig csak a nagy zöld szemeit tágra nyitva bámult rám...
-Hé..nincs kedved segíteni?-szólt oda félve, erősen félve Brandonnak...
-Hát..nem sok. Számolhattál volna a következményekkel.-és vállat vont...imádom ezt a pasit!
-Nos...hallgatlak.-szóltam oda megint.
Ő csak pislogott...nem kellett volna! Olyat behúztam neki, hogy felkiáltott...
-Milyen mentséged van? Mit tud most az a tyúkeszed kitalálni? Hmm? - szóltam oda megint, de nem voltam megkönnyebbülve...
-Annyit, ha még egyet bemosol, nem úszod meg...
-Oh...ezt tekinthetem kihívásnak...és mi lenne ha megegyeznénk..most szétverlek, és soha többé nem beszélünk róla, és nem lesz abból bajod, hogy rávetted magad arra, aki az enyém! - és megszorítottam a csuklóját..
-És ha most elengedsz és nem lesz belőle bajom? - kérdezte...
-Most biztos nem! Úgy megütnélek egyszer...meg még egyszer! Nos, hallgatom! Hogy mertél rámászni?
Hirtelen mozogni, rugdosódni kezdett, és én nem tudtam lefogni...
-Brandon, menj el innen! - parancsoltam rá.
-Biztos vagy benne?
- I..áú! igen! Majd megyek utánad!
Brandon engedelmeskedett. Elment, és mire elsétált Cintia kiszabadult a karmaim közül, és rám ugrott..már mindkettőnk jól megvolt tépkedve, mikor hirtelen futásnak eredt, én meg naná, hogy mentem utána..most nem menekül! Addig futottam utána, míg egy fához nem sikerült szorítanom..azzal kezdtem, hogy bevertem neki egy hatalmasat...már kóválygott, ellöktem magamtól.
-Ne merj még egyszer kacérkodni vele! Vésd az eszedbe! Ő az enyém! - ezzel szerintem mindent elmondtam, szóval elsétáltam. Nem voltam elégedett, de most nem verhetem agyon! Hirtelen fejbe talált egy labda a hátam mögül, és megszédültem....meg kellett kapaszkodnom egy fába...mire megfordultam, senki sem volt ott...
-Ez fura.... - a kövi pillanatban Cintia állt előttem, és lekevert egyet nekem...a rohadt életbe!
Egymásnak ugrottunk...úgy tűnik, nem érti...már mindenemet kikarmolta, de én sem kíméltem, sőt, neki több lila foltja lesz mint nekem..hirtelen összeesett...még ébren volt.
-Vésd....az eszedbe....soha többé....ne merj....közeledni felé.. - már ellihegtem, majd összeszedtem magam és elmentem egy cigi társaságában. Szépen lassan ballagtam a parton, majd annyit veszek észre, hogy valaki fut a hátam mögött, majd megállít.
-Ne... haragudj...-Mormogta nekem Cintia.
-Húzzál el a szemem elől nagyon gyorsan! Most!-Mondtam neki, majd ő, mint egy engedelmes kutya, le is lépett. Ennyire talán még volt időm, de aztán hirtelen sötét minden, és csendes körülöttem minden.
-Kelly! B*ssza meg! Ébredj fel!-Ezekre a szavakra keltem fel, amit Brandon ordítva, és sírva mondott.
-Kicsim, nyugi... fent.. vagyok...-Mondtam neki, bár a levegővételem még nem volt az igazi.
-Kelly!-Mondta halkan, majd azok a csillogó barna szemek... egyszerűen gyönyörű volt a látvány... hirtelen egy mosoly húzódott az arcomra.
-Gyere cica, menjünk be!-Majd felkapott a kezébe, és egészen az ágyamig cipelt. De drága...
-Köszönöm!-Mondtam neki, majd adtam egy puszit az orrára.
-Huh... te nem vagy semmi! Ezek a sebek! Hozok rá kötést!-Mondta, majd kiviharzott a szobából. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet meg tudnék bárkiért tenni... érdekes, de jó. Legalábbis kalandos volt a nászutunk. 2 nap, és go haza, úgy hogy lassan kell pakolászni. Aztán szépen lesz otthon egy beszélgetés Jess-ékkel. Nagyon sok minden történt ez a 2 hét alatt. Füves cigi, meg minden volt ott...
-Gyere! Itt van a kötszer!-Kiabálta Brandon a konyhából, majd mentem is kifelé.
*Jess szemszöge*
Juan-nak egy nagyon furcsa ötlete támadt. Próbáljuk ki a vízipipát. Végül is, okés, mi bajom lehet belőle!? Hozta is, mert neki volt lent, csak nem használta. Ráraktuk az előszoba asztalára, majd a kanapén ülve vízipipáztunk... furcsa volt, de hirtelen olyan szebb lett a világ. Csak úgy, minden ok nélkül kezdtünk el nevetni. Az egész szobát a nevetésünk töltötte be. Olyan 2 óra múlva, már mind a ketten egymás vállára dőlve feküdtünk ki a kanapén... na igen... ezért sem szabad ilyet a kezünkbe adni, mert nem ismerjük a mértéket... persze mindenki mondja, hogy mértékkel, de amikor abban a pillanatban ott vagy, minden józan eszed hirtelen elszáll. Már úgy kezdett tisztulni a fejem, de még nem teljesen volt az. Még mindig a "jó" hangulatomban voltam, és mindenen nevettem.Szóval a kis álmaimat, egy telefoncsörgés zavarta meg. Persze hogy Kelly volt az. Na most mi a francot csináljak? Megpróbálok normálisan beszélni vele.
-Szia!-Köszöntem neki, és ezt még valahogy normális ember módjára csak csak el tudtam mondani.
-Szia Jess! Korábban jövünk, már holnap itt leszünk... nem kell kijönni elénk, majd a hotelban találkozunk. Csak ennyit akartam, szia!-Majd ezzel letette. Halle luja' csak ennyit kellet vele beszéljek. Bár nem is emlékszem nagyon, hogy mit mondott. Egyszerűen nem érdekelt... csak én, a szerelmem, meg az a jó érzés volt a világon...