15.rész

*Jess szemszöge*
Ma leszek 18 éves. El sem tudtam képzelni, hogy hogy fog alakulni így az életem. Egy szupersztárral, és a jegyesemmel lakok egy hotelszobában. Ez a sors keze! Nagy vonalakban igen jó életet élek. Szóval szülinapom reggelén egyszerre ront tám 3 őrült, Juan, Kelly, és Brandon. Ott ugrálnak mellettem, a párnámon, és az ágyamon. Én meg azt sem tudom hol vagyok, mert reggel 7 körül lehetett. Hoztak gitárt, Kelly meg elkezdett énekelni. Helyben ott sírtam el magamat, ő meg csak röhögött, hogy milyen érzékeny vagyok...
-Boldog szülinapot!-Mondta Kelly, majd megölelt, és még 2 puszit is kaptam.
-Köszönöm!-Törtem ki, majd mindenki ott ölelgetett.
-Buli? Az mikor lesz? És hol?-Kérdeztem vigyorogva, majd öltöztem fel.
-Buli? Az lesz? Én szervezem!-Kacsintgatott Kelly, majd jött a telefon, és vette is fel.
...
-Felnőtt lettél, kincsem!-Mondta Juan egy puszi kíséretében.
-Igen, az vagyok...-Mondtam a földet bámulva, majd kiküldtem, mert fel akartam magamra kapni valami normális ruhát. Eljött az este 8 óra, persze mindenhol a szülinapi köszöntések, stb.... meg is köszöntem. Limuzinnal jött értem az autó, persze csak én voltam egyedül... ez furcsa... Kelly meg Juan is már elméletileg ott várt a bulin. Kiszállok, tömeg, szaladnak oda a kocsihoz, még a lábam sem tettem ki, már mindenki a "boldog szülinapot" énekelte. Erre szétnyíilik a tömeg, Kelly énekelve, és vigyorogva jön oda hozzám, majd a tömeg elcsendesül, és egyedül a boldog szülinapot ő mondta. Persze azonnal ott bőgtem, hogy milyen aranyos, meg stb... a szülinapot gyorsan lerendeztük, már nagyban folyt a buli, mindenki halálra itta magát, velem együtt. Valami olyan társaságba csöppentünk, akik saját maguk készítették a koktélt.
-Hé, Jess! Kérsz egy koktélt? Ajándék!-Mondta az egyik srác, aki látszólag be volt tépve.
-Ja, légyszíves csinálj egyet.-Mondtam neki, majd elfordultam más lányokkal beszélgetni, amíg készült a koktél. Készen is volt, majd mondták, hogy igyam meg húzóra az egészet. én meg ugye le is húztam, és erre közli velem az egyik srác, hogy jó sok extasy-t dobott bele. Persze megrémültem, de nem tudtam vele mit csinálni, mert már hatott a cucc.
*Kelly szemszöge*
A bulin én énekeltem, persze, ki más. Jess is jött egy kicsit táncolni a legelső sorba, persze azonnal ideengedték, hiszen ő a szülinapos. Pont belenéztem az arcába, pontosítva a szemébe, amikor a pupilláján furcsa reakciót vettem észre;

Pupillája pillanatról pillanatra csak tágult. Azonnal tudtam, hogy mi a helyzet. Drogot vett be. Én ugrottam le a színpadról, persze a szívem is ütötte a 200-at, és Jess-szel vonultam ki a friss levegőre.
-Jess! Jess! Figyelj ide! Hallod?-Kérdeztem tőle, mert bambán nézett a szemembe, és szeme már tűzvörös volt.
-Ja... mondjad...-Mondta, majd próbált figyelni.
-Jess, figyelj. Ki adta a drogot? Kitől szerezted? Próbálj gondolkodni!-Mondtam neki az arcát kettő kezembe szorítva, hogy figyeljen rám.
-A srácok.... bent koktélba rakták....-Ennyit mondott, majd leült, és piát követelt. Hívtam Brandon-t, ő meg megrémülve nézett rá Jess-re.
-Kik voltak?-kérdezte idegesen Brandon, majd amikor megtudta az infót, vonult is be, majd a srácok felé igyekezett. Jess-et persze próbáltam valahogy "gatyába rázni", de nem sok sikerült. Azt sem tudtam, hogy mennyi idő alatt megy el a hatása. Főleg hogy extasy, és hogy több bogyót is kapott. Annyit még valahogy sikerült kiszedjek belőle. Hatalmas ordibálást hallok az ajtó felől, majd egy gyerek ordít, Juan meg megy utána.
-Húzz az anyádba!-Ordibálja az a gyerek Juan-nak, aki valószínűleg a bogyókat adta Jess-nek.
-Igen? Te szemét állat! Rohadék!-Mondta, majd egy akkorát lekevert nekik, hogy a srác ott vergődött a járda szélén. Ahogy lerendezte, már szaladt is ide hozzánk, majd letérdelt Jess elé.
*Juan szemszöge*
-Kicsim...-Csak ennyit tudtam motyogni, mert már a gombóc ott volt a torkomon.
-Kelly basszameg csinálj már valamit!-Kiabáltam, majd Jess-t az ölembe vettem.
-Hé, nyugi, Brandon érti az ilyenben a dolgát. Majd ő valamit kezd vele.-Mondta Kelly, majd jött is Brandon, és valami szmötyit adott neki oda.
-Jess, ezt idd meg. Jobban leszel tőle.-Mondtam neki hitegetve, majd szépen lassan, de megitta a vízszerű valamit, amit Brandon kutyult neki. Fél óra múlva elkezdett hányni, majd jobban is lett. Mi azonnal mentünk haza, de még Jess mindig nem volt az igazi. Beszélgetni már lehetett vele normálisan, de még egy kicsit szédült.
-Hazamenjünk?-Kérdeztem tőle, mire a válasza csak egy bólintás volt.
-Hazaviszlek titeket. Úgy gyorsabb.-Mondta Kelly, majd indította is be a kocsiját.  Beültünk, majd vitt is minket a szálloda felé. Kelly nagyon jól vezet nő létére. De komolyan. Nem fél a sebességtől, nem ijed meg, ha előzik, vagy előzni kell. És imád vezetni. Gondolataimat Kelly-nek a böködése szakította félbe, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk, egy integetés, és ment is vissza a bulira, meg valami sztori, hogy Jess miért nincsen ott. Jess már teljesen tiszta volt, mikor a liftben álltunk. Már a szédelgése sem volt.
-Köszönöm!-Mondta, majd odabújt hozzám.
-Szeretlek!-Majd kiszálltunk a liftből, és kézen fogva végig vonultunk a folyosón. Beértünk, majd átvedlettünk kényelmes cuccba, majd a kanapén ülve beszélgettünk.
-Emlékszel? 1 éve, pontosan ilyenkor...-Mondtam neki hatalmas vigyorral az arcomon.
-Voltam 17 éves?-Kérdezte értetlenül. Ilyenkor nagyon édes.
-Haha... igen, az is... de 1 éve először voltunk együtt "úgy"....-Majd megforgattam a szememet, mert tudom, hogy ezt is imádja.
-Hm.... milyen igaz...-Mondta, majd mentünk is be, és "aludtunk"...
*Kelly szemszöge*
"Amikor elönt a mámor, az semmihez sem fogható. Nincs még egy olyan érzés a világon. Mintha már nem is a földön lennél, hanem valahol máshol. Egy jobb világban."....
Vonzott engem is az érzés, hiszen kíváncsi voltam. De tudtam magamról, hogy úgysem teszem meg. Csak az az érzés... elönt a mámor. Mégis milyen érzés lehet? Egy teljesen más világba lépsz. Na de itt abba is hagytam, hiszen nehogy elöntsön a kíváncsiság, és kipróbáljam. Hajnal fél 4 körül lehetett, mikor Brandon szólt, hogy lassan tiplizzünk. Persze én azonnal beleegyeztem, meg amúgy sem voltam fáradt. Jó lett volna már egy kicsit csendben is lenni. Én nem ittam semmit, mert valószínű ott estem volna le a színpadról éneklés közbe, amennyi piát akartak velem itatni. Fél óra alatt hazaértünk. Juan és Jess beszélgettek a kanapén, nevetve, majd mind a kettő, ezred másodperc pontosságra, fordult felénk. Jess felpattant a kanapéról, megölelt, majd egy halk "köszönöm"-öt nyomott oda nekem. Brandon-nál is megcsinálta ugyanezt.
-Jess, minden oké?-Kérdeztem tőle, amire egy bólintás volt a válasza. Kb. 6-ig beszélgettünk, és meghallgattuk Jess-t, hogy milyen rossz a extasy. Szóval mégsem az a drog hatása, amiről igazából tudok? Néha úgy érzem, hogy az az egyetlen megoldás, ha ilyen dolgokba keverednék. Nagyon zsúfolt, és zűrös életem van. De legalább itt van Brandon, akire mindig támaszkodhatok.
-Nagyin nagyon rossz. Fáj mindened, de közben nem tudsz magadért semmit tenni. Csak ülsz, és várod a csodát.-Mondta Jess, majd megtörölte a szemeit.
-Ennyi? Akkor mások honnan veszik, hogy a drog az jó?-Kérdeztem kíváncsian, hátha kapok jobb választ is.
-Az igazat megvallva mind a kettő. Először a fájdalom, amikor érzed, hogy a cucc terjeszkedik, aztán meg az a jó érzés. Elönt a mámor. Nem tudsz semmit, és mégis jól érzed magadat. Az a pár perc varázslatos. A többi nem.-Mondta Jess, majd mentek aludni, mert már reggel volt. Mi is elmentünk, majd délután 4-ig fel sem keltünk...

14. rész

*Jess szemszöge*
"reggel 8, egyedül a szobában, kintről beszélgetés hallatszik"
Próbáltam volna megölelni Juant...ha ott lett volna..mikor feleszméltem, felvettem egy pólót, és gondoltam megnézem hogy kinn mit csinálnak, mert szaladgálást is hallottam...kikukucskáltam...
- Engedj ki! - mondta Juan vigyorogva Kelly-nek, akinek..ha jól láttam akkor a bejárati és az erkélykulcs volt a kezében...majd megláttam Juan kezében egy cigit..már mindent értek.
- Nem... - mondta Kelly vigyorogva..hmm..egész jó módszer leszoktatáshoz..
Brandon kilépett a szobájuk ajtaján..
- Jó reggelt...mi van itt? - kérdezte...totál úgy nézett ki, aki még aludna..
- Felébresztettünk? - kérdezte Kelly együtt érzően..
- Nem...de mi van itt? - hirtelen az ő cigije is megvillant, szóval hamar ki kell ábrándulnia..
- Brandon, te bírsz vele! Nem hagyja hogy ki menjek cigizni.. - Juan úgy mondta, mintha egy panaszlevelet nyújtana be..olyan édes volt a reggeli akcentusával.
- De most mi bajod? Addig se azt szívod, ameddig velem veszekszel! - és zörögtette a kulcsokat..ez gonosz..
- Kelly ne csináld ezt! Most ne! - figyelmeztette Juan és közelebb ment, és Kelly már futásra kész volt..
- Ne akard hogy elkapjunk! - mondta Brandon vigyorogva...
- Oh ne csináljátok már! - mondta Kelly, még mindig vigyor ült az arcán..
- Te mindig ilyen gonosz vagy? - szóltam be hirtelen felhúzott szemöldökkel..
- Gyakorlom!
Juan hirtelen futni kezdett röhögve, és Kelly is megindult.. Hirtelen a kanapéra borultak, Juan volt Kellyn...Brandon arckifejezése valami egetverően leírhatatlan volt... Csak pislogott szó nélkül, miközben Juan próbálta kiszedni Kelly markából a kulcsokat...én csak az ajtófélfának dőlve vigyorogtam..mintha gyerekeket néznék akik az utolsó szem cukorkán veszekednek..
- Juan..vagy gyorsan megszerzed azt a kulcsot, vagy gyorsan leszállsz a nőmről! - mondta végül Brandon vigyorogva..
- Bocs haver, a ügyön vagyok..nyisd már ki a tenyered!
- Brandon, szedd le rólam! Nem nyitom!
Hirtelen ötletem támadt..gyorsan beszaladtam a szobába, előkotorásztam Juan minden lehetséges cigijét, és kidobtam az ablakon..néztem, ahogy a 3 doboz elszáll. Mikor visszamentem az ajtóba, a fiúk már ketten szedték szét Kellyt...tökéletes alkalom, legalább Kellynek lesz mit meghálálnia...gyorsan berohantam a szobájukba, persze ezt Brandon észrevette, és jött utánam..mire a szobában voltunk mindketten, én már egy doboz cigit lógattam az ablakon..
- Kiscsaj..hozd csak vissza! - mondta vigyorogva..
- És ha nem?
- Erősen megbánod.. - az a szúrós tekintet..de erős vagyok!
- Miért?
- Ne akard megtudni..
És hirtelen..elengedtem a kezem...
- Hoppá.. - csak ennyit mondtam ironikusan, Brandon meg csak a fejét csóválta...
- Ezt megbánod.. - és kimentünk...Kelly marka ennyire erős??
- MEGVAN! - ordított fel hirtelen Juan a kulcsokkal a kezében, miközben Kelly a kanapén már sírt a nevetéstől..Brandon odament, és adott egy puszit a homlokára..
- Bocsi bébi.. - mondta "együtt érzően".
- Nincs bocsánat..nincs kegyelem! - mondta még mindig nevetve..
Szóval a fiúk kimentek cigizni, Kelly pedig kiment melléjük, és nézte ahogy bagóznak, kicsit elmélázva a szálló füstben..de erős volt, nem kért.
"10:03, TV nézés"
Juan hirtelen felállt..
- Dolgom van..majd jövök, sziasztok.. - és kiment az ajtón..meglepett..
*Juan szemszöge*
Telefonon nyomoztam, és sikerült elkapnom hogy hol van Eric..most elbeszélgetek a fejével..
Fél óra múlva a helyen is voltam...ő pont az udvarán volt...ahogy megláttam hogy nyugisan egy cigit szív, azonnal bedühődtem..bementem, és vele szembe megálltam..
- Mi az haver? - kérdezte értetlenül..
- Mi lenne, "haver"? Reklámozod magad, hogy nem lesz ebből bajom...hát nagyon nem, perkálhattam.. - megemeltem a hangom..legszívesebben a fejét üvöltöttem volna le neki. Nagyon ki voltam rá bukva.
-Hagyjad már magadat.... örülj neki, hogy ennyivel megúsztad.-Mondta flegmán. Mi az, hogy ennyivel megúsztam? majdnem a sittre kerültem ez a rohadék miatt, és Jess-szel is majdnem tönkre ment a kapcsolatom.
-Mi az hogy, örüljek neki? Te rohadék!-Mondtam neki, majd egy jobb öklöst oda csúsztattam neki.
-Meghibbantál?-Kérdezte értetlenkedve Eric, majd az arcához kapott.
-Nem, nem hiszem. Viszont ezt megérdemelted!-Mondtam neki, majd sarkon fordultam. El is mentem volna, ha nem ragadja meg a vállamat.
-Haver, ezt rosszul tetted... nagyon, nagyon rosszul.-Mondta halkan, majd egy olyat adott a hasamba, amitől azonnal a földre estem. Persze innentől kezdődött a csata. Mióta Eric-kel utoljára találkoztam, iszonyatosan megerősödött. De ugye nem hagytam magam, ezért ugye én nyertem. Valahogy négykézláb bemászott egy sikátorba, és onnan nem is tudom mi volt. Én is valahogy hazamentem, bár elég nehézkesen. Rosszabbul néztem ki, minta a győztes boxmeccsem után. Szóval egy szál tépett pólóban, egy gatyában, és cipőben sétáltam haza. Persze az eső elkezd szakadni, nálam meg még pénz sincsen, hogy taxit tudjak fogni. Nagyszerű! Egy óra múlva kb. haza is értem, persze kis "családi" idill a kanapén. Bejövök, mindenki tátott szájjal néz felém, majd Brandon tök nyugisan, odasétál hozzám.
-Haver, te meg mi a francot csináltál, már megint?-Kérdezte tőlem Brandon, majd végig mérte az arcomon a sebeket.
-Eric-et megvertem.... röviden ennyi. A lányok úgy pislogtak, mintha engem még nem láttak volna verekedés után.
- Legalább ugye nem hősi bukás volt? - kérdezte Brandon. - mert ha a boxmeccs után kikaptál utcaharcban, azt nehezen fogom elhinni..
- Hősi bukás? Nem igazán..
Brandonnak megszólalt a telefonja, ezért kiment az erkélyre, mire Jess állt fel.
- Miért nem vigyázol magadra? - odajött és megölelt..nem foglalkozott a vérrel, a ruhámmal..semmivel. Csak tudtam hogy szeret, és ez volt a legfontosabb..
- Az nem vallna rám.. - és adtam egy puszit a homlokára, majd a fürdőszoba felé pillantottam jelezve, hogy lefürdök..
- Menj csak.. - és leült, én pedig bementem a fürdőbe..
*Jess szemszöge*
Annyira megijedtem mikor megláttam. Sosem tud vigyázni magára..
- Csúcs egy srác.. - jegyezte meg Kelly és mosolygott.
-Az.....-mosolyogtam egy hatalmasat.
-Még mindig szerelmes vagy.-Jegyezte meg nevetve.
-Nem, nem vagyok szerelmes. Annál sokkal erősebb dolog van. Szeretet.-Mondtam neki komolyan, majd felálltam, és kopogtam a fürdőszobaajtón, hátha készen van már.
-Ki az?-Mormogta Juan a fürdőszoba ajtón.
-Jess....-Mondtam neki vissza válaszul.
-A fürdőszoba foglalt! Csak pár órára!-Kiabált ki nevetve, majd a csuklómnál fogva ragadott meg, és behúzott a fürdőbe. A vér most már nem takarta a sebeit, de még így is elég csúnya volt neki a többsége.
-Ezeket be kell kötözni.-Mondtam neki olyan "nyálasan", majd a kötszerért nyúltam.
-Hagyd...... az ráér később is....-Mormogta el valahogy 2 csók között.
-Nem megyünk be a szobába?-Kérdeztem tőle, majd nyitottam volna az ajtót.
-Nem... Kelly-ék kint vannak a nappaliban... az túl feltűnő... itt meg csak szimplán azt hiszik, hogy a sebeimet kötözöd.-Mondta lazán, majd rám kacsintott.
-Ja.... Kelly-nek ezt be is fogod mesélni.... kérlek...-Vetettem neki oda "lenézően", hogy én nyertem.
-És? Nem sokára 18 leszel... ugyan...-Mondta nekem egy puszi kíséretében, majd beletúrt a hajamba...
*Kelly szemszöge*
Stúdiózni kellett menjek.... nagyszerű, pont most... na mindegy. Elindultunk Brandon-nal, majd egy fél órán belül oda is értünk a helyszínre. Mentem volna be, a mikrofonom elé, a jó régi fülesem rárakva, erre látom, hogy egy Skullcandy halálfejes valamit odanyomtak az helyett.
-Ez mi?-Mutattam rá undorodva az "új" fülesemre.
-Ez lesz a fülesed. Szponzort váltottunk.-Vetette oda flegmán a srác, majd indította volna el a zenét.
-Tessék? És én erről miért nem tudok?-Kérdeztem felháborodva, és már a szívem kezdett kicsit erősebben kalapálni.
-Nyugi. Semmi közöd hozzá. Fogd be, és énekelj.-Mondta még mindig flegmán, amire én kiakadtam, és azonnal kiviharzottam az ajtón.
-Mi az hogy semmi közöm hozzá?-Kérdeztem felháborodva, majd a sapkáját feljebb "ütöttem" neki, hogy legalább nézzem már rám, ha egyszer beszélgetünk.
-Nyugi van. Na menjél szépen vissza, nincsen baj. Az új szponzor is király, és sokkal menőbb. A Sony már lejárt.
-Én a Sony-nál maradok! És ezt nem te döntöd el!-Förmedtem rá igen ingerülten.
-Vagy így, vagy sehogy.-Válaszolt flegmán. Brandon közben elment, mert megbeszélése volt neki.
-Oké.... akkor sehogy. Ki vagy rúgva! Kapkodnak értem! Nem érted még mindig? 5 percen belül, olyan szponzort, és kiadót szereznék magamnak, hogy megszólalni sem tudnál!-Förmedtem rá kiabáltan, majd a dzsekijénél fogva kiráncigáltam az ajtót, és ami az üvegszekrényben volt szerződés, a szeme előtt szaggattam cafatokra. Azonnal bevágódtam a kocsimba, és a gázpedált taposva siettem vissza. Könnyeim már előtörőben voltak, de visszatartottam, mert egy kép, és tuti ez lett volna a címlapokon; "Kelly Clarkson-t könnybe lábadt szemekkel találtuk autójában. Talán kedvesével párkapcsolati problémáik vannak?" Undorító. Nem érdekelt semmi. A kiadóm, és a szponzorom is ugrott. Bár nem kell kétségbe essek, mert nagyon sok ajánlatot kaptam. Végre odaértem a hotelba, ahol paparazzik fogadtak. Komoly? Pont most? Na mindegy. Szerencsére kéznél volt egy napszemüveg. Colgate mosoly fel, és már szállunk is ki a kocsiból. Mielőtt kiszálltam volna, meggondoltam magamat, ezért felhívtam az őröket, hogy vigyenek át a tömegen, mert most még nagyon élni sincsen kedvem. Szépen végig vezettek a tömegen, én meg csak rá sem néztem a rajongóimra. Felértünk a hotelszobába, bevágtam magamat a fürdőkádba, és közben a telefonommal babráltam. Olyan régen twittereztem már, nézzünk csak fel! Felléptem, és azonnal millió, meg egy twitt fogadott. "Kelly Clarkson, csalódtam benned. Utállak!". És még sok ugyanilyen utálkozó rajongói levél. Persze azonnal sírva fakadtam, hogy az emberek milyen átlátszóak. Írtam twitterre egy "szép" levelet a rajongóimnak, és azoktól előre is bocsánatot kértem, akik nem írtak nekem ilyen levelet. Brandon is pont most jött meg, és koporászott máris az ajtón. Jellemző...
-Hahó, szeretnék kezet mosni!-Mondta türelmetlenül.
-Bocsi, csak fürdök.-Válaszoltam neki kedvtelenül, majd ki is szálltam a kádból.
-Édesem, valami baj van? Nekem elmondhatod!-Mondta aranyos hangon, amitől persze ott olvadoztam az ajtó másik végén.
-Mindjárt mondom, csak kimegyek.-Mondtam neki kedvtelenül, majd kinyitottam az ajtót, és odanyomtam neki egy puszit. Mindent elmeséltem neki részletesen, hogy mi történt a kiadónál, meg itt a rajongókkal. Erre csak egy "annyira sajnálom" volt a válasza, meg egy hatalmas ölelés...

13.rész

*Jess szemszöge*
Reggel 8 óra körül lehetett, amikor felkeltem. Pontosaban nem én keltem fel, magamtól, hanem Kelly rángatott ki az ágyból, hogy Brandon akar valamit mondani. Szóval tök kócos hajjal, ballagok kifelé.
-Jess, mit csinálsz? Nyomás öltözni, ma még sok a dolgunk.-Mondta Brandon értetlen fejjel, majd beküldött a szobámba, hogy vegyek fel magamra valamit.

Az igazat megvallva, nem voltam öltözködős kedvemben, ezért amik a szekrényben legelöl voltak, azokat vettem fel. Kiballagtam, majd Brandon-nal el is mentünk. Beszálltunk a kocsiba, majd Brandon elvitt a helyre.
-Kelly tudja?-Kérdeztem tőle, mert zavart a csend.
-Dehogy tudja! Azt mondtam, hogy a telefonod miatt megyünk el az egyik üzletbe, mert elromlott, és meg kell csináltatni.
-Ja oké! Amúgy.... hova megyünk?-Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nem mondhatom el... nem szabad!-Majd ez volt az utolsó mondat, és amíg nem értünk oda, síri csendben vezetett tovább.
-Itt vagyunk! Kicsit messzebb álltam meg, hogy ne vegyen minket észre. Sutyorogta Brandon, majd lehúzta az ablakot, hogy mindent halljunk. Már jött is Juan, majd a barátjához odament. Végig hallgattam az egész beszélgetést.
-Csá! Teljes egészében visszahoztam ezt a szart...-Mondta neki Juan, majd hozzávágta a tasakot.
-Mi a szar van? Most mit vagy úgy megsértődve? Amúgy meg pénzt nem tudok adni, mert a bandának most fizettem ki egy kártérítést.
-Tessék? Te teljesen hülye vagy? Tönkre ment a kapcsolatom miattad, és még egy fillért sem kapok? Te rohadék!-Mondta neki kicsit hangosabban, adott neki egy pofont, majd elviharzott. Most jöttem rá, hogy tényleg nem drogozik, csak a haverjának tett szívességet. Nagyon rosszul éreztem magamat. Brandon gyorsan hazavitt, miközben dobtam egy SMS-t Juan-nak. "6-ra gyere fel, pár dolgot meg kell beszéljünk. Jess. xoxo." Majd hirtelen ott is termettünk a szálloda előtt egy pillanat alatt. Szaladtam fel, mert 10 perc múlva 6 óra, és Juan mindig pontos. Szóval vártam őt az erkélyen, egy cigi társaságában, hogy megjön. Bejött, megölelt, majd leült mellém.
-Ne haragudj, hogy nem hittem neked! Kérlek, bocsáss meg.-Mondtam neki, mélyen, a szemébe nézve.
-Te ne haragudj, hogy ilyet csináltam... Jess! Szeretlek!-Mondta ezt  halkan, majd mint egy bomba, berobbant, és megcsókolt. Kelly-ék figyeltek minket, néha-néha oda pillantva bentről, mintha éppen x-box-oznának, de minden egyes körnél meghaltak. Szóval elég átlátszóak voltak. Már a korláton ültem, és éppen nagyban "nyáladzottunk". Ők még mindig ott figyeltek, ami zavart. Mivel Juan háttal állt nekik, nem nagyon látta őket. Én meg a kezemmel kettőt legyintettem feléjük, hogy "ne nézz kérlek". El is fordultak, majd bevonultak a szobájukba. Tomboló hormonjaink megint előtörőben voltak. Az erkélyről a szobámba vonultunk, majd bezártuk az ajtót. Észre sem vettük, hogy mit csinálunk, de mire feleszméltünk, már minden el volt törve.
-Rosszabb mint egy hurrikán!-Mondta Juan nevetve, majd oda feküdt mellém az ágyra.
-Igazad van... Basszus, elvágta a kezünket a váza!-Eszméltem fel, majd odakaptam az éppen vérző kezemhez.
-Huh... nekem is elvágta..... menjünk ki, kötözzük be!-Mondta Juan, majd felpattant az ágyról engem is magával húzva. A ruhánk széjjel volt szaggatva.... de tényleg, csak a ruhafoszlányok lógtak rajtunk. Maradjunk annyiban, hogy a hormonjaink lecsillapodtak. Szóval tök tépetten, kócos hajjal, kiléptünk az ajtón, Kelly unottan ránk néz, majd egy "mi a franc történt?" pillantást vetett ránk... hát igen...
-Na jó... remélem, a szoba nem ilyen állapotban van, mint ti.-Mondta ijedt fejjel, és közben nevetett.
-Hát.... nem ilyen... rosszabb!-Nevettem fel, bár Kelly-nek nem volt ilyen rózsás a kedve.
-Oké... hát, megnézem már, csak nem lehet annyira rossz.-Indult az ajtó felé, bár Juan elé ugrott.
-Ne! Nem szeretnéd te azt látni, hogy mi lett a szobából!-Mondta Juan kiabálva, majd próbálta visszatartani Kelly-t, több-kevesebb sikerrel.
-Ne már! Nem lehet annyira szörnyű!-Majd belépett a szobánkba, és teljesen lefagyott az arca...
*Kelly szemszöge*
Amikor benéztem a szobába, az egyenesen katasztrófa volt. Az egész szoba rommá döntve, az összes törhető dolog az üvegasztalon kívül, ott pihent a padlón darabokban... hatalmas káosz, és a paplan cafatokká szaggatva.
-Na ezt a balhét nem én viszem el!-Mondtam nekik lefagyott arccal, majd ki léptem a szobából.
-Hát oké.... majd mi kitakarítunk...-Mondták nem túl meggyőzően, majd neki is álltak. Persze 5 perc múlva ordibálás, és szaladgálnak egymás után a nappaliban. Juan a kezében tartott valamit, amit Jess nagyon szeretett volna visszakapni. Amikor egy pillanatra megálltak egymás előtt, akkor láttam meg, hogy mit is szorongat a kezében Juan. Jess-nek az egyik melltartója.... na én ebben a pillanatban váltottam arra, hogy nem érdekelt senki, fogtam magamat, és bementem a szobámba. Persze ők még ott marakodtak rajta fél órát, majd Jess valahogy megszerezte. Brandon csörgetett telefonon, persze azonnal elfelejtettem mindent, és fejvesztve rohantam a telefonomért.
-Szia nyuszika!-Köszönt a telefonba mézes-mázas hangon.
-Szió!-Mondtam neki vissza válaszul.
-Nem tudsz eljönni az egyik megbeszélésre? Sokat segítenél, mert a zenéről lesz szó, és te, mint sikeres énekes besegíthetnél.-Mondta minél hízelgőbben, hogy biztosan vállaljam el. Persze azonnal rábólintottam, és egy félóra múlva jött is értem az autó. 
*Jess szemszöge*
Hát...eléggé jól rendet raktunk. Vagyis szerintem, legalább is nekem nem sok kedvem az ágyat visszahúzni a helyére már..majd máskor.
- Ömm...Kelly hova tűnt? - kérdeztem hirtelen, mert feltűnt, hogy még nem szólt bele a takarítási módszereimbe (ami kb. annyi, hogy mindent besöprünk a szőnyeg alá ha nincs itt.)
- Hát...nem tudom.. - körülnézett. - majd jön.
- Nézünk valami filmet? - és elmosolyodtam..Juan visszamosolygott, ez elég volt. Elkezdtem válogatni..végül a Neveletlen Hercegnő 2. filmjét tettük be, mert az elsőt már megnéztük együtt..Juan nem igazán szerette, de olyan rendes volt tőle, hogy velem végignézi.
*Juan szemszöge*
Körülbelül a film felénél tartottunk, mikor kopogást hallottunk, és egy hangot odakintről...

- Juan Pichua! Jöjjön ki! - jött a mély hang...ez meg mi?

Odamentem, és ajtót nyitottam, mire egy jelvény volt a képembe tolva...

- Jó napot! A rendőrség drognyomozási osztályáról jöttem. - Hogy mi? Megegyeztünk Eric-cel, hogy nekem ebből nem lesz bajom...akkor ez mi?

- Be szeretném vinni néhány kérdésre...

Hátranéztem...Jess tágra nyílt szemekkel figyelt...Leolvastam az arcát..

- De ő nem.. - mondta ijedten, de gyorsan félbeszakítottam.

- Jess...tudom. 2 dolog. Nyugodj meg, és maradj itthon. - mondtam neki nyugodtan, bár a legkevésbé sem voltam nyugodt. Nem vagyok díler...és ezt Jess is tudja.

- Jöjjön. - szólt a rendőr, és elmentünk.. Hála az égnek bilincset nem kaptam. Nem is volt miért...ártatlan vagyok..már amennyire. 

Bevittek egy kihallgatószobába..beküldtek, és vártam. Mikor már jó negyed órája ültem abban az elég sötét szobában, elkezdtem türelmetlen lenni...ezek tán még fánkot is rendelnek vagy mi? De csak ültem, és néha megnéztem az időt a telefonomon...végre kinyílt a velem szemben lévő ajtó, és egy férfi ült le velem szembe.

- Nos..Juan. Hogy van a droggal? - gondolom drogfogyasztásra is gyanakodtak..hát ez csúcs.

- Sehogy..miért? - válaszoltam nyugisan..ha ideges vagyok, az feltűnő, szóval inkább megőriztem a hidegvérem.

- Csak mert bejelentés érkezett hozzánk dílerkedés ügyében. - mondta, mintha valamit megpróbálna kiszedni belőlem...de basszameg...Eric-et nem köphetem be.

- Kár hogy nem dílerkedem. 

- Én azt nem is mondtam, de ezt nézze... - az asztalról felvette a távirányítót, bekapcsolta a TV-t...- ez egy biztonsági kamera felvétele.. - azt a képet láttam, ahogy éppen kivehetően átadja nekem a zacskót Eric a hotel előtt....ekkora barom...ez fáj. Csak néztem a képernyőt..na jó, nem akarok bajt magamnak...de mit mondjak?? 

- Szóval csak fogyaszt? De a zacskó méretét nézve igen keményen..na ebből magyarázza ki magát...

*Kelly szemszöge*

Mikor Brandonnal benyitottunk a hotelszobába, láttuk, hogy Jess összevissza járkál, könnyes a szeme, és totál ideges...

- Szia..valami.. - Brandon folytatta volna, de hirtelen Jess kitört.

- Ezt nem fogjátok elhinni! Ez nem lehet igaz! Most komoly!!

- De mi? - kérdeztük Brandonnal ugyanabban az ezredmásodpercben, de miközben Brandon nyugisan csak úgy odavetette, én már tiszta ideg voltam, de még azt se tudtam hogy mi a frászkarika történhetett már megint..

- Megtudták! Elvitték!! - láttam Jess-en, hogy annyira zavart, hogy nem tud beszélni sem...

- Várj..gyere, ülj le, és mondj el szépen mindent.. - szólalt meg Brandon , még mindig nyugisan (nem tudom hogy csinálja ezt..). Jess engedelmeskedve leült a kanapéra, ahogy mi is..

- Oké. Nagy levegő, és kezdd. - Mondta Brandon még egy "löketnek", és reménykedtem, hogy halljuk a sztorit.

- Éppen filmet néztünk mikor....valaki Juant kereste, utána kiderült, hogy nyomozó, és drogügyben jött, és Juan-t elvitte! Juan megkért hogy nyugodjak meg...de hogy nyugodjak meg?? - kérdezte kicsit kiakadva, de Brandonnal mi is egymásra néztünk...
-Huh... akkor bemegyünk hozzá az örsre!-Mondta még mindig nyugodtan Brandon. Szépen beültünk a kocsiba, és elmentünk Juan-hoz. Mikor már majdnem ott voltunk, telefonált, hogy elengedték egy kisebb pénzbírsággal. Végre odaértünk a kapitányságra.
*Jess szemszöge*
A lépcsőnél ülve szívta a cigijét, összeborzolt kakastaréj, ing, farmer nadrág, csuka. Esküszöm, mint egy igazi rosszfiú. Már a látványba is újra szerelmes lettem. Eldobta a csikket, kifújta az utolsó füstöt, majd elkezdett a kocsi felé jönni. Persze fénysebességgel mentem felé, majd öleltem meg.
-Menjetek, mi hazasétálunk!-Mondtam nekik a kocsiba bekiabálva, majd egy puszit küldtem feléjük.
-Jessy!-Mondott ennyit, majd megcsókolt.
-Mi volt bent?-Kérdeztem tőle hatalmas kíváncsisággal.
-Semmi.... csak megkérdezték, hogy ki a banda, meg hogy én drogozok-e. De mivel bűnrészes vagyok, pénzbírságot kaptam.
-Most megnyugodtam. De tényleg. Rohadék Eric.... fogsz vele valamit csinálni?
-Az biztos, hogy el fogok beszélgetni vele.-Mondta keményen, amire egy kis mosoly lett az arcomon.
-Meg kéne ünnepelni valahol, nem?-Kérdezte egy idióta vigyorral az arcán.
-Ja... menjünk valami bárba... úgy is Szombat van, tuti lesznek egy csomóan.
-Oké, hát akkor irány a bár!-Mondta, majd fogott egy taxit, és beszálltunk. Kb. negyed óra múlva már ott is voltunk a bárban. Ugye Juan-hoz hűen, maradjunk annyiban, eléggé berúgott. A buli már nagyban megy, ott táncol a tömegben. Odamentem hozzá, mert hát gondoltam, kérek tőle már egy puszit.
-Hagyj már békén, van jegyesem!-Kiabálta oda a fülembe. De aranyos. Nem tudja hogy én vagyok az. Legalább tudom, hogy nem csal meg.
-Kicsim, én vagyok az!-Mondtam neki oda a fülébe, majd átöleltem.
-Jaj, ne haragudj!-Mondta nekem, majd kaptam tőle a várva várt puszit. Reggel fél 6 körül érhettünk haza. 3-kor ittunk utoljára, szóval szinte teljesen józanok voltunk. Kelly nyugodtan itta a kis kávéját, az erkélyen, bár most nem volt nála cigi. Úgy látszik jó úton halad a leszokáshoz. Tök nyugisan, csak odaköszönt, majd mind a ketten elmentünk aludni, mert iszonyat fáradtak voltunk...

12.rész

*Juan szemszöge*
Felkeltem. Reggel 7 óra körül lehetett. Tudtommal, még mindenki aludt. Megcsörrent a telefonom, kiszaladtam az erkélyre.
-Csá! Mizu?-Kérdeztem Eric-től a telefonba.
-Haver segítened kell! Hatalmas bajban vagyok!-Mondta a telefonba kétségbe esetten. Sose hallottam ilyennek, azonnal tudtam hogy bajkeverés van.
-Jézusom.... mi a szart csináltál már megint?-Kérdeztem tőle a telefonba.
-Ezt itt nem tudom elmondani, félek hogy lehallgatnak. A szálloda előtt legyél 5 perc múlva. Siess!-Mondta, majd ezzel kinyomta a telefont. Gyorsan felkaptam magamra egy gatyát, meg a dzsekimet, és már mentem is le. Eric már ott várt idegesen a szálloda előtt. Toporzékolt. Mindig is ilyen türelmetlen volt, na meg sokszor zavart is.
-Csá haver!-Köszöntem neki egy nagyot, mert az igazat megvallva, már régen láttam.
-Csá! Na szóval mondom... tudod, hogy régen nekem voltak drogos ügyeim... vagy is vannak. Van nálam egy egész zacskó tabletta. Tesó, vigyáznod kell rá, mert ha elveszítem, a banda megöl érte! És ez most halál komoly!-Mondta Eric sutyorogva...nagyra nyíltak a szemeim..tabletták? Mit művel már megint! Azt mondta, hogy abbahagyja! Ez nem lehet igaz... 
-Mi? Te meghibbantál? Ja, és ha majd véletlen én veszítem el, akkor engem nyírnak ki, és nem téged... ez így korrekt, ugye?-Mondtam neki egy fintorral, majd mentem volna befelé, de hirtelen megszólalt, amire megtorpantam.
-Haver! Ne csináld már! Mennyit segítettem rajtad? Ott lennél a szarban, ha én nem találok neked egy ilyen munkahelyet! Ennyit megtehetnél, nem?-Kérdezte tőlem kiakadva. És teljesen igaza volt. Nagyon sok mindent tett értem. De mégis.... drog? És.... úristen, nem hagyhatom cserben!
-Jó! Add ide! De ha ebből nekem lesz bajom, esküszöm, a saját kezemmel fojtalak meg! Érted? - elmondhatatlanul ideges voltam..mi van ha lebukok? Kellytől és Jesstől jobban félek én mint a zsaruktól! El sem hiszem..elveszem tőle...remélem minél hamarabb megszabadulhatok majd tőle, nehéz titkolózni, és nem is lehet, ez már Kelly eseténél is kiderült.
-Köszönöm haver! Semmi nem lesz, megígérem! Csá!-Ideadta a kis zacskót, amit én eldugtam a dzsekimbe, majd elköszöntünk. Mentem be, és Jess állt az ajtóban. Látta az egészet. Már tudtam hogy késő, mert rám nézett olyan, "ez mi volt?" tekintettel, megdermedt arccal, majd felszaladt. Utána futottam...mi mást tehettem volna? Ő látta, és tudom mire gondol!
*Jess szemszöge*
Láttam, ahogy valami tablettákat vesz el egy embertől... meg valami drogról volt szó... Tehát drogozik! El sem hiszem! Hazudott? Drogozik. Hogy tehette ezt? Miért nem szólt? Ezek után bízzak még benne?Sosem gondoltam volna... az érzések kavarogtak bennem. Felértem, majd normális léptekkel kezdtem az ajtó felé menni. Juan futott mögöttem.
-Na ezt hogy magyarázod meg?-Kérdeztem szemrehányóan.
-Jess.... ezt te nem érted! Én nem drogozok!-Mondta ezt "bocsáss meg" tekintettel, de most valahogy nem hatott meg.
-Ne hazudj! Ott raktál el egy kis tasak tablettát... legalább megmondtad volna!-Kiabáltam neki rivallva, majd elkezdtem gyorsabb léptekkel a szoba felé menni.
-Jess! Állj meg!-Nyúlt a kezem után.
-Hagyj békén! Nem érted? Betűzzem?-Mondtam neki, majd a szoba felé futva becsaptam magam után az ajtót...
*Juan szemszöge*
Jess becsapta maga után az ajtót... persze nekem szabad bejárásom volt, szóval az őrök kinyitották az ajtót. Bementem, és Jess a szobájába bezárkózva sírt. 2 órán át dörömböltem, de semmi. A végén már majdnem arra vetemedtem, hogy az ablakán keresztül jutok be. Kelly, és Brandon is visszajöttek Texas-ból... nagyszerű!
-Jess! Engedj be! Mi történt?-Kérdezte Kelly Jess-től.
-Juan drogozik!-Ordított ki a szobából, majd elkezdett sírni. Még jobban.
-Tessék? Ugye ez nem igaz?-Nézett rám kétségbe esett szemekkel. Teljesen le volt döbbenve. Láttam a tekintetén..rámnézett ilyen "ez igaz?" nézéssel, de jeleztem arcmimikával, h "NEM".
-Nem! Csak a haveromnak segítek!-Mondtam kiabálva. Bár elég elcseszett mondat volt...sőt.
-Mi? Segítesz neki, hogy hogy lője be magát, vagy mi? Menj el! Most!-Förmedt rám Kelly.
-Tesó... most ez a legjobb, hidd el...-Mondta Brandon, majd a mellkasomnál fogva tolt kifelé. Kelly-re azzal a "miért nem hiszel" arccal néztem, de ő csak vállat vont, majd benyitott Jess-hez.
*Kelly szemszöge*
Benyitottam, majd kisírt szemekkel rám nézett. Leültem mellé az ágyra. Most nagyon nehéz lehet neki.
-Igaz?
-Igen... láttam ahogy az egyik haverja valami tablettát ad neki oda.-Mondta ezt majd megölelt, és ott kezdett el sírni tovább a vállamon..nem tudtam mást tenni, mint nyugtattam. Brandon meg ott állt nekidőlve az ajtófélfának, és nézte, ahogy Jess sír. Aztán el is ment, mert ment le Juan-hoz...egyszerűen tudom hogy odament.
*Brandon szemszöge*
Ahogy kiléptem az ajtón,rohantam lefelé, mint egy őrült. Dörömbölök az ajtón, majd Juan lép ki az ajtón kisírt szemekkel, és gyorsan beinvitál.
-Haver... ugye nem igaz? Mesélj el mindent!-Mondtam neki...nem néztem ki belőle.
-Dehogy.... elmesélek mindent... van egy haverom, Eric, aki felhívott, hogy fontos dolog van. Lementem a szálloda elé, mert telefonba nem lehetett. Aztán megkérte, hogy vigyázzak ezekre. Mert mondta, hogy ha elveszíti, akkor a banda megöli őt. De ő azt elintézte, hogy ha én veszítem el, ne csináljanak velem semmit. Aztán mondtam hogy nem, de erre ő előjött, hogy mennyit segített. Én hülye meg elvállaltam. És ezt Jess végig nézte, és azt hitte hogy Eric a Dílerem, és tőle vásárolom a tablettákat.
-Haver... megmondom Jess.nek... muszáj lesz...-Mondtam neki, majd fel is pattantam, és szaladtam is fel Jess-hez.
"Pár perccel később, már fent a szobában."
Szinte feltéptem az ajtót, úgy siettem, hogy elmondjam Jess-nek a jó hírt, hogy Juan nem drogozik.
-Hol van Jess?-Kérdeztem Kelly-től.
-A szobámban... de miért?-Kérdezte tőlem furcsállva.
-Majd mindjárt meglátod.-Mondtam neki, majd egy gyors puszi a homlokra, és már mentem is.
-Jess! El kell mondanom valamit!-Törtem meg a csendet.
-Mi az?-Kérdezte tőlem elég bunkón, bár most nem az érdekelt.
-Juan nem drogozik! Félre értettél mindent!-Mondtam neki normális hangon most már.
-Tessék? Brandon ne kezdd már te is... most hagyjatok békén!-Mondta nekem Jess emelt hanggal, majd ki küldött az ajtón.
-De Jess!-Szóltam neki az ajtó mögül.
-Semmi de! Nem érdekel! Hagyjatok békén!-Kiabált ki az ajtó másik feléről. Nem próbálkoztam tovább, mert semmi értelme sem volt. Kelly-vel éppen az élet nagy dolgairól beszélgettünk, amikor váratlan telefonhívás, és menni kell stúdiózni.... csodás! Én addig gondoltam, lemegyek egy kicsit boxolni..
*Juan szemszöge*
Egyszerűen csak elakartam menni, elakartam menekülni a helyzet elől. Hogy dőlhet romba az egész életed egy ártatlan kis mozdulat miatt? Semmi másra nem tudtam gondolni. Ahogy rám nézett... teljes ridegséggel küldött el onnan. Ki kellett eresszem a gőzt. Van egy box terem nem messze a szállodától... még Brandon mutatta régebben. Tudtam hogy oda kell menjek kiereszteni az összes idegemet. Fél óra alatt gyalog oda is értem, átöltöztem, és már gyakoroltam is. Az egyik hülye nagymenő odajött hozzám, és kihívott egy meccsre, hogy "leteszteljen"... én meg persze hülye, azonnal rávágtam hogy oké, úgy is kiütöm. Fél óra múlva fel is voltam készülve, kezdődött a meccs. A srác, erősebb volt, mint gondoltam, mert az 1. és a 2. körben ő nyert. Az utolsót ha megnyerem, akkor azt mondta, én viszem a prímet. 3. kör, mindenki halálra izgulja magát. Elkezdődött.... a srácot vagy 3 ütéssel csináltam K.O-ra. Mindenki csak tátott szájjal lesett, majd az egész tömeg ordított, és engem ünnepeltek. A tömeg között megpillantottam egy ismerős arcot. Brandon volt az. A srácnak az 1 éves rekordját döntöttem meg. A rekord az volt, hogy aki kiüti őt, az lesz a góré. Most már az én vagyok. Iszonyatos düh jött ki belőlem. Kitomboltam magamat, azon a szegény emberen. Gyorsan lementem Brandon-hoz, aki tátott szájjal figyelt végig.
-Tesó.... gratulálok! De hogy? Senki nem tudta eddig legyőzni...-Mondta nekem még mindig elképedt arccal.
-Nem tudom.... sok volt a düh bennem, és valahogy le kellett vezessem.
-Értem... menj az öltözőbe, és tedd rendbe az arcodat... aztán menj haza, neked mára elég volt ennyi!-Mondta nekem Brandon, öklöztünk, majd el is vonultam az öltözőbe. Fél óra alatt lerendeztem magamat, majd mentem hazafelé. Az arcom teli volt sebekkel, és a szám meg a szemöldököm is, fel volt szakadva. Jó sok sajnáló arc nézett rajtam végig az utcán, amíg a szállodába nem értem. szállodától lehettem 10 percre, amikor Kelly-vel futottam össze. Megrémülve nézett rajtam végig.
-Juan! Szia! Hátte meg mi a jó Istenbe keveredtél már megint?-Kérdezte olyan "Anyáskodóan."
-Szia! Box meccs.... de mindegy is.... és amúgy meg mi van? Vagy már hiszel nekem?-Kérdeztem kicsi mosollyal az arcomon.
-Ja hogy boxmeccs... így már mindent értek... amúgy meg... Brandon elmesélte a sztorit. Ne haragudj!-Mondta, majd megölelt, és együtt mentünk vissza a hotelhez. Jess viharzott ki a hotel ajtón, végig nézett rajtam, majd el is vitte a tekintetét. Rideg volt, mintha nem is ismerne, mintha valami idegen lennék, úgy nézett. Majdnem kettészakadt a szívem, úgy fájt... ballagtam tovább, fel a 2. emeletre, a szobámba. Ahogy beértem, az ágyamon összeroskadva kezdtem el sírni. Annyira fájt minden... úgy éreztem, hogy már nem is akarok élni. Több órán keresztül csak sírtam, majd az ágyamon aludtam el...
*Jess szemszöge*
Este 10 óra lehetett, amikor Nina-tól hazaértem. Mindig csak az a pillantás járt a fejemben. És mi történt vele? Az arca tele sebhellyel... azt meg már végképp nem értem, hogy miért pont Kelly-vel sétálgat? Elméletileg Kelly is haragszik rá, nem? Semmit sem tudtam, de tényleg... Kelly benyit, majd odadob egy unott "sziát", és megy tovább. Mi volt ez? Haragszik rám?
-Mi a baj?-Kérdeztem tőle lankadtan.
-Nem hiszel neki, pedig nem hazudik.-Mondta, és közben csinált kettőnknek egy szendvicset.
-Honnan tudod?-Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Csak tudom, és kész... ez neked legyen elég! Jess, én komolyan nem értelek! Szerinted majd pont én fogok neked hazudni arról, hogy Juan igazat mond-e, vagy sem?-Vetette oda kiakadva, majd a kezembe nyomott egy szendvicset, és el is húzott. Gyanítom, kicsit durcás lett, hogy már neki sem hiszek. Muszáj volt felhívnom Brandon-t.
-Brandon! Szia! Én vagyok az, Jess.
-Szia! Valami baj van?
-Figyelj, én elhiszem, hogy igazat mondotok, de amíg a saját szememmel nem látom, addig nincsen alku.
-Oké, meg van beszélve. Megmutatom neked, esküszöm! Nem fogom neki elmondani, hogy megmutatom, bízz bennem. Szia!-Majd ezzel kinyomta a telefont. Tudtam hogy nem szól Juan-nak Brandon. Valamennyire kis boldogság már lapult bennem, hiszen Brandon szövege elég meggyőzőnek tűnt. Bár ő mindig az, ha hazudik, ha nem. Befolyásos egy ember, az már tuti. 11 felé elmentem fürödni, majd szépen lassan elaludtam.

 

11.rész

*Jess szemszöge*
Nagyon megviselt mindenkit az eset... mindenkit máshogy... Kelly rengeteget cigizett az elmúlt 2 napban. Brandon-nak folyamatos adrenalin túltengése van, úgy hogy 100-asával csinálja a fekvőket... én meg Juan egyszerűen csak nehezen alszunk el. 2 hét lassan telt, de eltelt.
-Jessy... ez most nagyon fontos! Figyelj!-Mondta komolyan, amitől egy picit megijedtem.
-Wow... mi a baj?-Kérdeztem tőle kicsit félve.
-Jaj nyugi... nincsen semmi baj, csak el kell utazzak.-Mondta mosolyogva.-El kell utazzak 4 napra a szüleimhez.
-Jó.-Vágtam rá, majd tök spontán, megcsókoltam.
-Ez mi volt?-Kérdezte jelezve azt, hogy tetszett neki.
-Hát ha elmész, valamivel addig pótolnom kell a hiányt.-Mondtam neki kicsit elpirulva.
-Édes vagy...-Csak ennyit mondott, majd viszonozta a csókot.
-Nem pakolsz?-Kérdeztem tőle kíváncsian, majd beleültem az ölébe.
-Kéne, mert 4 óra múlva indul a repülőgép.-Mondta szomorúan, majd el is ment. Eközben kimentem Kelly-hez a nappaliban hatalmas vigyorral a képemen.
-Minek örülsz ennyire?-Kérdezte furcsállva.
-Szerelmes vagyok...-Ábrándoztam magamban.
-Áh... és erre most döbbensz rá?-Kérdezte nevetve, majd bement a szobájába. Juan közben írt egy sms-t, hogy hamarabb indul a gépe, és hogy nem tud sajnos elköszönni. Nagyon jó. Már hiányzik, és még nincs is  Francia országban. Az életem lehetetlen nélküle, erre szinte csak most döbbentem rá. Szóval a csajok tartották bennem a lelket. Meg persze Kelly, de főleg ő. Szóval eljött az a nap, amikor végre Juan is hazaér. Délután 4 körül volt, de ő csak estefelé jön. Kopogtak.
-Kinyitom!-Mondtam Kelly-nek, majd leraktam a xbox konzolt, mert éppen játszottunk. Kinyitom az ajtót, és Juan tárul elém, hatalmas mosollyal. Én meg se szó, se hang, csak odaugrottam, és a csipőjére rátekertem a lábamat.
-Juan...-Súgtam neki a fülébe, miközben egy puszit adtam neki.
-Jessy... direkt nem szóltam... még jó... különben valószínű, nem ugrasz így a nyakamba.-Mondta egy vigyorral a képén.
-Hidd el, akkor is ezt tettem volna.-Vágtam neki oda egy laza vigyorral.
-Biztos vagyok benne... sőt!-Nevetett egy nagyot. Persze azonnal levágtam hogy mire gondol.
-Jess, ki az?-Kérdezte Kelly a szobából, bár nem nagyon figyeltünk rá... most egymással voltunk elfoglalva.
-Senki!-Mondtam neki, bár ami azt illeti, Juan nem éppen engedte, hogy beszélni tudjak. Már úgy 2 perce az ajtó előtt, "el voltunk foglalva egymással."
-Khm..........-Köszörülte meg Kelly a torkát, hogy végre észrevegyük. Valószínű, előtte nyáladzottunk.... szuper!
*Juan szemszöge*
-Bocsi..... amúgy meg... Kelly! Szia!-Öleltem meg nagy mosollyal.
-Khm... ha zavarok....-Mondta a földet bámulva... sosem láttam ilyennek.
-Ja.... nem... inkább elvonulunk máshova.-Mondtam neki a földet bámulva, majd Jess-szel együtt vonultunk be a szobájába.Persze ahogy beértünk, újra felkaptam, és odanyomtam a falhoz a hátát, mert már nehéz volt tartani.
-Szeretlek!-Súgtam neki halkan a fülébe, amitől kirázta a hideg.
-Én is!-Súgta oda nekem is, majd beletúrt a hajamba... a többi meg már történelem, ahogy mondani szokták. Szóval, maradjunk annyiban, hogy ez a délutánunk is jól telt. Olyan 3 óra múlva kijöttünk a szobából, persze tiszta karmolás mind a kettőnk, de Jess-nek eszébe jutott hogy alapozzuk le. Szóval minden oké, ballagunk kifelé, enyhén leizzadva.
-Alapozó?-Kérdezte Kelly, és még ránk sem nézett.
-Amatőr hiba...-Mondtuk nevetve.
-Az ecsetes alapozó a jó. Én is azt használom.-Vágta rá. Mi meg csak tágra nyílt szemekkel figyeltünk.
-Ahj... nem a karmolásokhoz.... a bőröm színének elváltoztatásához.
-Ja.... én is ezt mondanám.-Vágtam rá azonnal, majd egy kis vigyor szökött fel az arcomra.
-De ahj..... stúdiózáshoz kell te lüke.... a bőrszínemet változtatják el....-Mondta a fejét fogva.
-Jó, oké... értjük....-Mondtam a földet bámulva... Megmondva az őszintét, kicsit kellemetlen volt ez a pár perc. Halle' luja, Jess megtörte a csendet.
-Gyere, menjünk!-Húzott maga után.
-Oké! Szia Kelly!-Köszöntünk, majd el is mentünk.
-És mégis hova megyünk?-Kérdeztem kíváncsiskodóan.
-Majd meglátod! De most, ha megbocsájtasz...-Majd egy kendőt kötött a szememre, hogy ne lássam.
-Huh.... ez izgalmas...-Mondtam neki vigyorogva, majd Jess megcsókolt. Persze nem láttam.
*Jess szemszöge*
Beszálltunk egy taxiba, majd leírtam a taxis-nak a helyet. Odaértünk. Egy régi háznak a tetejére vittem, mert nagyon sokat mesélt róla, hogy kiskorában sokat játszottak ott. Ezért most ezt választottam. Szóval szépen felvezettem a tetőre, majd megálltam a legmagasabb pontján, és ott levettem róla a kendőt.
-Hol vagyunk?-Tette fel a kérdést.
-Felismered ezt a helyet?-Majd levettem róla a kendőt.
-Ez itt? Úristen Jess! Köszönöm!-Kapott fel, és csókolt meg. Hosszú ideig tartott ez a pillanat. Iszonyatosan boldog voltam. Amit éreztem az leírhatatlan. Vele, teljesen egyedül, a város fényei világítanak csak, és éppen velem csókolózik.... na igen,szerencsésnek mondhatom magamat. Kis románcunkat egy telefoncsörgés zavarta meg.
-Ne! Kérlek! Ne rontsd el!-Mondtam neki kérlelve, hátha meghatom.
-Hidd el, nem is fogom..-Majd kinyomta.
-hm....-Súgtam a fülébe neki.
-Hm....-Súgta vissza a fülembe. Percekig csak ott öleltük egymást, majd kiültünk a tető szélére.
-Miért hoztál ide?-Kérdezte mosolyogva tőlem.
-Mert szereted ezt a helyet...-Válaszoltam neki vissza egy puszi kíséretével.
-Igen, ebben igazad van, de téged sokkal jobban szeretlek,-Kapott fel a levegőbe, majd percekig csak az arcomba bámult. Se szó, se semmi. Csak bámult. Aztán a csendet egy csókkal törte meg. Csak úgy hirtelen, a semmiből jövően. Ez a pillanat valahogy más volt mint a többi. Egyszerűen más. Ennyi... Csókcsatánkat egy SMS zavarta meg. Kelly-től jött.... csodás! "Jess hol a fenében vagytok? Már éjfél van! Holnap rád munka vár!" írta ezt az üzenetben. Felhívtam őt telefonon, mert úgy gyorsabb.
-Szia! Figyi, most nem a legjobb...
-Jess mit csinálsz?-Kérdezte suttogva a telefonba.
-Öhm... Juan meg én... szóval egy különleges este...-Mondtam neki dadogva a telefonba.
-Jó, az nem érdekel, de holnap muszáj lesz jönnöd dolgozni!-Emelte meg a hangját a telefonba.
-Jó, majd megyek, Puszi!-És ezzel kinyomtam a telefonom.
"pár perccel később"
-Ki volt az?-Kérdezte Juan a csókunkat megszakítva.
-Kelly...hívott... holnap... munka van...-Mondtam neki szakadozva el a mondatot.
-Gondolom most nem éppen ez érdekel...-Mondta nevetve, és közben végig az arcomba bámult.
-Hát egyáltalán nem...-Mondtam neki a földet bámulva. Egyszer csak lerakott, majd elővett 1 üveg Jack Daniels-et. Oké!
-Ezt miért?-Kérdeztem tőle, miközben bontotta ki a piát.
-Érezzük még jobban magunkat!-Kiáltott fel, majd beleivott az üvegbe. Odanyújtotta nekem is. 1 óra alatt megittuk, és azt sem tudtuk hogy hol vagyunk. Szóval sétáltunk haza, nevetgélve, majd egyszer arra eszmélünk fel, hogy a hotel szoba ajtója előtt várunk arra, hogy az őr kinyissa nekünk az ajtót. Belépünk, és Kelly halál idegesen szívja a cigit a kanapén (!!!)
-Ti meg hol a jó Istenben voltatok eddig?-Kérdezte suttogva, mert Brandon már régen aludt.
-Hé... nyugi... csak egy kiruccanás... semmi vész...-Mondtam neki idióta vigyorogva, ami talán nem volt a legjobb választás.
-Mi az hogy nyugi? Ti ittatok? Ahj ne már! Fél 7-kor kelsz, nem érdekel, milyen másnapos vagy!-Mondta egy kicsit hangosabban, majd beküldött minket a szobába.
"Pár perccel később, alváshoz készülődve."
-Jól kiakadt Kelly!-Mondta Juan hülyén röhögve.
-Ja.... de most aludjunk! Jóéjt, imádlak!-Mondtam neki halkan, majd magához ölelt, és így aludtunk el...
*Kelly szemszöge*
Hihetetlen... hogy gondolták? Kint álltam egy szál cigivel a kezemben, de nem gyújtottam meg.... kétely volt bennem... le kell szokjak! Kidobtam az erkélyen az egész doboz cigit, hogy még véletlenül se essek kísértésbe. Eszembe jutott, hogy Brandon-nak ott csücsül egy fél doboz cigi az éjjeli szekrényén. Szóval osonok be a szobába, ott alszik édesen, és közben a cigijét veszem el. Mennék kifelé, amikor elkapja a kezemet.
-Mit csinálsz?-Kérdezte tőlem, majd odafeküdtem mellé.
-Add ide, a cigit, kérlek!-Mondta vigyorral az arcán.
-Milyen cigit?-Kérdeztem tőle mit sem tudóan.
-Milyen cigit? Ha ezt a játékot akarod játszani, hát legyen!-Majd elkezdett csikizni addig, ameddig oda nem adtam neki.
-Most te nyertél! Máskor majd nem engedem!-Mondtam neki nevetve.
-Mindig ezt mondod... kérlek! Na de jó éjszakát! Imádlak!-Ezek voltak az utolsó szavaink, majd elaludtunk...

10. rész

*Kelly szemszöge*

- Mondta..úristen! Ez most komoly? Drogfogyasztás és drogárusítás? James mi van veled? - kérdeztem kiakadva...

- Kelly..nyugi..nincsenek egyenesben a dolgok de..- nem bírtam ki hogy ne szakítsam félbe..

- De? James ez .. ez.. ez..most mit gondoljak? Kérlek hagyd ezt abba! Egyszerűen képtelen vagyok ezt elhinni! De miért mondta azt Lola hogy nem szólhatok senkinek? 

- Mert..na...drogárusítás..ha érted mire gondolok.. - félt hogy megtudják a zsaruk? 

- Asszem értem..de most ebbe menekülsz? – kérdeztem..sose néztem volna ki ezt belőle!

- Kelly..most ez így van, lesz még jobb is.

- De én azért jöttem és dobtam most fel mindent, hogy itt legyek és segítsek..könyörgöm.. – és átöleltem, ő pedig szorosan magához szorított, majd a száját a nyakamon éreztem..

*Jess szemszöge*

- Én nem bírok tétlenül ülni!! – semmihez sem volt kedvem amíg Kellyék elő nem kerülnek..

- Tán azt akarod hogy menjünk oda? – kérdezte, és összenéztünk…azonnal felugrottunk a kanapéról, és felvettünk egy dzsekit, majd elindultunk…ezt nevezem szavak nélküli kommunikációnak!

- De…hogy jutunk be? – kérdeztem hirtelen.

- Majd meglátjuk hogy mi lesz. – válaszolta, és láttam ahogy a kabátzsebében kotorászik..valószínűleg cigiért, amit én „véletlenül” kivettem..

- Mit keresel? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és azonnal leesett neki..

- Jess! Muszáj volt? – kérdezte idegesen..amúgy is ideges volt, tudtam hogy majd ezzel akarja nyugtatni magát.

- Ideje lenne nem azon kivezetni a feszültséget..

- Hát akkor? Verjek szét valakit? – egyre idegesebb lett, de tudta hogy reménytelen a dolog, így nem jut cigihez. – bocs. – végül  megadta magát.

- Semmi. Kibírod te nélküle is. Legalábbis muszáj leszel…

*Kelly szemszöge*

- Mit művelsz? - kérdeztem ijedten. Csókolgatja a nyakamat! - James, engedj! - szólítottam fel, majd nagy nehezen ellöktem magamtól. - Ez mi volt? - fel voltam háborodva...ki ne lenne ilyenkor?

Ő pedig csak vigyorgott...úristen! Rájöttem! belesétáltam volna a csapdájába? Úgy tűnik. Ez nem lehet igaz! 

- Kelly..na ne mondd hogy nem láttad előre! 

- De hát..Lola hívásai.. - de félbeszakított.

- Oh Kelly..tudhatnád, hogy Lola befolyásolható! De nem hazudott ám mindenben...Drogozok, de nem azért mert problémáim lennének...hanem mert egyszerűen csak oltári jó! - örvendezett..ez most komoly? Sosem néztem volna ki ezt belőle! Hogy történhetett ez??

- És te..de miért? Miért vertél át? - tudtam, de az ő szájából akartam hallani a szín tiszta választ, az igazságot, ami úgy fájt, mintha tőrt döftek volna a szívembe, hiszen ő is a szívem egy része volt, és most ezt az egészet lerombolja! Mindent lerombolt, minden belé fektetett hitemet!

- Magadtól úgyse jöttél volna..te egy elfoglalt világsztár vagy, ráadásul friss házas..Kelly, nem bírom tovább Nélküled, kellesz nekem! - és megint közeledett, de ez már nem hatott meg. Hatalmasat csalódtam benne! Tudhatná, hogy én Brandont szeretem, nem őt! Őt, aki csak így átver, hogy vele legyek!

De James ezt így nem akarta elfogadni..elkezdett csókolgatni és fogdosni, de a szabadulási kísérleteim immár hiábavalóak voltak..hiszen ő sokkal erősebb nálam. Próbáltam ellökni magamtól, kapálózni, de lehetetlen volt. Annyit tudtam tenni, hogy amikor nem éppen az ajkamon van az ajka, kiabálok, segítséget kérek..mi mást tehetnék? Én így semmit sem érek egymagam..de őt nem zavarta az ordibálásom..egy ideig..

- Naa..egy kicsit csendesebben ha lehet.. - és befogta a számat...

*Brandon szemszöge*

Az udvaron voltam már..sétáltam befele, nem bírtam tovább a várakozást. Mit csinálsz Kelly?

Beléptem a bejárati ajtón. Enyhe zajt hallottam az emeletről, szóval arra vetettem azonnal az irányt..és belépek.

Hirtelen minden összegyűlt bennem...látva, ahogy egy idegen férfi lefogja és csókolgatja a feleségemet, miközben már a pólót rángatná le róla...

Odamentem, egy tépéssel lecibáltam a srácot Kellyről, és bemostam neki egyet...először még nem eszmélt fel, kellett úgy 2 másodperc, és utána egymásnak ugrottunk, miközben Kelly csak összerezzenten állt az ágy mellett..

*Jess szemszöge*

A ház előtt voltunk...

- Én nem merek benyitni.. - suttogtam.

Ezért Juan nyitotta ki az ajtót. Fentről erős zaj jött...

- Fel menjünk? - kérdezte Juan..

- Szerintem gyere..nézzünk körül a szobákban. - válaszoltam..kíváncsi voltam, hogy mit találunk..már ha találunk valamit..

Egy előtér volt, utána a nappalin mentünk végig..ott vezetett fel a lépcső, de azzal most nem foglalkoztunk. Féltem felmenni, de nem akartam egyedül maradni, szóval maradtunk..

Bementünk az első hálószobába.

Juan világítást oltott..elkezdtünk kutakodni..Juan az egyik fiók előtt meredten állt...

- Jess. - és biccentett a fejével..odamentem.

- Huh..Kelly egy drogos házába jött.. - mondtam meredten.

- Szerintem nézzük a többit is... - még 2 fiókban találtunk hasonló bogyókat..ezután tovább mentünk egy másik szobához. Egy gyerekszoba volt. Szintén a fiókokat néztünk inkább, na meg a szekrényeket..

Ott többnyire cigi volt...nehéz volt Juant kirángatni..hirtelen visszafordultam..

- Várj..ott nem néztük meg azt a szekrényt! 

- Huh milyen ártalmasnak és veszélyesnek tűnik.. - mondta Juan viccelődve.én is nevettem egy kicsit, majd odamentem, és kinyitottam..hirtelen valami a lábam elé esett, akár egy kővár..

- Ez..ez..ez egy..ezegy... - nem tudtam kimondani.. - inkább odamentem Juanhoz, és a melkasára pihentettem a fejemet...mikor Juan meglátta, magához szorított..

- Úr..isten.. - több az ő száján se jött ki...én már bőgtem az ijedségtől...

*Kelly szemszöge*

Megszeppentem..követett..annyira hálás vagyok! Én mondtam hogy tudok vigyázni magamra..de ha most nem lenne itt? Hirtelen James összecsuklott Brandon markai közt..úgy dobta Jamest a földre, mint valami jelentéktelen tárgyat, majd megfordult..kicsit megtépve, de nem volt súlyos sérülése...azzal kezdtem, hogy azonnal sírva nekidőltem..minden feszültség kijött rajtam...

- Annyira sajnálom.. - ennyit tudtam kimondani, erre magához ölelt..

- Hé..nyugi.. - annyira nyugtató volt a jelenléte. Annyira jól esett hogy itt van, azok után, amiket mondtam, amiket tettem, hogy kételybe sodortam mindenkit. Ezek után ő itt van, és most semmitől sem kell félnem, mert tudom, hogy ő itt van velem, és szeret és ez számomra most mindennél többet jelentett.

- De tényleg.. – alig tudtam szavakat kituszkolni magamból..

- Csak ne csinálj velem ilyet többet…semmi értelme sem volt hallgatnod előttünk! Annyira aggódtam érted.

- És most? – kérdeztem.

- Mindenképp ki kéne hívni a rendőrséget…

- De akkor most beszéljünk meg valamit! Minket behurcolnak tanúskodni…én mondtam hogy gyere, utána meg megvédtél…így nem lehetsz sáros.

- Imádlak. – kaptam egy csókot..hirtelen síráshangot hallottunk a földszintről..miért olyan ismerős?

*Jess szemszöge*

- Egy..hulla.. – nyögtem ki végül..

- Úr isten..

- Egy gyilkos házában vagyunk! – suttogtam.

- Attól félek..- hirtelen hallottuk, ahogy valakik jönnek az emeletről, és belépnek..

- Huh haver mi történt? – kérdezte Juan Brandont, de nem igazán odafigyelt..Brandonék abból a szögből nem is láthattak semmit..

- Hát mondjuk úgy, hogy ha felmentek az emeletre, egy összevert pasit láthattok. – jelentette ki Kelly..

- De mi van itt? – kérdezte Brandon értetlenül.

Juan a hullára mutatott…észrevették..Kelly megrezzent, de Brandon nem igazán..

- Hát szegénykém elég csontos már? – Brandon odament…

- Na Dokikám, mi történt vele? – kérdezte Kelly.

- Ha már ennyire kíváncsi vagy rá, elvágták a torkát.

Még jobban Juanhoz bújtam…most ez komoly? Nem irtózik tőle vagy ilyenek??

Kelly is odalépett..

- És hát..ha csak a vér alvadását nézzük, kb. 3 hete feküdhet itt..

- Jó, köszönjük a halottkémeknek. – jelentette ki Juan..Kellyvel összemosolyogtak…én ezt sosem fogom megérteni!

Juan közben rendőrséget hívott…kimentünk, mert nem bírtam tovább abban a házban tartózkodni…

„03:34 perc”

*Kelly szemszöge*

Kijöttek, megvizsgálták a terepet, megnézték James állapotát...Juanékat éppen kérdezgették, a rendőrfőnök pedig odajött hozzánk..

- Nos, köszönjük. A fiatalembert 5 hónapja körözzük drogárusítás, okirat hamisítás és gyilkosság vádjában.

Brandonnal összenéztünk..ez komoly?? Hihetetlen..

- Kérem,  jöjjenek. Az őrsön mindenki alaposan ki lesz kérdezve…

Elvittek minket, azonnal kezdhettem én, egy másik kikérdezőben pedig Jess.

Leültem..micsoda sötét egy szoba..kikérdeztek. Őszintén elmondtam a történetet, na meg elintéztem hogy Brandonnak be legyen baja ebből…ezek után James már szexuális zaklatás vádja alá is helyezték…így lement mindenki, majd hazaengedtek. Szerencsére…

Mikor hazaértünk, azonnal leültettük Brandonnal Jesséket, és leszidtuk őket, hogy minek kellett odamenni…ezután pedig mindenki ledőlt aludni…

9. rész

*Kelly szemszöge*
Huh..remélem hogy most már minden rendben lesz...én nem akartam ezt. Éppen hazaérünk, és megint jönnek a zavarok..ez már megint csak az én karmám...
Visszaértem, és elszívtam egy cigit az erkélyen..füstölgés közben kijött hozzám Jess..
- Szia..sikerült? - kérdezte reménykedve..
- Szerintem igen. - és egy kicsi mosoly jött az arcomra.
Megölelt...ezután észrevettem, hogy a bagómmal szemezget..
- Ömm..Jess. Miért is bámulod a cigimet?
Hirtelen kiábrándult..
- Jaaaaa bocsi, semmi érdekes!
- Azért! - és kacsintottam egyet..
"vasárnap este 7 óra"
Huh..ideje elkezdeni készülődni...Brandon próbált engem faggatni, többször is, de csalódottan kellett felfognia, hogy nem mondok neki semmit..én sajnáltam, de megígértem, és amúgy is, elkezdené a féltékenykedését...
Hosszas készülődés után végre elégedett voltam magammal, de nem voltam kitűnő jelenség.

Oké, van egy kis időm, addig elszívok egy cigit...Brandon idegesen jött ki hozzám, és ő is rágyújtott..

- Nem fogsz mondani semmit..igaz? - kérdezte..

- Jaj bocsi Brandon! De annyira hülyének néznél..

- Én magamat érzem hülyének..tudod mennyire idegesítő, hogy elmész egyedül, de még csak nem is tudhatjuk hogy miért...az, hogy elmondd, miért olyan bonyolult..

- Már megint kérdőre veszel?? - kérdeztem az eget bámulva..

- Nem mondtam hogy kérdőre vennélek. 

- De gondoltad! - de nem vettem komolyan..vagyis kívülről.

- Kelly! Csak azt akarom, hogy ne legyen semmi bajod.

- Tudhatnád hogy vigyázok magadra...Jessék?-tereltem gyorsan.

- mm...nem tudom.. - és vállat vont..végül is, nekem is mindegy volt, tudnak magukra vigyázni.

Elnyomtam a cigit..

- Hé..le kéne szokni.. - mondtam..nem volt jó, tényleg le akartam szokni, de egyedül nem tudok nekilátni.

- Tudom. De .. nem is tudom... - és a cigijét forgatta.

- Hé! Komolyan. Csak..apránként. Mondjuk először csak napi kevesebb szállal, és utána szépen lassan elengednénk..mit szólsz hozzá? 

- Nem hülyeség.. - majd ő is elnyomta a cigijét, és a csikk a kukában landolt..- nem mondod meg hogy miért..igaz? - kérdezte a könyörgő szemeivel..annyira édes volt..

- Én...nem..tényleg bocs! Hé..megígérem, hogy sietek vissza. - és kacsintottam egyet..

- De ha hazaérsz, esküszöm hogy kivágom azt a szar telefont az ablakon ha nem kapcsolod ki..értve vagyok? - annyira határozott volt..tudom hogy kidobta volna, ezt nem is méregettem, képes lett volna rá..
- Értve..-ennyit mondtam, majd bementem egy kávéért, mert lankadt a figyelmem, de nem szabadott.
Pont megjöttek Jessék. Fülig ért a szájuk..szerintem már megint nagyon szerelmesek köszöntünk..Juan menne ki cigizni! Háhá!
- Hé..Juan..Brandonnal éppen beszélgettünk...
- Igen? - majd leült.
- Le kéne szokni..nem csak neked, nekünk is..hogy vagy vele?
- Jó lenne, de nem is tudom.. - mondta bizonytalanul..
- Óh hogy ilyen gyengék vagytok..
- Férfiak! - szólalt meg Jess, és összepacsiztunk!
- Találóbb nem is lehetett volna! - mondtam még oda Jessnek.
- Igazad van..- félrehúzta a száját, majd letette azt a cigit, amit éppen elszívott volna..
- Hé..nem a világ vége! - ment oda Jess enyhén cinikus hangnemben..
- Ennyire azért nem viselt meg! - lesütötte a szemét, belőlünk pedig hatalmas nevetés tört ki..
Brandon hallotta az egészet..abbahagytuk..
- Nők.. - a két srác ugyanazon ezredmásodpercben szólalt meg ekképp..Jessel összenéztünk, és sokat pislogtunk, a fiúk meg összeöklöztek..
- Ez fájt.. - szólalt meg vigyorogva Jess..
Ránéztem az órára..már ennyi az idő?? Huh..mindjárt indulhatok..minden nálam van?
Elkezdtem kutakodni a táskámban..oké, minden..
- Khmm.. és a leszokást folytathatnánk azzal, hogy nem viszel magaddal cigit, Kelly.. - szólalt meg Juan felettébb lényegretörően és lassan..itt jön a bosszú.
- Teljesen egyetértek..- szólalt meg Brandon, majd kinyújtotta a kezét, én pedig szemet forgatva odaadtam neki a dobozt...
- Na ne viccelj..-az előzőt eltette, és még mindig nyújtotta a markát..
*Brandon szemszöge*
Tudtam hogy több van nála, ez vitathatatlan...
Erre unott szemekkel még két dobozt kiadott a kezembe..
- Mindjárt másabb. - és eltették a cigimet...nincs bagóm, és lehet hogy nem is tudok venni..én nem akarom hogy rájöjjön a világ! Ezek szívatnak! Na mindegy..
- Mennem kell..
- Kelly..biztos hogy.. - mondtam volna, de gyorsan félbeszakított...
- Biztos! Ne akadékoskodj, nem vagyok öt éves! - láttam hogy fel van háborodva, én meg csak felhúztam a szemöldökömet..oké, Jessék előtt nincs balhé..tudta hogy csak ez gátolt meg abban hogy visszaszóljak..
- Bocs.. - felvette a dzsekijét, és kiment az ajtón..
*Jess szemszöge*
Most a cigire van kiakadva vagy mi? Egyszerűen zavar minket a titok, és ezt ő is tudhatná..annyira félreérthető, de érdekes, hogy ennyire rá akarja szánni magát a cigiről való leszokásra, bár nem is csodálom...neki példaképnek kell lennie az emberek szemében!
Brandon magára kapott egy bőrdzsekit.
- Hova mész? - kérdeztem tőle..
- Hát utána..csak nem gondolta hogy hagyom menni..
- De azt mondta hogy... - de félbeszakított
- Kit érdekel? Ő csak Kelly..ismerhetnéd.. - köszönt, és kiment.
Juan nem csodálkozott, szerintem érezte...
- Most nem irigylem..-mondta felém fordulva..
- Szerinted...vannak még kételyei?
- Hogyne lennének! Nekünk is van..hát akkor neki.. - igaza volt. Mi van ha...de ha nem?
*Kelly szemszöge*
Huh...már félúton vagyok. Hirtelen fotósok léptek elő, én pedig nem tehettem mást, minthogy zavartan mosolygok..pont most??? Nem akarom hogy kövessenek! Reméltem hogy gyalog eljutok odáig, de ez reménytelen! Mit csináljak? majd megláttam egy taxit jönni! Istenem, most ne hagyj szarban! Stoppoltam..megállt, én pedig beszálltam...köszönöm!
Megadtam a címet, de megkértem hogy kerülőúton menjünk..szerintem értette a srác hogy miért..szóval egy nagy kerülővel eljutottam odáig..
- Köszönöm! - fizettem, elköszöntem, és kiszálltam.
Igen...pontosan láttam. A ház előtt álltam. Enderson street 120., és mindjárt 21:00..bementem a kertesház kapuján..hmm..olyan szép kert volt! Megláttam egy tavacskát..mellé sétáltam, és mosolyogva néztem egy kicsi ideig.

Majd mentem csak tovább...megbeszéltük, hogy az ajtó nyitva lesz, és menjek az emeletre...izzad a tenyerem..annyira féltem attól a lépcsőtől, most különösen...
Két kézzel kapaszkodva, szapora lélegzetekkel, nagyon lassan és remegő lábakkal értem fel..mikor már fenn voltam, még egyszer visszanéztem

Huh..hátborzongató..de hát ő már csak ilyen...tovább mentem, az egyik szobából fény szűrődött ki..

- James..hé..James.. - mondtam remegő hangon..féltem, számomra ijesztően sötét volt..

- Gyere..itt vagyok. -hallottam a fényes szobából a mély hangot..huh..ő az.. oké, beléptem..
- Szia James!
- Szia Kelly! Rég láttalak! - és kaptam egy ölelést, és egy csokor virágot..rendes tőle.
- Kelly annyira rég láttalak és gyönyörű vagy. Tudod...-de félbeszakítottam.
- James..igaz amiket hallottam a nővéredtől? - kérdeztem idegesen..
- Mondta? - kérdezte értetlenül..
*Brandon szemszöge*
Nem tudtam ott ülni, és nem tudni hogy hol van, mit csinál, mi van vele! Nem voltam rá képes!
Kocsival mentem. A ház közelében sikerült leparkolnom, és vártam..láttam az egyik ablakból szűrődő fényt.
És csak vártam..gondoltam, majd később bemegyek, előbb hadd bontakozzanak ki a dolgok..