10. rész

*Kelly szemszöge*

- Mondta..úristen! Ez most komoly? Drogfogyasztás és drogárusítás? James mi van veled? - kérdeztem kiakadva...

- Kelly..nyugi..nincsenek egyenesben a dolgok de..- nem bírtam ki hogy ne szakítsam félbe..

- De? James ez .. ez.. ez..most mit gondoljak? Kérlek hagyd ezt abba! Egyszerűen képtelen vagyok ezt elhinni! De miért mondta azt Lola hogy nem szólhatok senkinek? 

- Mert..na...drogárusítás..ha érted mire gondolok.. - félt hogy megtudják a zsaruk? 

- Asszem értem..de most ebbe menekülsz? – kérdeztem..sose néztem volna ki ezt belőle!

- Kelly..most ez így van, lesz még jobb is.

- De én azért jöttem és dobtam most fel mindent, hogy itt legyek és segítsek..könyörgöm.. – és átöleltem, ő pedig szorosan magához szorított, majd a száját a nyakamon éreztem..

*Jess szemszöge*

- Én nem bírok tétlenül ülni!! – semmihez sem volt kedvem amíg Kellyék elő nem kerülnek..

- Tán azt akarod hogy menjünk oda? – kérdezte, és összenéztünk…azonnal felugrottunk a kanapéról, és felvettünk egy dzsekit, majd elindultunk…ezt nevezem szavak nélküli kommunikációnak!

- De…hogy jutunk be? – kérdeztem hirtelen.

- Majd meglátjuk hogy mi lesz. – válaszolta, és láttam ahogy a kabátzsebében kotorászik..valószínűleg cigiért, amit én „véletlenül” kivettem..

- Mit keresel? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és azonnal leesett neki..

- Jess! Muszáj volt? – kérdezte idegesen..amúgy is ideges volt, tudtam hogy majd ezzel akarja nyugtatni magát.

- Ideje lenne nem azon kivezetni a feszültséget..

- Hát akkor? Verjek szét valakit? – egyre idegesebb lett, de tudta hogy reménytelen a dolog, így nem jut cigihez. – bocs. – végül  megadta magát.

- Semmi. Kibírod te nélküle is. Legalábbis muszáj leszel…

*Kelly szemszöge*

- Mit művelsz? - kérdeztem ijedten. Csókolgatja a nyakamat! - James, engedj! - szólítottam fel, majd nagy nehezen ellöktem magamtól. - Ez mi volt? - fel voltam háborodva...ki ne lenne ilyenkor?

Ő pedig csak vigyorgott...úristen! Rájöttem! belesétáltam volna a csapdájába? Úgy tűnik. Ez nem lehet igaz! 

- Kelly..na ne mondd hogy nem láttad előre! 

- De hát..Lola hívásai.. - de félbeszakított.

- Oh Kelly..tudhatnád, hogy Lola befolyásolható! De nem hazudott ám mindenben...Drogozok, de nem azért mert problémáim lennének...hanem mert egyszerűen csak oltári jó! - örvendezett..ez most komoly? Sosem néztem volna ki ezt belőle! Hogy történhetett ez??

- És te..de miért? Miért vertél át? - tudtam, de az ő szájából akartam hallani a szín tiszta választ, az igazságot, ami úgy fájt, mintha tőrt döftek volna a szívembe, hiszen ő is a szívem egy része volt, és most ezt az egészet lerombolja! Mindent lerombolt, minden belé fektetett hitemet!

- Magadtól úgyse jöttél volna..te egy elfoglalt világsztár vagy, ráadásul friss házas..Kelly, nem bírom tovább Nélküled, kellesz nekem! - és megint közeledett, de ez már nem hatott meg. Hatalmasat csalódtam benne! Tudhatná, hogy én Brandont szeretem, nem őt! Őt, aki csak így átver, hogy vele legyek!

De James ezt így nem akarta elfogadni..elkezdett csókolgatni és fogdosni, de a szabadulási kísérleteim immár hiábavalóak voltak..hiszen ő sokkal erősebb nálam. Próbáltam ellökni magamtól, kapálózni, de lehetetlen volt. Annyit tudtam tenni, hogy amikor nem éppen az ajkamon van az ajka, kiabálok, segítséget kérek..mi mást tehetnék? Én így semmit sem érek egymagam..de őt nem zavarta az ordibálásom..egy ideig..

- Naa..egy kicsit csendesebben ha lehet.. - és befogta a számat...

*Brandon szemszöge*

Az udvaron voltam már..sétáltam befele, nem bírtam tovább a várakozást. Mit csinálsz Kelly?

Beléptem a bejárati ajtón. Enyhe zajt hallottam az emeletről, szóval arra vetettem azonnal az irányt..és belépek.

Hirtelen minden összegyűlt bennem...látva, ahogy egy idegen férfi lefogja és csókolgatja a feleségemet, miközben már a pólót rángatná le róla...

Odamentem, egy tépéssel lecibáltam a srácot Kellyről, és bemostam neki egyet...először még nem eszmélt fel, kellett úgy 2 másodperc, és utána egymásnak ugrottunk, miközben Kelly csak összerezzenten állt az ágy mellett..

*Jess szemszöge*

A ház előtt voltunk...

- Én nem merek benyitni.. - suttogtam.

Ezért Juan nyitotta ki az ajtót. Fentről erős zaj jött...

- Fel menjünk? - kérdezte Juan..

- Szerintem gyere..nézzünk körül a szobákban. - válaszoltam..kíváncsi voltam, hogy mit találunk..már ha találunk valamit..

Egy előtér volt, utána a nappalin mentünk végig..ott vezetett fel a lépcső, de azzal most nem foglalkoztunk. Féltem felmenni, de nem akartam egyedül maradni, szóval maradtunk..

Bementünk az első hálószobába.

Juan világítást oltott..elkezdtünk kutakodni..Juan az egyik fiók előtt meredten állt...

- Jess. - és biccentett a fejével..odamentem.

- Huh..Kelly egy drogos házába jött.. - mondtam meredten.

- Szerintem nézzük a többit is... - még 2 fiókban találtunk hasonló bogyókat..ezután tovább mentünk egy másik szobához. Egy gyerekszoba volt. Szintén a fiókokat néztünk inkább, na meg a szekrényeket..

Ott többnyire cigi volt...nehéz volt Juant kirángatni..hirtelen visszafordultam..

- Várj..ott nem néztük meg azt a szekrényt! 

- Huh milyen ártalmasnak és veszélyesnek tűnik.. - mondta Juan viccelődve.én is nevettem egy kicsit, majd odamentem, és kinyitottam..hirtelen valami a lábam elé esett, akár egy kővár..

- Ez..ez..ez egy..ezegy... - nem tudtam kimondani.. - inkább odamentem Juanhoz, és a melkasára pihentettem a fejemet...mikor Juan meglátta, magához szorított..

- Úr..isten.. - több az ő száján se jött ki...én már bőgtem az ijedségtől...

*Kelly szemszöge*

Megszeppentem..követett..annyira hálás vagyok! Én mondtam hogy tudok vigyázni magamra..de ha most nem lenne itt? Hirtelen James összecsuklott Brandon markai közt..úgy dobta Jamest a földre, mint valami jelentéktelen tárgyat, majd megfordult..kicsit megtépve, de nem volt súlyos sérülése...azzal kezdtem, hogy azonnal sírva nekidőltem..minden feszültség kijött rajtam...

- Annyira sajnálom.. - ennyit tudtam kimondani, erre magához ölelt..

- Hé..nyugi.. - annyira nyugtató volt a jelenléte. Annyira jól esett hogy itt van, azok után, amiket mondtam, amiket tettem, hogy kételybe sodortam mindenkit. Ezek után ő itt van, és most semmitől sem kell félnem, mert tudom, hogy ő itt van velem, és szeret és ez számomra most mindennél többet jelentett.

- De tényleg.. – alig tudtam szavakat kituszkolni magamból..

- Csak ne csinálj velem ilyet többet…semmi értelme sem volt hallgatnod előttünk! Annyira aggódtam érted.

- És most? – kérdeztem.

- Mindenképp ki kéne hívni a rendőrséget…

- De akkor most beszéljünk meg valamit! Minket behurcolnak tanúskodni…én mondtam hogy gyere, utána meg megvédtél…így nem lehetsz sáros.

- Imádlak. – kaptam egy csókot..hirtelen síráshangot hallottunk a földszintről..miért olyan ismerős?

*Jess szemszöge*

- Egy..hulla.. – nyögtem ki végül..

- Úr isten..

- Egy gyilkos házában vagyunk! – suttogtam.

- Attól félek..- hirtelen hallottuk, ahogy valakik jönnek az emeletről, és belépnek..

- Huh haver mi történt? – kérdezte Juan Brandont, de nem igazán odafigyelt..Brandonék abból a szögből nem is láthattak semmit..

- Hát mondjuk úgy, hogy ha felmentek az emeletre, egy összevert pasit láthattok. – jelentette ki Kelly..

- De mi van itt? – kérdezte Brandon értetlenül.

Juan a hullára mutatott…észrevették..Kelly megrezzent, de Brandon nem igazán..

- Hát szegénykém elég csontos már? – Brandon odament…

- Na Dokikám, mi történt vele? – kérdezte Kelly.

- Ha már ennyire kíváncsi vagy rá, elvágták a torkát.

Még jobban Juanhoz bújtam…most ez komoly? Nem irtózik tőle vagy ilyenek??

Kelly is odalépett..

- És hát..ha csak a vér alvadását nézzük, kb. 3 hete feküdhet itt..

- Jó, köszönjük a halottkémeknek. – jelentette ki Juan..Kellyvel összemosolyogtak…én ezt sosem fogom megérteni!

Juan közben rendőrséget hívott…kimentünk, mert nem bírtam tovább abban a házban tartózkodni…

„03:34 perc”

*Kelly szemszöge*

Kijöttek, megvizsgálták a terepet, megnézték James állapotát...Juanékat éppen kérdezgették, a rendőrfőnök pedig odajött hozzánk..

- Nos, köszönjük. A fiatalembert 5 hónapja körözzük drogárusítás, okirat hamisítás és gyilkosság vádjában.

Brandonnal összenéztünk..ez komoly?? Hihetetlen..

- Kérem,  jöjjenek. Az őrsön mindenki alaposan ki lesz kérdezve…

Elvittek minket, azonnal kezdhettem én, egy másik kikérdezőben pedig Jess.

Leültem..micsoda sötét egy szoba..kikérdeztek. Őszintén elmondtam a történetet, na meg elintéztem hogy Brandonnak be legyen baja ebből…ezek után James már szexuális zaklatás vádja alá is helyezték…így lement mindenki, majd hazaengedtek. Szerencsére…

Mikor hazaértünk, azonnal leültettük Brandonnal Jesséket, és leszidtuk őket, hogy minek kellett odamenni…ezután pedig mindenki ledőlt aludni…

9. rész

*Kelly szemszöge*
Huh..remélem hogy most már minden rendben lesz...én nem akartam ezt. Éppen hazaérünk, és megint jönnek a zavarok..ez már megint csak az én karmám...
Visszaértem, és elszívtam egy cigit az erkélyen..füstölgés közben kijött hozzám Jess..
- Szia..sikerült? - kérdezte reménykedve..
- Szerintem igen. - és egy kicsi mosoly jött az arcomra.
Megölelt...ezután észrevettem, hogy a bagómmal szemezget..
- Ömm..Jess. Miért is bámulod a cigimet?
Hirtelen kiábrándult..
- Jaaaaa bocsi, semmi érdekes!
- Azért! - és kacsintottam egyet..
"vasárnap este 7 óra"
Huh..ideje elkezdeni készülődni...Brandon próbált engem faggatni, többször is, de csalódottan kellett felfognia, hogy nem mondok neki semmit..én sajnáltam, de megígértem, és amúgy is, elkezdené a féltékenykedését...
Hosszas készülődés után végre elégedett voltam magammal, de nem voltam kitűnő jelenség.

Oké, van egy kis időm, addig elszívok egy cigit...Brandon idegesen jött ki hozzám, és ő is rágyújtott..

- Nem fogsz mondani semmit..igaz? - kérdezte..

- Jaj bocsi Brandon! De annyira hülyének néznél..

- Én magamat érzem hülyének..tudod mennyire idegesítő, hogy elmész egyedül, de még csak nem is tudhatjuk hogy miért...az, hogy elmondd, miért olyan bonyolult..

- Már megint kérdőre veszel?? - kérdeztem az eget bámulva..

- Nem mondtam hogy kérdőre vennélek. 

- De gondoltad! - de nem vettem komolyan..vagyis kívülről.

- Kelly! Csak azt akarom, hogy ne legyen semmi bajod.

- Tudhatnád hogy vigyázok magadra...Jessék?-tereltem gyorsan.

- mm...nem tudom.. - és vállat vont..végül is, nekem is mindegy volt, tudnak magukra vigyázni.

Elnyomtam a cigit..

- Hé..le kéne szokni.. - mondtam..nem volt jó, tényleg le akartam szokni, de egyedül nem tudok nekilátni.

- Tudom. De .. nem is tudom... - és a cigijét forgatta.

- Hé! Komolyan. Csak..apránként. Mondjuk először csak napi kevesebb szállal, és utána szépen lassan elengednénk..mit szólsz hozzá? 

- Nem hülyeség.. - majd ő is elnyomta a cigijét, és a csikk a kukában landolt..- nem mondod meg hogy miért..igaz? - kérdezte a könyörgő szemeivel..annyira édes volt..

- Én...nem..tényleg bocs! Hé..megígérem, hogy sietek vissza. - és kacsintottam egyet..

- De ha hazaérsz, esküszöm hogy kivágom azt a szar telefont az ablakon ha nem kapcsolod ki..értve vagyok? - annyira határozott volt..tudom hogy kidobta volna, ezt nem is méregettem, képes lett volna rá..
- Értve..-ennyit mondtam, majd bementem egy kávéért, mert lankadt a figyelmem, de nem szabadott.
Pont megjöttek Jessék. Fülig ért a szájuk..szerintem már megint nagyon szerelmesek köszöntünk..Juan menne ki cigizni! Háhá!
- Hé..Juan..Brandonnal éppen beszélgettünk...
- Igen? - majd leült.
- Le kéne szokni..nem csak neked, nekünk is..hogy vagy vele?
- Jó lenne, de nem is tudom.. - mondta bizonytalanul..
- Óh hogy ilyen gyengék vagytok..
- Férfiak! - szólalt meg Jess, és összepacsiztunk!
- Találóbb nem is lehetett volna! - mondtam még oda Jessnek.
- Igazad van..- félrehúzta a száját, majd letette azt a cigit, amit éppen elszívott volna..
- Hé..nem a világ vége! - ment oda Jess enyhén cinikus hangnemben..
- Ennyire azért nem viselt meg! - lesütötte a szemét, belőlünk pedig hatalmas nevetés tört ki..
Brandon hallotta az egészet..abbahagytuk..
- Nők.. - a két srác ugyanazon ezredmásodpercben szólalt meg ekképp..Jessel összenéztünk, és sokat pislogtunk, a fiúk meg összeöklöztek..
- Ez fájt.. - szólalt meg vigyorogva Jess..
Ránéztem az órára..már ennyi az idő?? Huh..mindjárt indulhatok..minden nálam van?
Elkezdtem kutakodni a táskámban..oké, minden..
- Khmm.. és a leszokást folytathatnánk azzal, hogy nem viszel magaddal cigit, Kelly.. - szólalt meg Juan felettébb lényegretörően és lassan..itt jön a bosszú.
- Teljesen egyetértek..- szólalt meg Brandon, majd kinyújtotta a kezét, én pedig szemet forgatva odaadtam neki a dobozt...
- Na ne viccelj..-az előzőt eltette, és még mindig nyújtotta a markát..
*Brandon szemszöge*
Tudtam hogy több van nála, ez vitathatatlan...
Erre unott szemekkel még két dobozt kiadott a kezembe..
- Mindjárt másabb. - és eltették a cigimet...nincs bagóm, és lehet hogy nem is tudok venni..én nem akarom hogy rájöjjön a világ! Ezek szívatnak! Na mindegy..
- Mennem kell..
- Kelly..biztos hogy.. - mondtam volna, de gyorsan félbeszakított...
- Biztos! Ne akadékoskodj, nem vagyok öt éves! - láttam hogy fel van háborodva, én meg csak felhúztam a szemöldökömet..oké, Jessék előtt nincs balhé..tudta hogy csak ez gátolt meg abban hogy visszaszóljak..
- Bocs.. - felvette a dzsekijét, és kiment az ajtón..
*Jess szemszöge*
Most a cigire van kiakadva vagy mi? Egyszerűen zavar minket a titok, és ezt ő is tudhatná..annyira félreérthető, de érdekes, hogy ennyire rá akarja szánni magát a cigiről való leszokásra, bár nem is csodálom...neki példaképnek kell lennie az emberek szemében!
Brandon magára kapott egy bőrdzsekit.
- Hova mész? - kérdeztem tőle..
- Hát utána..csak nem gondolta hogy hagyom menni..
- De azt mondta hogy... - de félbeszakított
- Kit érdekel? Ő csak Kelly..ismerhetnéd.. - köszönt, és kiment.
Juan nem csodálkozott, szerintem érezte...
- Most nem irigylem..-mondta felém fordulva..
- Szerinted...vannak még kételyei?
- Hogyne lennének! Nekünk is van..hát akkor neki.. - igaza volt. Mi van ha...de ha nem?
*Kelly szemszöge*
Huh...már félúton vagyok. Hirtelen fotósok léptek elő, én pedig nem tehettem mást, minthogy zavartan mosolygok..pont most??? Nem akarom hogy kövessenek! Reméltem hogy gyalog eljutok odáig, de ez reménytelen! Mit csináljak? majd megláttam egy taxit jönni! Istenem, most ne hagyj szarban! Stoppoltam..megállt, én pedig beszálltam...köszönöm!
Megadtam a címet, de megkértem hogy kerülőúton menjünk..szerintem értette a srác hogy miért..szóval egy nagy kerülővel eljutottam odáig..
- Köszönöm! - fizettem, elköszöntem, és kiszálltam.
Igen...pontosan láttam. A ház előtt álltam. Enderson street 120., és mindjárt 21:00..bementem a kertesház kapuján..hmm..olyan szép kert volt! Megláttam egy tavacskát..mellé sétáltam, és mosolyogva néztem egy kicsi ideig.

Majd mentem csak tovább...megbeszéltük, hogy az ajtó nyitva lesz, és menjek az emeletre...izzad a tenyerem..annyira féltem attól a lépcsőtől, most különösen...
Két kézzel kapaszkodva, szapora lélegzetekkel, nagyon lassan és remegő lábakkal értem fel..mikor már fenn voltam, még egyszer visszanéztem

Huh..hátborzongató..de hát ő már csak ilyen...tovább mentem, az egyik szobából fény szűrődött ki..

- James..hé..James.. - mondtam remegő hangon..féltem, számomra ijesztően sötét volt..

- Gyere..itt vagyok. -hallottam a fényes szobából a mély hangot..huh..ő az.. oké, beléptem..
- Szia James!
- Szia Kelly! Rég láttalak! - és kaptam egy ölelést, és egy csokor virágot..rendes tőle.
- Kelly annyira rég láttalak és gyönyörű vagy. Tudod...-de félbeszakítottam.
- James..igaz amiket hallottam a nővéredtől? - kérdeztem idegesen..
- Mondta? - kérdezte értetlenül..
*Brandon szemszöge*
Nem tudtam ott ülni, és nem tudni hogy hol van, mit csinál, mi van vele! Nem voltam rá képes!
Kocsival mentem. A ház közelében sikerült leparkolnom, és vártam..láttam az egyik ablakból szűrődő fényt.
És csak vártam..gondoltam, majd később bemegyek, előbb hadd bontakozzanak ki a dolgok..

8. rész

*Kelly szemszöge*
- Így jött ki... - és vállat vont...most mi van?
- O.K. - válaszoltam komoran.
Jess kijött.

Láttam, ahogy jelez Juannak a fejével a szoba fele. Juan naná hogy vigyorogva utánament, és kattant a zár..

O.K. , ez van...de én ezt most nem értem..Brandon feszültnek tűnt...pedig a cigi, a fű, ezek...nem rázták meg..akkor talán a munkahelyén van valami? Vagy csak fáradt? Nem tudom..
- Megnézünk egy filmet? - kérdeztem egy lágy mosollyal.
- Ha te akarod.. - és betettem a kedvenc filmjét, amit a legritkábban nézünk, hogy megtartson a  varázsa..Keresztapa..sosem értettem. Az csak egy film, de Brandon rajongott érte...olyan 2 és fél óra volt az egész film. Miután megnéztük, látszott Brandon-on, hogy mindig jobban imádja azt a filmet...
De szerencsére a film után már engem imádott. Persze az édes kis románcunkat egy telefonhívás zavara meg. A hívó ismeretlen volt.
*Brandon szemszöge*
Felvette a telefont, és kivonult. Most mi van? Én nem értem őt, de tényleg. Az utcaszám, az a papír... mit titkolhat még? Teljesen kétségbe voltam esve, nem tudtam hogy mit kezdjek a helyzettel. Nem teszi meg... de mi van ha mégis? Ott lebegett a szemem előtt a kérdés... Mi van ha...? Bízzak benne? Rákérdezzek? Kavarogtak bennem a gondolatok... Kelly fél óra múlva vissza is jött...
-Ki volt az?-Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Ja, senki...-Mondta, és közben a földet nézte... akkor sosem mond igazat, ha a földet nézi... ennyire már ismerem.
-Tényleg, senki? Vagy esetleg a találkádat szervezgeted?-Kérdeztem tőle felpattanva a kanapéról.
-Tessék? Mi van? Te normális vagy?-Kérdezte tőlem kiakadva.
-Ja, az van, hogy a hátam mögött találkozgatsz másokkal!-Förmedtem rá, amitől egy kicsit megijedt.
-Jó tudni róla! Te komolyan ennyire hülye vagy, hogy azt hiszed, másokkal találkozgatok... komolyan....-Mondta kiabálva.
-Nem vagyok hülye, ez az igazság!-Léptem közelebb felé, majd meghátrált.
-Na mi lesz? Megütsz? Megmered?-Kérdezte tőlem. Igazából nem akartam megütni, soha nem tudnám bántani fizikailag, de lelkileg sem szeretek vele veszekedni.
-Micsoda? Te teljesen bekattantál? Azt hiszed, hogy képes lennék megütni téged?-Kérdeztem tőle kiakadva.
-Hát úgy látszik! Most menj el!-És mutogatott az ajtó felé.
-Komolyan? Hát jó!-Viharzottam ki az ajtón.
*Kelly szemszöge*
Kiment az ajtón, majd egy akkorát belevert a falba, hogy a föld is beleremegett. A falnál szépen lecsúszva kezdtem el sírni. Hallottam egy fékcsikorgást, majd egy kocsi iszonyatos gyorsan elmegy. Persze, hogy Brandon volt az.
Itt hagyott..el sem hiszem..ez így nem jó..nem tudom már hogy mit kezdjek a helyzettel..Én szeretem Brandont, Ő az életem, és annyira rosszul esik ez az egész. Sajnálom, de innen már nincs visszaút.. Mit mondana ha megmondanám az igazat? Mit? Akkor mást árulnék el..nem. Túlélem! Néhány nap! Holnap után már úgyis vasárnap. Ez nem az én érdekem, ez másé. Nem árulhatom el őt! Nem tehetem azok után, amiken keresztül ment értem..Segítenem kell! Vasárnap máshol a helyem, de nem mondhatok semmit! Nem hagyon cserben, mert szüksége van a segítségemre..Annyira nehéz ezt kimondani! Nem választhatom életem szerelmét most! Most nem...viszonoznom kell valamit, ami már mióta nem hagyja nyugodni a lelkemet.. Nem csalnám meg Brandont soha, de itt hagyott! Megütött volna? Szerintem igen, annyira zavaros a helyzet, pedig nem kéne annak lennie, de nem szólhatok senkinek..a titoktartás kötelez! Annyira bánom már, nem akartam neki bármilyen bosszúságot okozni, de most itt hagyott...ITT HAGYOTT MERT ELKÜLDTEM! Talán féltem? Igen. Féltem, hogy meglendül a keze, és többé már sose nézhetek úgy rá, mint azelőtt...megbírt volna ütni? Ma már nem tudom meg...utána akarok menni..de mit mondanék? Elé sem bírnék állni, mert nem tudok magyarázatot adni...huh...nem bírom ezt így!
Megkerestem a telefonom, és azonnal tárcsáztam, de előtte letiltottam az adataim láthatóságát...félek hogy kinyomná, de az ismeretleneket mindig felveszi..
- Halo? - szólt bele egy ideges hang...lefagytam...ő volt az, de én meg sem bírtam szólalni...
- Sz..sz..sz..sziaa...Brandon, én annyira sajnálom! Nem az aminek látszik..
- Miért? Akkor mi? - kérdezte türelmetlenül...
- Figyelj. Brandon, nem mondhatok semmit, megígértem valakinek! Sajnálom.. - suttogtam erővesztve.
- Kelly ne fárassz...tudod hogy ez milyen .. hogy is mondjam...kínos szitu volt? Tudod mit? Mindegy. - és lerakta...
Én még jobban zokogtam, nem tudom elhinni, hogy azt feltételezi rólam, hogy megszegem a saját szavam..ez most nagyon szíven ütött...de ez az egész..nem is lenne annyira összekuszálódott, de megígértem hogy tartom a szám..
Hallottam ahogy valaki kicammog a másik szobából..
- Kelly..minden ok? - kérdezte az ajtó másik feléről álmosan...
- Igen..hagyd csak.. - tudta hogy hazudok, mert bejött...
- Hé..mi történt? Annyit tudok hogy az ablakból láttam Brandon-t elhúzni.. - mondta, és leült mellém a sötétbe..de vagy 2 másodperc után felállt, és feloltotta a villanyt.
- Hé..veszekedtetek? - kérdezte, leült mellém, és átölelt..
- Ezt most minek nevezzem?
- Na mondj el szépen mindent! - mondta halkan.
- Hát az volt, hogy filmet néztünk, utána meg már egymással voltunk elfoglalva, de megszólalt a telefonom...és felvettem. Kimentem és otthagytam Brandon-t, mert hiába no name volt, én sejtettem hogy ki az, és fel kellett vennem...végül fél órásra húzódott az egész, és mikor visszamentem, meggyanúsított, hogy a találkámat szervezem valaki mással...úgy gondolja hogy megcsalom.. - és újra kitört belőlem a sírás, Jess pedig magához ölelt..
- Nyugodj meg...minden rendben lesz..
- És ha nem? És ha itt elszakadt a húr?
- Nem hiszem...de ne feledd: ezek után te is ezt gondolnád, én is ezt gondolnám, mindenki ezt gondolná.. - és igaza volt...nem volt alaptalan, csak a tudat, hogy azt hiszi hogy megcsalom...nem a barátnője vagyok! A felesége! Elengedtük az ölelést Jessel.
- De akkor is..ő elhiszi hogy képes lennék rá és ez nekem elég.. - folytak a könnyeim, Jess adott egy zsepit.
- Hey...nyugodj meg .. kérlek.
- Felhívtam...naná, hogy nem lett semmi sem jobb..
- Szerintem ezt holnap tiszta fejjel próbáld meg megbeszélni vele..
- Igazad van..teljesen igazad van..alszok rá egyet, holnap kipattanok az ágyból, és beszélek vele! - határoztam el keményen..nem fog érdekelni, meg kell hallgatnia.
- Látod, így van! Most mosd le az arcod...
- Uhh..hogy nézhetek most ki.. - szipogtam.
- Nem ez lenne a legjobb képed.. - és elmosolyodott..
- Köszönöm! - és még egyszer megöleltem, majd felálltam..
- Jó éjt! - köszönt el, és visszament Juanhoz a szobájába.
Én pedig vettem egy forró fürdőt, ami kb. másfél óráig tartott, és átgondoltam, hogy mit kell mondanom holnap Brandonnak..most összeszedtem mindent, majd aludni mentem, de ebből nem volt alvás..
"másnap hajnali 5 óra, cigivel és kávéval a kezemben az erkélyen"
Nem bírtam tovább fetrengeni..egyszerűen lehetetlen vagyok, de nem baj. Egyre jobban elhittem, hogy a dolgok menthetőek..
Reggel 7-ig elfoglaltam magam, nagyon izgultam...
Hmm..ideje elindulni..hagytam egy levelet:

Sziasztok! Elmentem, fontos dolgom van. Majd jövök.

               Pussz..Kelly. 

Majd elsiettem, hogy megelőzzem Brandont..mikor a lakás elé értem, ott volt a kocsi, szóval tuti hogy még bent van..szerencsém, mert van amikor hamarabb elmegy..itt az ideje bekopogni..huh..izzad a tenyerem is.. oké...bekopogtam...ajtót nyitott, de nem láttam az arcán a meglepődöttséget..lehet hogy számolt rám..
- Mit akarsz? - kérdezte hidegen...uhh...nem jól kezdődik, nagy levegőt vettem, és belekezdtem.
- Csak bocsánatot kérni. Mindenért..tudnod kell, nem azért vettem fel a telefont, mert mással találkozgatok, nem tenném meg, ezt remélem te is tudod..más a helyzet, és vasárnap el kell mennem arra a címre...de nem mondhatok semmi többet..megígértették velem. - mondtam őszintén...

- De ez annyira bizarr volt..velem vagy, és hirtelen egy telefonhívásra ugrasz...azért most őszintén..mit éreznél a helyemben? És az a papír...
*Brandon szemszöge*
- De...honnan tudtad? - kérdezte értetlenül..
- Kaptam egy fülest...
- Melyik kölyök volt? - kérdezte, és körülnézett...
- A lényeg: egyiket se nyírd ki..
- O.K, meglesz. Brandon..nem lehetne elfelejteni? Egy telefont sem veszek fel ha nem alkalmas, ezt ígérem! - már majdnem megesküdött, mikor megfogtam a kezét.
Hmm...ez a nő totál dilis..de imádom. Megcsókoltuk egymást..
- Ömm..ha végeztél feljössz? - kérdezte Kelly egy nagy vigyorral..
- Hmm...lemenjek? - még azért hózalkodtam vele egy kicsit.
- Igen! - vágta rá.
- Jó, majd megyek.
Elköszöntünk, és mentünk dolgunkra...
Hiába, engem így is zavar..nem mond semmit..úgy érzem, nem lenne képes rá, de egy kicsi kételkedés volt bennem. Miért nem mond semmit? Tán nem bízna bennünk?...

7. rész

*Kelly szemszöge*
Sétáltam az utcán, de rajongókkal találtam szembe magam, szóval kedves mosollyal válaszolgattam, fotózkodtam, dedikáltam, ez a dolgom, és ők semmiről sem tehetnek, velük kedvesnek kell lennem.
Ők egy kicsit feledtették is a gondokat, nagyon kedvesek voltak, és csak óvatosan kérdeztek inkább az esküvőről, a nászútról, amiről csak annyit mondtam, hogy nagyon élménydús volt...
Egy idő után hazamentem...úgy éreztem, hogy átszellőztettem a gondolataimat.
Beléptem, és láttam Jess kőkemény arcát...
- Szia.. - megint mogorva lettem.
- Szia. Beszélnünk kell! - mondta határozottan..oké. Leültünk...
- Kelly..én köszönök mindent amit értem tettél, neked köszönhetem hogy találkoztam Juannal, és a legjobb énekesnővel lakhatok egy hotelban, ami felemelő érzés... - félbeszakítottam.
- Köszönöm..de a lényegre.. - mosolyogtam. Ez nagyon jól esett.
- De nem érzem magam szabadnak...- itt már hunyorogtam..
- Állandóan lekezelsz, és megmondod, hogy mit tegyek, és mit ne...ez rosszul esik...

*Jess szemszöge*
Hirtelen eluralkodott rajtam a harag.
- Nem vagy az anyám! - jelentettem ki neki határozottan.

 *Kelly szemszöge*
Köpni nyelni nem tudtam...
- Köszi, hogy értékeled, hogy próbállak megvédeni..komolyan... - még jobban kiakadtam...ez komoly??? Meg akarom védeni, mert hülyeségeket művel, de én vagyok leosztva! Hogyne!
Belépett Juan...
- Sziasztok... - látta a mérhetetlen feszültséget...
- Oh...várj egy kicsit Jess... - felkaptam a pipát...
- Ez...mi?
Juannak egy ilyen "A rohadt életbe" arca volt...
- És ez még nem minden! A kisasszonynak sikerült kint hagynod egy egész dobozt! Csak egyet végzett ki de akkor is...- látta hogy mennyire fel vagyok háborodva..
Meg sem tudott szólalni, Jess-re nézett, aki összehúzta magát...
*Juan szemszöge*
Ááááhh..ezt hogy csináltuk???
-És a füves cigije is itt maradt Joshnak.. - jelentette ki Kelly, láttam hogy majd' felrobban. De én is... Hirtelen elkezdtem szaporábban venni a levegőt, majd elkezdett a szemem vörösödni. Mindig ez van ha ideges vagyok.
-Áh szóval ideges vagy, ugye? Feszül a hangulat... minden egyes szívverésednél azt hiszed, hogy megáll a világ... pedig nem... az megy tovább... te pedig egyre jobban az vagy... ugye? Pontosan tudod hogy miről beszélek... és azt is tudod, hogy teljesen igazam van. Mindenben!-Mondta Kelly ezeket a szavakat, mikor pontosan velem szemben állt. A szeme akár a vörös tűz, úgy égett... és teljesen igaza volt, mindenben... ezt jól elcsesztük... Kavarogtak a gondolatok a fejemben, és közben végig az ő szemébe néztem... ott osztott éppen ki, és még csak nem is figyeltem oda... csak egyszerűen, akartam 1 perc nyugalmat... ennyi!
-Jó!-Ennyit mondtam, majd leültem a kanapéra Jess mellé, akiben éppen a kitörő érzelmei tomboltak... remegett az egész teste. Megfogtam a kezét, majd hallgattam tovább Kelly-t. Persze nem figyeltem oda... pontosabban nem tudtam...
-Én ilyet soha a büdös életben nem csináltam volna! Fű? mégis hogy a francba képzeltétek?-Kérdezte kiabálva, majd Jess hirtelen felállt a kanpéról.
*Jess szemszöge*
Nem bírtam tovább... egyszerűen nem...
-Mintha te más lettél volna? Vagy ja, bocsi, te gondolom nem voltál kamasz... és majdnem biztos vagyok benne, hogy legalább te is kipróbáltad a füvet! Sőt... hihetetlen!-Kiabáltam én is, majd visszaültem a kanapéra.
*Kelly szemszöge*
Mivan? Köpni nyelni sem tudtam... de tényleg... sosem láttam még Jess-t ilyennek. Teljesen kikelt magából. Mintha nem is azt a Jennifer Wrestly-t láttam volna, akit először megismertem. Meg honnan tudja, hogy egyáltalán én valaha füveztem... az már más, hogy Jess-nek igaza volt, mert már tényleg kipróbáltam. De ez most nem tartozott a témához.
-Tessék?-Hirtelen csak ennyit tudtam mondani.
-Miért, talán nincsen igazam?-Kérdezte tőlem Jess, de ezt már egészen halkan mondta...
-De, igazad van... de én védeni próbállak! Hányszor is segített már rajtad a puszta tanácsom?-Kérdeztem tőle már picit hangosabban.
-Sokszor..-motyogta halkan, a földet bámulva...
-Akkor meg?-Kérdeztem tőle, és próbáltam nyugodt maradni, bár nem nagyon sikerült.
-Akkor meg? Az én életem! Én tudom hogy mit csinálok vele!-Förmedt rám Jess, amin teljesen kiakadtam.
-Mivan? Az ok, hogy a te életed, de valószínű hogy.... áh, nem is mondom, hiszen úgy sem érdekel..-Mondtam nekik, mire Jess felállt, magára kapott egy pulcsit, majd kiviharzott az ajtón.
*Jess szemszöge*
Egyszerűen csak el akartam menni. Csak ki akartam üríteni a fejemet. Teljesen igaza volt Kelly-nek, mindenben. Ezt elcsesztem... de Brandon is megmondta, hogy tuti, hogy Kelly is kipróbálta... akkor meg? Tudja hogy nem szokok rá, csak egyszeri alkalom volt. Csak, nagyon könnyű beleesni a drogokba, ezért meg is értem az aggódását. Zsebre tettem a kezemet, de amikor belenyúltam a zsebembe, egy egész doboz cigit találtam, egy gyújtóval... micsoda szerencse... vagy nem tudom, mit is beszélek? Megfogadtam, hogy soha nem próbálom ki. Most eluralkodott rajtam a vágy, ás rágyújtottam. Persze az eső szakad, én meg tovább sétálok, egy égő cigivel a számban.
Hmm...ez nem is olyan rossz. És miért nagy rám a pulcsi? Jaaa hogy Juané..mindent értek...majd  nem mondjuk el neki hogy szedem a bagóját, és ha muszáj, majd megmondom az igazat...vállat rántva tovább sétáltam...senki sem volt gyalog az utcán, max esernyővel. Ahhoz képest elég laza voltam, még csak a pulcsi kapucniját sem dobtam a fejemre..minek? Már úgy is szétáztam, innen már mindegy.
*Juan szemszöge*
Mennék a pulcsimhoz, hogy kivegyek belőle egy cigit...hol a pulcsim?
- A rohadt életbe! - fogva a fejemet leültem...elment a pulcsimmal egy doboz cigivel, amivel nem is lenne baj, de nem akarom hogy rágyújtson..
- Mi az? - kérdezte Kelly csak úgy mellékesen...most azzal volt elfoglalva, hogy lenyugtassa magát.
- Kelly...Jess elment a pulcsimmal.. - megszakított..
- Aha..és?
- Egy egész doboz friss bagóval.. - fejeztem be a mondatot, mire Kelly szemei tágra nyíltak...
- Ez..most halál komoly?? Mondd hogy vicc!
- Nem vagyok olyan kedvemben.. a szobából hoztam tehát egy másik dobozt...mit csinálsz Jess?
Kellyvel kimentünk rágyújtani, azért figyeltünk hogy ne ázzunk el, az erkélynek volt egy kis fedett tere.
- Esküszöm elmegyünk néhány napra, és egy egész káros szenvedéllyel teli hotelszobába érek vissza...whá de nem örülök!! - és kifújta a füstöt...
Én naná hogy ezek után nehézkesen szólaltam meg.
- Azért kiemelném hogy nem füveztünk...
- Ilyen helyzetben még az is pozitívum lenne, de én most valahogy ezt nem tudom elhinni! Itt volt a fű, itt volt az alkalom..ennyi kell ehhez..meg am is...nem nehéz rászokni, főleg ha előtte hót ideg vagy...
Áhhá! Szóval tuti hogy próbáltad már! Ez az arckifejezésemen is látszott..
- És ...most elárultam magam.. - és elnyomta a bagót, majd kidobta a csikket a kukába.
- El bizony..
- Jessel szerinted mi lesz?
- Majd lenyugszik, de ameddig kinn van az utcán ilyen időben cigivel, addig én nem tudok megnyugodni.. - és bementem, majd leültem a TV elé, és váltogattam a csatornákat...Jess a mobilját itthon hagyta, szóval sok mindent nem tudtam tenni..
Láttam, ahogy Kelly áll az erkélyben, és kimegy az esőre...hmm...kíváncsi vagyok..mennyi füvet hagyott itt Jess tesója?
Be is osontam a szobába...láttam hogy már néhány papír kinn van az asztalon...hát..abból baj nem lehet ha megnézem őket...iratok..jogsi..mi ez?? Ez egy papír..
Becsuktam magam mögött az ajtót
*Kelly szemszöge*
Totál kivoltam...
- Mi lehet most Jessel? Szegényem biztos fázik valahol..-egy pillanatra megesett a szívem, de hamar kiábrándultam.
- Jah..a cigi majd melegíti-és unott szemeket vágtam..hátrafordultam a nappali fele..jéé..Juan? Mindegy, biztos valahol csak ideges...hmm..ez a srác komolyan bármit megadna Jessért...mily meglepő..pedig első ránézésre még a röhögés is elkapott, és max. 2 hétre gondoltam..de nem...háh, a jó öreg Kelly megérzés kudarcot vall..ilyen sincs minden nap..
Megcsörrent a telefonom. uhh..ez ő..
Bementem, és felvettem..
*Juan szemszöge*

Enderson street

Vasárnap 21:00

Hallottam ahogy Kelly beleszól egy telefonba...nos, egy kis hallgatózás..háát.. - és az ajtóhoz mentem..
"A papír? Nyugi felírtam, ott is leszek, de akkor meglegyen ám amit akarok!....Igen, természetesen viszem...nem, nem hozok senkit, de te ezt honnan gondoltad?....Nem is gyanakodnak . Viccelsz? Senkinek sem tűnik fel egy papírfecni, szóval ne aggódj, megmarad a mi kis titkunk...okés, szia."
Ez az a papírfecni?? Mire készülsz Kelly?? És mégjobb..hogy jutok ki innen? Áááh megvan..hiszen itt voltunk Jessel néhány napig..kinek tűnik fel ha keresek valamit...meg is van. Az egyik pólóm ott volt az ágy mellett lelökve, felkaptam, a papírokat pikkpakk ugyanúgy visszahelyeztem és kiléptem..
- Te mit kerestél ott? - szólalt meg hirtelen fennhangon Kelly...
- Csak ezt.. - mondtam nyugisan és felemeltem a pólót..
- Jaah.. ok. - láttam ezt a "huh, ezt megúsztam" arcot..
Engm nagyon kíváncsivá tett az a papír..el is köszöntem, és hazamentem..a szobában elmélkedtem..
- Vajon Brandon tud róla valamit?..Vicc? Meg is kérdem..uh..dolgozik..akkor SMS..
"Szia...Kellyvel kapcsolatosan felmerül egy cím és egy időpont? Enderson street 120. Vasárnap 21:00..."
Pár perc múlva csörgött a telefonom..
- Hallo..
- Szia...Enderson street 120. Vasárnap 21:00? Nem igazán..de miért?
- Kelly még kint volt cigizni, mikor gondoltam, megnézem mennyi fűt hagyott itt az a rohadék Josh, és láttam hogy néhány papír kivolt csapatva az éjjeliszekrényre..elkezdtem nézegetni, majdnem legalul volt egy papírra felírva ez...aztán telefonált egyet..
- Hmm...érdekes..telefonált egyet? És miről?
- Tuti hogy a papír volt említve..ez biztos...egyedül fog menni, és valamit vinni fog magával, csak nem tudom hogy mit..
- Haver, ennek utána kell járjak! - hallottam, ahogy Sherlock nyomozó kedvében van...
- Majd avass be.
- Jah..kösz..le kell tennem.. - és kinyomta..azt hittem hogy ő biztos tud valamit..de nem..mit rejtegetsz Kelly?
Szóval szépen ballagtam ki az erkélyre, és rágyújtottam.
-Mikor próbáltad ki először a füvet?-Kérdeztem Kelly-től tök unottan.
-Khm.... ha már megkérdezted, elmesélem... szóval érettségim után, a szűkebb baráti kör, olyan 4-5 ember, engem is beleértve, elmentünk egyik haveromhoz bulizni, mert egyedül lakott. Amikor már mindenki leitta magát, a buli gazdájának eszébe jutott, hogy füvezzünk. Persze mindenki belement, meg ivott is mindenki, szóval ez nem volt kérdés. Adtak egy-egy szálat mindenkinek, majd elszívtuk... életem legjobb bulija...-Mesélte Kelly, majd egy kis vigyor szökött fel az arcára.
*Kelly szemszöge*
Mikor elmeséltem neki, eszembe jutott pár dolog, amin elmosolyodtam... ezt sajnos ő is észrevette.
-Miért mosolyogsz?-Kérdezte mosolyogva.
-Ja semmin... csak eszembe jutott pár dolog...-Mondtam neki hebegve-habogva....
-Aha...én is ezt mondanám... na mesélj!-Mondta ravasz vigyorral a képén, majd beleszívott egy jó nagyot a cigijébe.
-Khm... szóval.... azon a bulin voltam először "úgy" valakivel...-Mondtam neki vigyorogva, majd hirtelen beugrottak az emlékek.
-Áh....  hány éves voltál?-Kérdezte még mindig vigyorogva.
-17... ja, annyi voltam...-Mondtam neki.
-Akkor Jess-et miért csak 18 évesen engedted volna?-Kérdezte egy kis felháborodással.
-Hm...-Nevettem bele a beszédembe.-Jess is ugyanezt kérdezte.... mert ő nem én  vagyok! És itt a hangsúly! ha 18 évesen engedtem volna... Jess még most sincsen 18... és tudom amit tudni kell...-Mondtam szemet forgatva.
-Oké.... és mivan? Bár....-Mondta olyan lesütött szemekkel...de nem folytatta..elnyomta a cigicsikket, majd a telefonja jelzett hogy SMS-e érdekezz, ő pedig gyorsan bement Jess szobájába...mindegy végül is...
*Juan szemszöge*
Láttam hogy Brandon az.
"A házat már megnéztem, emeletes, a hotelból gyalog kb. 1 óra..kezdek aggódni...nem az hogy kételkedek, de azért te is láthatod, hogy ez minden csak nem biztató...fél óra és ott vagyok, hátha közben megtalálom Jesst is..."
Csak ennyit írtam vissza: "Majd beszélünk."
Uhh...de ez most mi? Ha randi időpont lenne, azt csak nem kéne felírnia...az túl fura lenne..de miért írta fel? Nem értem...
Kimentem..Kelly a kanapén bámult maga elé...ijesztő volt..
- Minden ok? - kérdeztem.
- Ömm..jah..csak elgondolkodtam...hogy hol lehet már Jess.. - mondta zavartan...szóval..min gondolkodhatott?
- Ok.. - bólintottam, mint aki el is hiszi..na ne viccelődjünk már..
*Jess szemszöge*
Az eső alábbhagyott, belőlem facsarni lehetett volna a vizet...hirtelen egy kocsi megállt mellettem...ahogy jobban megnéztem, tudtam hogy Brandon az..intett, hogy szálljak be...
Kinyitottam az ajtót..
- Kicsit eláztam..biztos vagy benne? - kérdeztem.
- Gyere már..így is meg fogsz fázni.. - beültem, és elhajtottunk...láttam Brandonon, hogy tiszta ideg...
- Mi történt?? - kérdeztem végül...
- Hát...hosszú. Várj..Kelly nem említett neked valamit az Enderson street 120. - szal kapcsolatban? És hogy vasárnap este megy valahová?
- Ömm..nem..miért?
- Juan talált nála egy papírt, amire csak annyi van írva, h Enderson street 120. Vasárnap 21:00, és egy telefonhívást is..Kelly felől, az már biztos hogy Kelly egyedül megy..és visz valamit...
- uhh...ez nem tudom hogy mi lehet...
- Én sem...
- Ugye nem gondolod hogy...hogy... - tudta hogy mire gondolok...én sem hittem Kellyről, tudtam hogy ő sem, de azért meg kellet kérdeznem...
- Ne azonnal a legrosszabbra gondoljunk..naná hogy megfordult a fejemben... - megálltunk a hotel előtt, kiszálltunk, és felindultunk ...
- Hé...azért Kelly napját jobban ne húzzuk szét..ok?
- Ok... - és beléptünk..
Kelly már egy törölközővel maga mellett olvasgatott...
- Sziasztok..-felnézett...- Jess te szétáztál! Mars fürödni! - és a fürdő felé mutatott.
- Értettem.. - hapciztam egyet, látványosan köszöntünk egymásnak Juannal az erkélyen, ő visszacsórta a cigit, és elmentem fürödni...olyan jól esett a forró víz, bár szerintem nem fogok megfázni..
*Kelly szemszöge*
- Jó későn jöttél...hol voltál Brandon? - kérdeztem..nem szokott ennyire későn hazajönni...

6.rész

*Kelly szemszöge*
Összepakoltam minden cuccomat, a bőröndök már oda voltak készítve a nappaliba. Fogtam magamat, kiültem a tetőre, és elkezdtem szívni a cigimet. Persze Cintia ott sétált a parton, majd elkezdett rám fintorogni. Nekem meg a középső ujjam egyszer csak felé mutogatott... döbbenet az arcán, majd besértődve elviharzott... érdekel is... megint bámultam a partot, mit sem sejtve arról, hogy Brandon végig ott figyelt a hátam mögött. Felnevetett, majd hátulról átölelt.
-Sze-ret-lek!-Súgta a fülembe ezeket a szavakat, amitől végig futott rajtam a hideg is.
-Hmm...-Csak ennyit mondtam, majd beleszívtam a cigimbe.
-Áh, szóval meg van a gyenge pontod...-Mondta egy ravasz vigyorral, majd leült mellém, és ő is rágyújtott.
-Hát megtaláltad...-Mondtam neki, majd megpusziltam.
-Meg bizony!-Mondta nevetve, gyors adott egy puszit, majd lement. Imádom! Persze a nyáladzásunkat Cintia is látta, akinek az arcára az undor ült fel. Én meg ott mosolyogtam rá, mire ő elindult az ajtónk felé, majd dörömbölni kezdett. Na erre kíváncsi vagyok.Kicsit lejjebb csusszantam, hogy jobban lássam a dolgokat. Brandon ajtót nyitott, majd Cintia azonnal lesmárolta. Mi a... ekkora düh, még soha, de tényleg soha nem volt bennem. Az adrenalin szintem megütötte a mércét, és hirtelen az egész testem felhevült, és forró lett. Persze ilyenkor nem félek lépcsőzni... ahogy oda értem az ajtóhoz, semmit nem mondtam, csak teljes erőmből elkezdtem ütni. Közben mondtam neki dolgokat, és minden egyes szónál kapott egyet... Meg merném fogadni, hogy félholtra vertem. Amikor készen lettem, összecsuklott testét letettem a földre, majd rálegyintettem és egy "majd felkel"-el intéztem el az egészet. 1-2 óra múlva, valahogy elvonszolta magát a házáig, majd nem is láttuk. Megkönnyebbültség járta át az egész testemet, hogy ez a lotyó többé nem próbálkozik. Brandon meg csak nevetve az ajtónak dőlve nézte végig az egészet. Megint kiültünk a tetőre, majd cigiztünk.
-Csúcs egy csaj vagy!-Mondta nevetve, majd szorosan magához ölelt.
-Ahogy már nagyon sokszor elmondtam, te az enyém vagy...-Mondtam neki, majd megpusziltam a nyakát, amitől kirázta a hideg.
-Áh, szóval most én is megtaláltam a gyenge pontodat...-Mondta neki, egy ravasz vigyorral, majd felálltam.
-Hova mész?-Kérdezte aggódó arccal, majd a csuklómnál fogva visszahúzott magához.
-Khm...-Súgtam egészen közel odahajolva a füléhez.-Mivel most már mind a kettőnknek megvan a gyenge pontja... biztos vagyok benne, hogy te sem bánnád, ha....-Majd mutogattam a szobánk felé.
-Khm... én nem...-Súgta oda a fülembe, amitől persze rázott a hideg. Mentünk a szoba felé, majd záródot az ajtó...
*Jess szemszöge*
Szóval már teljesen tiszta fejjel, felkeltem a kanapéról, majd kaját csináltam magamnak. Amikor megyek be a konyhába, hogy na akkor együnk valamit, aranyos kis meglepetés fogadott.

Nyuszika ott sütögetett a konyhában, félmeztelenül. Akaratlanul is, de a látvány miatt beleharaptam egyet az alsó ajkamba.
-Szép napot Baba!-Emelt fel a levegőbe, majd adott egy puszit.
-Szia. Mi jót sütögetsz?-Kérdeztem tőle kíváncsian, majd a serpenyő fölé hajoltam.
-Ja semmi különöset... csak sima palacsinta... gondoltam jól esne, ha felkelsz, hogy legyen valami normális kaja is.
-Köszönöm!-Mondtam neki, még olyan fáradt vigyorral a képemen, majd megcsókoltam. Annyira aranyos...
Kicsikém készen van!-Kiáltott a konyhából, mert én a nappaliban x-box-oztam.
-Megyek!-Pattantam fel, mindent ott hagyva, mert már nagyon éhes voltam. Tök szépen tálalta meg minden, és közben persze, hogy a kedvencemet rakta bele az összesbe, a nutellát.

Banánnal, meg mindennel, amivel kell, úgy tálalta fel. Persze én azonnal csorgattam a nyálamat, majd magam elé kaptam a tányért. Ő is olyan aranyosan evett.
-Hey, olyan lett a szád!-Mondta nevetve, mire én le akartam róla törölni a nutellát.
-Na várj, pillanat, és leszedem.-Mondtam neki, majd nyúltam a szalvétáért.
-Na várj, én majd segítek.-Majd megcsókol. De édes... vacsoránkat az éppen feltörekvő hormonjaink zavarták meg. Felkapott, majd a lábaimat a csípőjén összekulcsoltam.
-A kaja!-Mondtam neki.
-A kaja még várhat... ez viszont nem...-Mondta mormogva, majd bementünk a szobába...
"1 óra elteltével"
-Hallottad ezt?-Kérdeztem tőle ijedten, mert mintha valaki bejött volna az ajtónkon.
-A fülemben lüktető véren kívül, nem nagyon hallok mást...-Mondta önelégülten, és ezen a mondatán egy picit én is mosolyogtam.
-Szerintem aludjunk!-Mondtam neki, mert már arra sem volt erőm, hogy egy puszit adjak neki.
-Jól van cicám.. jóéjt!-Majd átölelt hátulról, és szép lassan elaludtunk...
*Brandon szemszöge*
2 óra elteltével, már én is felkeltem. Kelly még aludt. Annyira aranyos volt. Imádom őt... de komolyan... odafeküdtem mellé, és csak bámultam. Még álmában is annyira gyönyörű... az arcán olyan különleges, hogy amikor alszik, megdúzzad a szája... de édes...
-Mit csinálsz?-Kérdezte álmos arccal, majd közelebb jött hozzám.
-Ja semmit, csak olyan gyönyörű vagy...-Mondtam neki idióta vigyorral a képemen.
-Tessék? De amúgy én is szeretlek...-Mondta, majd egy puszival díjazta azt, amit mondtam neki.
-Na készülődj, lassan indulunk!-Mondtam kicsit szomroúan, de közben örültem is, mert Juan-ék is hiányoznak.
-Jól van!-Majd magára csukta a fürdőszoba ajtót...
*Kelly szemszöge*
Szóval most nem voltam annyira szoknyás kedvemben... csak egy csőgatya, meg egy pulcsi.

Ennyihez volt most kedvem... semmi több... szóval szépen kiballagtam Brandon-hoz az erkélyre, majd lecsüccsentem mellé.
-Cintia ide sem mer nézni.. -mondta nevetve.
-Még szép... kapott rendesen... remélem, egy életre megjegyzi ez a.... khm... szóval tuti, hogy megjegyzi egy életre, hogy hozzád nem fog nyúlni... legalábbis amíg velem vagy, addig biztos nem.-Mondtam neki nevetve.
-Akkor soha nem fog hozzám nyúlni...-Mondta vigyorral a képén, persze amitől olvadoztam... megcsókolt egy tök váratlan pillanatban, amit persze viszonoztam.
-Szerintem lassan indulni kéne, nem? Mielőtt sötét lesz...-Mondtam neki olyan aggódó tekintettel, majd az utolsó slukkot elszívva mentem vissza.
-Na akkor szólok a fiúknak, hogy segítsenek hozni a csomagokat!-Mondta, majd szaladt le, és a 14-15 éves fiúkat hozta fel segítőnek.
-Oké! Én addig beülök a gépbe!-Mondtam nekik, majd a gép felé mentem, és fel szálltam rá. Ráültem egy székre, majd a telefonomat néztem, meg a háttérképemet... mi a...? mi lett a háttérképemmel? Miért Brandon van rajta hogy alszik? Ahj, ez a lüke megváltoztatta, amíg aludtam... Majd egy mosoly ült fel az arcomra. Írtam Jess-nek egy sms-t, hogy elindultunk. Majd ezzel le is raktam a telefont.
-A fiúk hoztak nyalókát!-Majd oda adott egyet nekem.
-Oh... tök jó!-Mondtam neki egy nagy mosollyal, majd elkezdtem enni. Brandon felé fordulok, és ő ott vigyorog rám hülyén.
-Mi van?-Kérdeztem tőle széles mosollyal, mert ilyen hülye fejet vágott.
-Nyalóka, mi?-Kérdezte tőlem nevetve.
-Na de kérlek!-Mondtam neki én is nevetve, majd megpusziltam.
-De most na! Gyere!-Mondta széles mosollyal az arcán, majd húzott maga után, abba a bizonyos szobába...
Hmm...imádom ezt a srácot! Ő elaludt, én pedig értesítettem Twitteren a díszes társaságot, hogy hazamegyek, és folytatjuk a munkát, megígértem hogy nemsoká' hallanak felőlem, majd odabújtam Brandonhoz megint.
Huh....micsoda nászutam volt...nem az amire számítottam..verekedtem, haragudtam, dühös voltam, nevettem, ismerkedtem, pihentem, és jól éreztem magam életem szerelmével..és olyan hamar eltelt...ahogy így elmélkedtem, be is ájultam...


*Jess szemszöge*
- Hmmm... - felébredtem a csipogásra..
- Üzi...Kellytől...ma jönnek..oké...összekéne szednünk magunkat. - de nem akartam Juant felébreszteni..ha felébresztik, akkor mindig mogorva...neki kell az a napi 12 óra minimum, és semmi baj sincs vele.
Szóval kikánszálódtam az ágyból, és felöltöztem...

Mondjuk már Juan mocorgott, annyira zajoltam a kereséssel..

- Felébresztettelek? - kérdeztem halkan..

- Megbocsájtom.. - mondta egy hülye vigyorral, mire hozzávágtam gyorsan egy olyan ruhaneműt, ami a kezemben volt..hát én sem eszméltem fel hogy egy zöld melltartót vágtam az arcába...

- Wow. - kiáltott fel vigyorogva.

- Megtarthatom? - kérdezte vigyorogva...

- Mi? Nem! Add ide!! - és elvettem tőle...

- Miért öltözöl amúgy? 

- Jaaah...Kellyék ma jönnek.. 

- Ok..uhh mennem kell melózni.. 

Gyorsan felöltözött, adott egy ouszit, majd elrohant...

Én pedig kibandukoltam az erkélyre...ahol megláttam egy doboz cigit...hmm..csak egy szál...nem bűn! Rá fogok szokni...áááh..ennyi kell! És rágyújtottam...csak olyan ... jó volt, pedig tudom hogy rossz...nem baj, ez nem izgatott, csak szívtam a cigit...

*Kelly szemszöge*

Már fenn voltunk egy fél órája, sakkhoz volt kedvem, szóval sakkoztunk..ő is, és én is szerettük ütni a bábukat, bár már volt olyan hogy úgy végeztük, hogy vigyorogva fellöktem a táblát. De most...én álltam nyerésre! Na hoppá! Majd...leüti a királynőmet...oké, elvesztünk...:"D

És nyert is. Hát...ez van. Szóltak kintről, hogy óvatosan mert leszállás van...hmm..ez gyors volt.

Mivel a hotel 10 percre volt, ezért én döntöttem úgy, hogy elbírjuk mi azokat a csomagokat. Nem is tévedtem. Már a bejárati ajtó előtt voltunk, vettem egy nagy lélegzetet, és kinyitottam az ajtót...

- Üdv itthon! - tudtam hogy Juan melózni lesz...de amit megláttam...Jess egy BAGÓVAL A KEZÉBEN néz ijedtem rám! Jobb is ha fél, ezt nem ússza meg!!

Totál kiakadtam...ez komoly??? Kimentem az erkélyre, és kiragadtam a cigit a kezéből, elnyomtam, és bevágtam a kukába...

- Ez most...komoly?? - próbáltam nem kiabálni de a hangomat megemeltem...

- Kelly...bocs..tényleg csak...csak..én..
- Csak? - kérdeztem, még mindig megemelt hangon..
Hezitált. Ez mindent megmagyarázott...tetszett neki! Ez alapból rossz!! Nem szokhat rá! Ideges voltam...
- Jess...muszáj volt?
- Nem csak..itt volt és..
- Ahha...szóval Juan itt felejtette...ő is figyel hogy mit kérek...hmm..mi van még?
- Kelly, túl sok Judy bírónőt nézel! - szólalt meg Brandon..
- Nem is! Na...az ott meg mi??? AZ OTT MI?? . - ordtottam el magam..vízipipa???
Felemeltem...
- A rohadt életbe! - szólalt meg Jess, de azonnal a szájára csapott...
- És még rondán is beszélsz??? Ezt kitől szedted?? - és a vízipipát mutogattam neki nagyon ingerült állapotban...
- Az..az...
- Hallgatlak.
- Juané.. - és lehajtotta a fejét..
- Na a jómadár! Vele is elbeszélgetek...
Brandon fogta a fejét...ennyi. Láttam a szemét, ugyanarra gondoltunk, és úgy döntöttem, hogy hangosan kimondom!
- Elmegyünk néhány napra...néhány napra!!! - hangsúlyoztam ki - és mire visszajövünk káros szenvedélyekkel van tele a lakás???
Brandon bement Jess szobájába (ott aludt ám Josh), és a kisasztal előtt meredten bámult..
- Kelly, a cigi és a pipa nem minden...
- Mi az? - és odamentem...azonnal az ágyra kellett roskadnom..
- Én ezt nem bírom így tovább! Füves cigi?? - kérdeztem immár ordítva..
Jess összehúzta magát, Brandon csak a homlokát ráncolta..
- Hé..Kelly. Azért csak nyugisan... - nyugtatott Brandon..
- Oké..bocs.. - mondtam elfojtva..
- Vissza a tárgyra...mi ez?? - és felemeltem a füves cigit...
- Azt nem mi juttattuk a házba... - mondta halkan...
- Áh..akkor ki?
- A bátyám.. - mondta szomorúan..
- Aha...szóval így állunk...hahh...ezt nem tudom elhinni...szerintem elmegyek sétálni ha nem baj... - és ki is rohantam...uhh...ez nagyon kiakasztott!!

*Jess szemszöge*
Itt végünk..Brandon kiment rágyújtani...ő nem tűnt idegesnek. Ki is mentem...
- Huh..ezt elintéztétek.. - annyira nyugisan jegyezte meg, hogy az már jól esett.
- Ömm...szal te nem vagy csalódott, nem vagy ideges..ilyesmi?
- Nem...mindenki kipróbálja egyszer... - és vállat vont, majd elnyomta a cigit..
- A legjobban szerintem mégis a bagóért van kiakadva...hé. Ne szokj rá...
- Hát...nem is lehet... - és vállat vontam.
- Szerintem jól teszi...fogadd meg a tanácsunkat, és komolyan kerüld ki...ha rászoksz megtudod..
- Ja csak...néha úgy érzem mintha anyáskodna...pedig ő nem is az anyám..
- Ez már nem az én hatásköröm...mennem kell. - az órájára nézett, majd elindult, de hallottam ahogy az ajtóban még köszön.
"Megkell Kellynek mondanom! Ő komolyan nem az anyám, vagy a Megváltó, hogy megmondja...tudom hogy mennyit tett értem, de előbb szokjon le, majd utána beszélhet itt nekem"...nagyon ideges voltam. Készen is álltam rá, hogy ezt a szemébe is mondjam...szóval leültem, és karba tett kezekkel vártam, hogy valaki belépjen az ajtón...

5.rész

*Juan szemszöge*
Nagyon, de nagyon sajnáltam Jess-t... rossz volt nézni... láttam, hogy nagyon odaütött neki, milyen lett a testvére. Egész nap csak sírt, vagy az ölembe borulva kezdte magából kiadni az összes feszültségét. 2 nap múlva, már kezdett a régi önmaga lenni. Elmentem dolgozni... persze lent jutott eszembe, hogy a cigimet fent hagytam... most már mindegy... nagyon remélem hogy Jess nem gyújt rá. Itt van még egy ex barátnőm... Rebeca. Persze mindig bedobja magát nálam, de persze tudomást sem veszek róla. Ez most is így történt.
-Szia... van egy fél órás szünetem... ha gondolod...-Mondta Rebeca, majd elkezdte a hajamat túrni. Most valamiért nem rázott ki a hideg, talán ez csak Jess-nél működik.
-Na hagyjál már...-Mondtam neki, felálltam, majd sétáltam tovább. Persze ő elkapta a kezemet.
-Juan... nem igaz hogy te nem érzed a szikrát!-Mondta, majd meg akart csókolni.
-Húzzál már a halálba! Nem érted? Elmondjam még egyszer?-Kérdeztem tőle kiabálva, majd ott hagytam, és mentem fel Jess-hez, mert eközben lejárt a műszakom.
*Jess szemszöge*
Éppen belekezdtem egy szál cigibe, amit békésen szívtam volna el az erkélyen. Persze Juan azonnal betoppan, és halál ideges. Én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak... ledermedtem, a cigim meg égett tovább a kezemben.
-Jessy... ugye ez nem az?-Kérdezte tőlem kiborulva.
-Hát... ahogy láthatod, ez pontosan az...-Mondtam neki, majd beleszívtam egyet. Valahogy nem zavart. Nem voltam még rászokva, de már jó úton haladtam felé...
-Tedd le! Most!-Jött oda Juan, kikapta a kezemből, majd elnyomta a csikket, és kihajította a kukába.
-Mi a bajod? Ja, bocsi, hogy ma szar napod volt, de azt rohadtul nem rajtam kéne kiélned.-Mondtam neki emelt hanggal, mire odajött megölelt, majd boci szemekkel rám nézett.
-Jess... ne haragudj...  csak tudod... ma voltak dolgok a munkahelyen.. és ez megviselt...-Mondta fáradtan, majd lehuppant az ágyamra.
-Mi a baj?-Kérdeztem tőle, majd belesimítottam a hajába.
-hmm....-Szakította meg egy levegővétel a mondatát.- Rebeca, az ex barátnőm fűzni akart, hogy menjek vissza hozzá...-Mondta ezt, majd a derekamnál fogva húzott oda magához.
-Szeretlek...-Csak ennyit mondtam neki, majd a homlokunknál egymásnak dőltünk. Persze a románcunkat egy kopogás zavarta meg.
-Megyek...-Mondtam neki, majd sétáltam is az ajtó felé. Egy lány volt az ajtóban, aki Juan-t kereste.
-Ki az kicsim?-Kiabált a szobából.
-Nem tudom, de téged keresnek.-Kiabáltam neki vissza, majd jött is ki a szobából.
-Rebeca? Na húzzál innen.-Mondta neki Juan, majd lökdöste ki az ajtón.
-Mit képzelsz te, hogy a barátnődet csak így kilököd az ajtón?-Kérdezte felháborodva, az a hadd ne mondjam mi..
-Milyen barátnő? Nekem nincsen barátnőm! Jegyesem van!-Mondta neki emelt hanggal, majd a kezemet mutogatta neki...

*Kelly szemszöge*

Egyszerűen leállíthatatlanul és idegesen mentem arra, egyre szaporább lépésekkel, ökölbe szorított kezekkel. Nem tehet ezt! Hogy meri megint?? Addig játssza az eszét, míg végleg ketté nem ütöm!!
Odamentem, és erőből földre rántottam, majd ráültem, úgy, hogy lefogtam a két kezét, hogy még a szájmozgásomat is lássa, és azonnal betudjak verni neki egyet, amint egy rossz szót is szól.
-Most magyarázkodj, jobban jársz ha sietsz!-vágtam oda hozzá idegesen.
Ő pedig csak a nagy zöld szemeit tágra nyitva bámult rám...
-Hé..nincs kedved segíteni?-szólt oda félve, erősen félve Brandonnak...
-Hát..nem sok. Számolhattál volna a következményekkel.-és vállat vont...imádom ezt a pasit!
-Nos...hallgatlak.-szóltam oda megint.
Ő csak pislogott...nem kellett volna! Olyat behúztam neki, hogy felkiáltott...
-Milyen mentséged van? Mit tud most az a tyúkeszed kitalálni? Hmm? - szóltam oda megint, de nem voltam megkönnyebbülve...
-Annyit, ha még egyet bemosol, nem úszod meg...
-Oh...ezt tekinthetem kihívásnak...és mi lenne ha megegyeznénk..most szétverlek, és soha többé nem beszélünk róla, és nem lesz abból bajod, hogy rávetted magad arra, aki az enyém! - és megszorítottam a csuklóját..
-És ha most elengedsz és nem lesz belőle bajom? - kérdezte...
-Most biztos nem! Úgy megütnélek egyszer...meg még egyszer! Nos, hallgatom! Hogy mertél rámászni?
Hirtelen mozogni, rugdosódni kezdett, és én nem tudtam lefogni...
-Brandon, menj el innen! - parancsoltam rá.
-Biztos vagy benne?
- I..áú! igen! Majd megyek utánad!
Brandon engedelmeskedett. Elment, és mire elsétált Cintia kiszabadult a karmaim közül, és rám ugrott..már mindkettőnk jól megvolt tépkedve, mikor hirtelen futásnak eredt, én meg naná, hogy mentem utána..most nem menekül! Addig futottam utána, míg egy fához nem sikerült szorítanom..azzal kezdtem, hogy bevertem neki egy hatalmasat...már kóválygott, ellöktem magamtól.
-Ne merj még egyszer kacérkodni vele! Vésd az eszedbe! Ő az enyém! - ezzel szerintem mindent elmondtam, szóval elsétáltam. Nem voltam elégedett, de most nem verhetem agyon! Hirtelen fejbe talált egy labda a hátam mögül, és megszédültem....meg kellett kapaszkodnom egy fába...mire megfordultam, senki sem volt ott...
-Ez fura.... - a kövi pillanatban Cintia állt előttem, és lekevert egyet nekem...a rohadt életbe!
Egymásnak ugrottunk...úgy tűnik, nem érti...már mindenemet kikarmolta, de én sem kíméltem, sőt, neki több lila foltja lesz mint nekem..hirtelen összeesett...még ébren volt.
-Vésd....az eszedbe....soha többé....ne merj....közeledni felé.. - már ellihegtem, majd összeszedtem magam és elmentem egy cigi társaságában. Szépen lassan ballagtam a parton, majd annyit veszek észre, hogy valaki fut a hátam mögött, majd megállít.
-Ne... haragudj...-Mormogta nekem Cintia.
-Húzzál el a szemem elől nagyon gyorsan! Most!-Mondtam neki, majd ő, mint egy engedelmes kutya, le is lépett. Ennyire talán még volt időm, de aztán hirtelen sötét minden, és csendes körülöttem minden.
-Kelly! B*ssza meg! Ébredj fel!-Ezekre a szavakra keltem fel, amit Brandon ordítva, és sírva mondott.
-Kicsim, nyugi... fent.. vagyok...-Mondtam neki, bár a levegővételem még nem volt az igazi.
-Kelly!-Mondta halkan, majd azok a csillogó barna szemek... egyszerűen gyönyörű volt a látvány... hirtelen egy mosoly húzódott az arcomra.
-Gyere cica, menjünk be!-Majd felkapott a kezébe, és egészen az ágyamig cipelt. De drága...
-Köszönöm!-Mondtam neki, majd adtam egy puszit az orrára.
-Huh... te nem vagy semmi! Ezek a sebek! Hozok rá kötést!-Mondta, majd kiviharzott a szobából. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet meg tudnék bárkiért tenni... érdekes, de jó. Legalábbis kalandos volt a nászutunk. 2 nap, és go haza, úgy hogy lassan kell pakolászni. Aztán szépen lesz otthon egy beszélgetés Jess-ékkel. Nagyon sok minden történt ez a 2 hét alatt. Füves cigi, meg minden volt ott...
-Gyere! Itt van a kötszer!-Kiabálta Brandon a konyhából, majd mentem is kifelé.
*Jess szemszöge*
Juan-nak egy nagyon furcsa ötlete támadt. Próbáljuk ki a vízipipát. Végül is, okés, mi bajom lehet belőle!? Hozta is, mert neki volt lent, csak nem használta. Ráraktuk az előszoba asztalára, majd a kanapén ülve vízipipáztunk... furcsa volt, de hirtelen olyan szebb lett a világ. Csak úgy, minden ok nélkül kezdtünk el nevetni. Az egész szobát a nevetésünk töltötte be. Olyan 2 óra múlva, már mind a ketten egymás vállára dőlve feküdtünk ki a kanapén... na igen... ezért sem szabad ilyet a kezünkbe adni, mert nem ismerjük a mértéket... persze mindenki mondja, hogy mértékkel, de amikor abban a pillanatban ott vagy, minden józan eszed hirtelen elszáll. Már úgy kezdett tisztulni a fejem, de még nem teljesen volt az. Még mindig a "jó" hangulatomban voltam, és mindenen nevettem.Szóval a kis álmaimat, egy telefoncsörgés zavarta meg. Persze hogy Kelly volt az. Na most mi a francot csináljak? Megpróbálok normálisan beszélni vele.
-Szia!-Köszöntem neki, és ezt még valahogy normális ember módjára csak csak el tudtam mondani.
-Szia Jess! Korábban jövünk, már holnap itt leszünk... nem kell kijönni elénk, majd a hotelban találkozunk. Csak ennyit akartam, szia!-Majd ezzel letette. Halle luja' csak ennyit kellet vele beszéljek. Bár nem is emlékszem nagyon, hogy mit mondott. Egyszerűen nem érdekelt... csak én, a szerelmem, meg az a jó érzés volt a világon...

4.rész

*Jess szemszöge*
-Josh ... hogy hogy itt vagy?-Kérdeztem a testvéremet meglepődve, majd a nyakába ugrottam.
-Jess... futárként dolgozok Londonba, és most kaptam egy nagyobb megbízatást. És ti is pont útba estetek.-Mondta Josh, majd lehuppant a kanapéra.
-Úristen... olyan jó téged látni.. már úgy, hogy nem Skype-on keresztül, hanem így... élőben...-Mondtam neki, de még mindig nem hittem el hogy itt van. Annyira boldog voltam.
-És tesó... komolyan a húgomnak a jegyese vagy?-Kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ja... komolyan... és imádom...-Mondta neki Juan, majd ő is leült.
-Áh értem... Jess, ezt elfelejtetted elmondani... és hol a gyűrű?-Kérdezte Josh tőlem.
-Itt van!-Majd megmutattam neki a gyűrűmet.
-Ch... valami jobbat is adhattál volna... Coca Colás megoldás.. régi...-Mondta Josh, amitől mind a ketten eléggé kiakadtunk.
-Tessék? Hol láttál te már ilyet hm? Komolyan....-Mondta Juan kiakadva.
-Josh... pontosan leszarom hogy milyen gyűrűm van... a lényeg hogy Juan-tól van!-Mondtam neki én is.
-Srácok.. nem azért mondtam, de ez egy kicsit gáz.-Mondta Josh, még mindig olyan lenézően.
-Legalább nekem egyáltalán van...-Mondta Juan, bár ezen kicsit én is meglepődtem.
-Na fejezzük be! Most! Gyere nyuszi, menjünk el aludni.. Josh, kérlek te is menj aludni... most!-Mondtam nekik, majd én meg Juan a Kelly-ék szobájába mentünk, Josh meg az enyémbe...
-Na nekem itt megpecsételődött a srácról a véleményem.-Mondta Juan, és még mindig ki volt akadva.
-Hát én is eléggé kiakadtam rajta... szerintem aranyos, hogy ilyen gyűrűt adtál nekem.-Mondtam neki a gyűrűmet nézegetve, majd lassan elaludtunk...
*Kelly szemszöge*
Brandon-nal még kiültünk a tetőre egy cigire, aztán mentünk le. Brandon persze játszott az ottani gyerekekkel, én meg ültem a parton a gyűrűmet bámulva. Felálltam, de a "nőszeméllyel" találtam magamat szembe. Pontosan akkora volt mint én, csak annyi, hogy talán sokkal gyengébb.
-Mit akarsz?-Kérdeztem tőle lenézően, mert semmi kedvem nem volt vele fecserészni.
-A gyűrűdet akartam csak megnézni.-Mondta azzal a kedves, és bájos hangjával, amitől hányni tudtam volna. De amikor megmutattam neki, letépte a kezemről, majd felhúzta az ujjára, hogy a dicsőség őt illeti. Ott mutogatta előttem.
-Na nagyon gyorsan visszaadod, különben...-Mondtam neki idegesen.
-Különben? Juhj Kelly Clarkson megfenyegetett.... mit csináljak vele?-Majd sétált tovább. Megnyomtam neki a vállát, hogy forduljon vissza, és egy akkorát benyomtam neki, amekkorát csak lehetett. Ott feküdt a földön, nekem meg csak annyi volt a dolgom, hogy levegyem róla a gyűrűt. Visszahúztam az ujjamra, majd elővettem egy szál cigit. Szépen mellette ülve elszívtam, majd elnyomtam a csinos kis karjában a csikket. Tovább sétáltam Brandon-hoz, aki köpni nyelni sem tudott.
-Ez nem semmi! Na látod? Pontosan ezért is szeretlek.-Húzott oda magához, majd megölelt.
-Khm... ahogy már mondtam... az én tulajdonom vagy... és nem osztozok rajtad... senkivel...-Mondtam neki, megpusziltam, majd fürödtünk tovább. A "nőszemély" még egy kicsit fetrengett a homokba, mert egy akkorát bemostam neki, hogy tiszta vér volt a szája... na mindegy... magának kereste  a bajt... és ha beperel.. nem voltak szemtanúk... na mindegy is... felmegyek, mert véres lett a kezem, és be kell kötni...
Jól kikarmolt...hogy jön ő most ahhoz, hogy hopp, felhúzza az én gyűrűmet, ami nagyon sokat jelent nekem!? Hordja a sajátját, ha már van férje, és még csak el se merje képzelni magát az enyémmel! Nagy nehezen lemostam a kezem, mert fájt, de végül nem tettem rá kötést..akkor mindenki izélne, hogy én nem mehetek be a vízbe, de köszi, én úgy is belemegyek! Szóval a néhány piros csíkkal a kezemen visszamentem, Cintia már eltűnt..végre nem szívja a friss levegőt előlem...szerencséje!

*Jess szemszöge*
Juan elszenderedett, ahogy Josh is...de én nem tudtam aludni..idejön és máris lenéz és veszekszik? Hol látott ő már ilyet? Nem értem, mindig azt akarta hogy boldog legyek, és most, hogy az vagyok, ezt az egészet megfordítja! Most komolyan? Ez nagyon rosszul esett..szóval ittam egy kávét..nem szoktam kávézni, de most úgy megkívántam az ízét. Szóval egy csésze után kimentem az erkélyre, hirtelen Josh lépett ki, és cigizett...nagyot néztem, hisz mikor még legutóbb találkoztunk, még tiltakozott is ellene..most meg csak így?
- Ömm..cigizel? - kérdeztem óvatosan.
- Jah...meg is őrülnék nélküle.. - és beleszívott.. - sose kerüljön a kezedbe! - szólított fel, erre Juan is kilépett.
- Támogatom.. nem jó dolog.. - és ő is rágyújtott..gyönyörű..

*Kelly szemszöge*
Lent fürödtem, nyugodtan, és közben a gyerekekkel játszottam. Persze látom a "nőszemélyt" hogy sétikál a parton, és közben végig engem bámul... gyanítom, hogy a barna szemem, már szinte lángolt, akkora düh volt bennem. Erre persze odalépett elém, majd várta, hogy felálljak.
-Mit akarsz?-Kérdeztem tőle, majd szívtam egyet a cigiből, és azt bele fújtam az arcába.
-Na menj már a halálba...-Mondta azokkal a csinos kis Amazonas zöld szemeivel... ki tudtam volna neki szúrni...
-Menj te! Nem képzeled, hogy egy hülye kis tyúk fogja elontani a nászutamat, ugye?-Kérdeztem tőle, majd eldobtam a cigimet, és tovább sétáltam...
*Jess szemszöge*
hajnal 3 óra, Josh kint van a teraszon... gondoltam kimegyek hozzá, de amit csinált váratlanul ért.
-Josh... te... füvezel?-Kérdeztem tőle ledöbbenve, majd kiütöttem a kezéből a csikket.
-Hallod Jess nyugi... ez csak fű... nyugi-Mondta idióta vigyorral, majd be akart menni, de Juan is kijött.
-Mi az hogy csak fű? Hogy állsz te a dolgokhoz? Normális vagy? Egyáltalán ilyet idehozol nekem... Juan, kutasd fel a bőröndjét! Most!-Kiabáltam, mire Josh-nak is látszott valami a szemében, de nem tudtam, hogy pontosan mit is szeretne. Teljesen ki voltam akadva... elküldtem aludni, majd kint az erkélyen Juan-nal leültem, és a sírás tört ki belőlem. majdnem 1 órán keresztül, csak sírtam, és néha valahogy elmondtam, hogy elcseszett az életem... majd olyanra vetemedtem, amit éltemben soha, de tényleg soha nem tettem volna meg... elméletileg...
-Adj egy szál cigit! Kérlek!-Mondtam neki, majd adta is oda a cigit.
-Jess.... nyuszika... kérlek ne szokj rá... kérlek!-Mondta nekem, majd beleszívtam életem első cigijébe. Furcsa volt, de nyugtató. Most megértettem Kelly-t is. Fiji-n teljesen máshogy volt az idő, mert amikor nálunk volt éjszaka, akkor náluk volt nappal. Szóval kivittük a laptop-ot az erkélyre, hogy tudjunk skype-ozni, mert Josh már aludt. Én meg totál megfeledkeztem arról, hogy cigit szívok.
-Sziasztok!-Köszöntek Kelly-ék a monitorba, de először nem vették észre, hogy a szemük előtt szívom a cigit. Igazság szerint én sem.
-Sziasztok!-Integettünk a kamerába, én meg úgy szépen ráfújtam a kamerára a füstöt.
-Jess... az ugye nem cigi?-Kérdezte Kelly ledöbbenve, és a fejét fogta.
-Bassza meg!-Kiáltottam fel, mert nekem sem jutott eszembe.
-Jess! Elég! Először cigi, aztán csúnyabeszéd....-Mondta Kelly kiakadva, majd ő is rágyújtott.
-De nem szoktam rá... egyszeri alkalom...-Mondtam, majd elnyomtam a csikkemet...
-De akkor is! Jess, ígérd meg hogy eszed ágában sincs többet a kezedbe venni!
-Jó, de mondtam hogy egyszeri alkalom...csak bonyolultak a dolgok...-és megrántottam a vállam..
-Na mi az? - kérdezte aggódóan.
-Jaaah...hát belátogatott tesóm, és azonnal elkezdte játszani az eszét..inkább nem említeném hogy min...és utána megláttam nála egy füves cigit...
-Te jó isten..-és még jobban fogta a fejét.
-Hát nagyon jó...-majd elnyomta a csikket...a szemei lángoltak, majd gyorsan másra tereltük a témát...mint például Kelly összekarmolt kezére..amint megemlítettem, Brandonnal felnevettek.
-Jaaah ez? Csak sehol sem lehet elég jó...
-Főleg, ha egy nő "hű" a férjéhez..-ezzel befejezte Brandon, majd elnevették megint magukat...most mi van? Én ebből semmit sem értette, de Juan sem..
-Itt van néhány család egy k*rvával együtt..-mondta Kelly lesütött szemmel, ezzel elsütve a poént...így bevágta ezt a mondatot, és alig tudtam visszatartani a röhögést..Juan szája is kiszélesedett..
-De hát  ez csak az én karmám..-befejezte ennyivel, és vállat vont...
Utána a partról kezdtünk el beszélgetni, Kelly csak áradozott hogy Brandon-nak mennyi mindenre van energiája és türelme.
-Eskü..én a nap felénél kifulladok!-és felnevetett.
Vagy 3 órahosszán keresztül meséltünk egymásnak, majd elbúcsúztunk, és Kelly szinte megparancsolta Juannak, hogy egy szálat se merjen nekem adni, mert ha megtudja...még szerencse hogy nem fejezte be a mondatot..
*Kelly szemszöge*
Oké, ez is letudva...Füves cigit visz oda a bátyja..még jó hogy nem vagyok ott, Josh már nem élne!
Uh...ideges vagyok. Elhessegettem a rossz gondolatokat, hiszen a nászutamon vagyok! Azzal akit szeretek, és ezt még más orra alá is tudom dörgölni...imádom az életet!
Vissza is mentünk a partra, most csak ketten voltunk, és kihasználva a helyzetet leültünk, és néztük a tengert..a tájat, ami gyönyörű volt. Közben néha egymáshoz szóltunk, de arra nem volt szükség..mi szavak nélkül is kommunikáltunk. Ezek azok a pillanattok, amikért bármi megéri.
Ez az idill így gyönyörű is volt, amíg nem észleltem valaki közeledtét, aki nagyon nem jókor jön...oh Cintia pont most??? Szerintem Brandon még nem eszmélt fel, én sem akartam azzal a nővel foglalkozni, de egyszerűen most megjelen..ez valami kandi-kamera??
Nem ajánlom hogy itt maradjon, ez nem az ő pillanata, ez a miénk, és neki semmi köze hozzá!
-Zavarok?-megszólalt azon a nyájas hangján...whá mindjárt kitépem a hangszálait! Megfordultam..
-Igen..-egyszerű és lényegre törő kijelentés volt, de láttam már a pillantásán is, hogy ebbe nem nyugszik bele...
-Több mint zavarsz szóval ha nem haragszol..-és jeleztem a kezeimmel, hogy tipli van.
Kár, hogy meg se mozdult!!! Ne akarja hogy én mozduljak előbb meg, mert nem lesz szép vége! Brandon rám nézett, és láttam hogy látja a haragot a szememben...jelzett nekem már csak pillantásból, hogy tűzzünk el
innen, én ráhelyeseltem szóval már felálltam volna ha nem csörrent volna meg a telefonom..ki a franc az ilyenkor?????
-Halo?-szólaltam bele.
-Szia...kéne egy kicsit a segítséged...van egy toll meg egy papír nálad?
-Nincs...nagyon fontos??
-életbevágóan?..-kérdeztem a hangján hogy feszült..oké, biztos nem vészes
-Egy pillanat és jövök.-mondtam gyorsan Brandon-nak, majd elszaladtam. Minél hamarabb érek vissza, annál jobb.
*Cintia szemszöge*
Elment...hatalmas vigyor jött az arcomra..ha elment, akkor Brandon egyedül van...és itt logikázok tovább? Tudom mit kell tennem! Kelly-n láttam hogy siet, szóval nekem is gyorsnak kell lennem. Odamentem, és leültem Brandon mellé..húzza a száját...miért húzza a száját?? Jaj oh de édes, mindjárt változtatok én a hozzáállásán.
*Brandon szemszöge*
Mit keres itt ez a nő?? Már csak azért nem állok fel vagy küldöm el a francba, mert nem vagyok bunkó...
Rám kacsintott. Mit akar az üvegmacska szemeivel? Gyorsan félrenéztem...
Majd szó szerint elkezdett rám mászni...ez volt az a pont, ahol már nem bírtam tovább ezt az idegesítő nyomulást, félrelöktem, és felugrottam a talpamra.
-Te meg mi a francot művelsz??-förmedtem rá ekképp.
-De hát nem értelek..-és önelégült mosolyt vágott...ez normális??
-Hát én aztán nem is értem hogy mi meglepő lehet azon, hogy feleségem van és nem csalom meg, és köszönöm, nem kérek belőled.
*Cintia szemszöge*
Oké...én ezt végképp nem értem...miért jobb ő mint én??  Felálltam...oké, ő akarta. Átkaroltam a nyakát, de jóval erősebbnek bizonyult mint én...sokkal hamarabb kiszabadította magát, mint általában a férfiak.
*Kelly szemszöge*
Jövök kifele és mit látok??? Az a kis hadd ne mondjam mi már megint fűzni próbálja!!!

*Jess szemszöge*
Szerencsére Joshnak mennie kellett tovább...hála az égnek! Esküszöm, hatalmasat csalódtam benne! Miért nem lehetett normálisnak lenni ahogy szokott? Mi történt vele? Sosem volt ilyen! Sosem volt ilyen elfogadhatatlan a viselkedése..

3. rész

*Kelly szemszöge*

Magamban még mindig röhögtem azon a Cintia nevezetű hadd ne mondjam kin/min…szánalom, ahogy hazudni tud..ha nem láttam volna a saját szememmel, el is hittem volna. Meg amúgy is..hogy érezhette magát Brandon? Pont a nászúton…a mi nászutunkon toppan be…aztán meg hogy még rajongóm is..ilyenkor picit fáj a szívem, de nincs mit tenni, azzal vagyok akit szeretek, és kikérheti magának,  hogy AZ ÉN FÉRJEMET, A TULAJDONOMAT próbálta „egy ártatlan éjszakára” megszerezni…tudja mikor! Az enyém, az enyém, az enyém!! Nem osztozok!

Eszem ágában sincs…főleg ezzel a nőszeméllyel..el sem aludtam, de már reggel volt, jött a napfelkelte, ami mindig csodás volt..kimentem a tetőre, és egy cigi társaságában bámultam, ahogy a nap eluralkodik az égen..ez annyira gyönyörű volt..a szemem megcsillant benne..

Gyönyörködtem volna benne továbbra is, ha egy idegesítően szőkeség nem sétált volna el a parton egy szál cigivel…mérföldekről megismertem a belőle áradó könnyűvérűséget, hiába csak néhány szó erejéig „akadt rá szerencsém”…ezt látnom kell!

Mindig ilyen típus voltam? Mindig eluralkodik rajtam a puszta kíváncsiság, és nincs ami megállíthatna..mondjuk ennyi év után már mi tudna megállítani? Időm sem lenne ahhoz, hogy egy pillanatra is ne azzal foglalkozzak, ami számít..de ez számított? Nekem igen, kíváncsi voltam, szóval gyorsan fel is öltöztem.

Nem válogattam, és nem volt kedvem bármit is a lábamra húzni..olyan jó mezítláb járkálni…Brandon-nak hagytam egy cetlit..szóval el is kezdtem settenkedni a parthoz..Cintia csinosan lépdelő lábaihoz minél közelebb, de mintha csak egy reggeli cigire kijöttem volna, majd lehuppantam a homokba..jól esett, a homok puha volt, a reggel kellemes, és Cintia megpróbált rólam nem tudomást venni, én pedig nem is tudtam hogy mit akarok neki egyáltalán mondani…Brandon ilyenkor sokáig alszik, mert ha néhány napig keveset alszik, azt be kell pótolnia…az ő elmondása szerint.

A nőszemély komolyan nem vett rólam tudomást…na vajon most hol lehet a férje, akihez oly’ hű lenne, hogy elkap a röhögés? Mit is keresek én itt? Naná hogy a bajt magamnak…ahogy meg is írtam: „…This fire is getting hot again But I touch the flame 'cause I'm a curious cat…” Eszembe is jutott, és dúdolgattam. De csak ezt a két sort, mert ez egy ilyen „hagyj békén” szám, amihez semmi kedvem sem volt..inkább áttértem a Don’t Rush-ra…annyira nyálas ez a dal, mégis…most ez áll talán a legközelebb a szívemhez..érzéki, dallamos, és megszínesíti a világomat, ami amúgy is rózsaszín jelenleg..

De átterelődött a figyelmem a büszke szőkeségre, aki már elnyomta a cigit, és leült tőlem kb. 2 méterre…én is elnyomtam, majd egymást méregettük…huh…keresem itt magamnak a bajt. Na nem baj.

- Ilyen hamar? – szólaltam meg végül..nem bírom én a csendet, ezért is vagyok énekesnő.

- Tán zavar?

- Engem? Dehogyis.. – válaszoltam.

- Cigizel? Meglep. Annak állítólag fogyasztania kéne. – szólalt meg gúnyosan…na jó, már is kezdi? Oké! Ha ő így, akkor én is így!

- Hehe…ironikus…hallod neked komikusnak kéne lenned, mert ez olyat vágott rajtam, azon, akit egy egész állam kövérezett egy jó ideig…és akkor most jössz és "beingg"…letepertél..de most komolyan..te beszélsz? – röhögtem az arcába – előbb azt tanuld meg hogy kinek próbáljuk meg lenyúlni a férjét!!!! – és mutogattam neki a gyűrűt, ami mindent megpecsételt – Próbálkozz csak. – befejeztem ennyivel, majd már láttam, hogy egyre világosabb van..hmm..

- Te kis…és most szépen elkezdek Twitterezni…nézzük csak mit csinál Kelly Clarkson a nászútján..először is..cigizik..ki lepődött meg? – ironikus kacajt vett elő, az én szemeim pedig nagyra..nem, nem is nagyra..hatalmasra (!!) tágultak.

*Brandon szemszöge*
Egy kicsit feleszméltem, gondoltam köszönök Kelly-nek..vagyis köszöntem volna, ha nem tűnt volna el..biztos elment sétálni, mert nem a tetőn volt cigizni..akkor hallottam volna, hogy biztatja magát hogy nem fog leesni, egyedül kicsit fél odafenn.
Majd biztos visszajön...és visszaaludtam.

*Jess szemszöge*
- Tetted le az ingemet! - kergetett nevetve Juan a szobában, ugyanis kidobta az ablakon a kedvenc selyemsálamat, ami bosszút érdemelt...
- Úgyse mered! - huppant le a kanapéra, mikor már kilógattam az ablakon a kedvenc ingét.
- Hoppá! - és egy grimasz szerűséggel gyengéden elengedte az inget, ami jó messzire repült..
- Na jó...te akartad! - és sejtelmes vigyor került az arcára..majd rohanásnak eredt egyenesen a szobámba...naná, hogy azonnal rohantam utána...majd mit látok? A kedvenc ruháimmal megy a szoba ablaka felé...
- Baba, ne már! - ennyit tudtam hirtelen lereagálni...
- Hidd el, hogy az én szívem is belefájdul.. - mondta nyugisan...na jó, jöjjön a magas felkészültség.
"Műduzzogni" kezdtem...leültem durcásan az ágyra, és szúrós tekintetet vetettem felé, na meg a karba rakott kéz..az sosem maradhat el ilyen helyzetben!
- Jess ne csináld már ezt velem! - kérlelt, de jeleztem a tekintetből neki, hogy mentse meg a ruháimat! Vette is a lapot, berántotta, és mellém dobta...legfelül egy fehér pulcsi volt, amit még Nina adott nekem tavaly.
- Köszönöm..és most..én rakjam őket helyre? - felhúztam a szemöldökömet..
- De hát az a lányok dolga! - és nevetésben törtünk ki...
- Nos, nyuszika... - de félbeszakította egy csengetés a mondatát...
Kimentem..
- TE? - ordítottam fel..

*Kelly szemszöge*  

- Na letetted azt a szart, de most! Most őszintén! Mit képzelsz te magadról? Hogy jössz te most ahhoz, hogy a nászutamat és az életemet is tönkretedd, csak azért, mert azzal kezdtél oly’ kedvesen, hogy leakarod nyúlni a férjemet!! Ha egy árva betűt is el mersz küldeni rólam, a gatyát is leperelem rólad! – nagyon ideges lettem!

Én nyertem. Eldobta idegesen a telefont, majd megállt..

- Nem így képzeltem el a találkozásunkat.. – motyogta, de értettem.

- Én meg nem így a nászutamat..ez van..ugye milyen váratlan?

- Van egy cigid? – kérdezte a földet bámulva…adok azért egyet neki, nem vagyok szemét.

- Tessék. – odamentem, adtam neki egy szálat és meggyújtottam neki, hadd örüljön, legalább egyel kevesebb szál maradt amit elszívhatnék..egyel nagyobb lépés a leszokás felé!

- Kösz.. – és szívta, én elköszöntem és bementem…hát…érdekes egy reggeli „séta” volt, de én már mondtam hogy csak magamnak keresem a bajt!

Bementem..Brandon  még mindig aludt de olyan cuki volt…leültem és gyönyörködtem benne, majd amikor felnéztem az órára, láttam hogy már egy fél órája bámulom mint egy megszállott..na nem baj, ezt meg kell egyszer még szoknia. Fel sem tudom fogni…vele fogom leélni az életem, és igen, elégedett vagyok!

Minden apró hibájával, a bolondériáival együtt Ő a legfontosabb számomra! Ő a megmentőm, az életem! Íme, vártam rá, és most itt vagyok! Nem a hely a fontos, hanem hogy vele, és egy hatalmas gyűrű csillog az ujjamon, amit Tőle kaptam, és ez minden ami számít!

-Huh…annyira megnyugtató..sehol egy fotós! Sehol egy paparazzi, aki mindent elronthat! Sehol az őrjöngő tömeg! Semmi zaj.. – és elmosolyodtam..ezt magammal beszéltem meg, miközben reggelit csináltam. Épp kész lettem a terítéssel, amikor enyhe mocorgást hallottam…

- Na jó, te álomszuszék. Most már komolyan ideje felkelni. – és piszkálni kezdtem csalfa vigyorral..ő persze még csak értetlenül mocorgott. Annyira édes volt ilyenkor, meg tudtam volna zabálni!

- Még öt perc. – mormogta.

- Na azt már nem! – ráugrottam és csikizni kezdtem az oldalát..neki csak az oldala csikis, ennek ellenében viszont nekem meg az ég világon minden porcikám csikis volt..hirtelen nevetni kezdett, és sajnos hamar ő vette át a csata győztes felét, szóval ott viháncoltam, miközben ő halálra nevetett.

- Ezt azért amiért felébresztettél! – kellett vagy 20 perc mire abbahagyta, én pedig csak levegőért kapkodtam , és meg sem mozdultam, ő pedig nyomott egy puszit az orromra majd megölelt..

- Sajnálom bébi..nem volt szándékos..csak olyan jól esett. – mondta szarkasztikusan..köszi szépen.

- Ez fájt…de mégsem.. – vigyorogtam. Feltápászkodtam, majd kimentünk, és reggeliztünk, majd a tetőn rágyújtottunk egy-egy szálra, és azt konstatáltuk, hogy le kéne szokni, de nem igazán volt rá erőnk. Jól esett, és kész.

Ezután még én tettem arra a voksom, hogy kimehetnénk a strandra fürödni egyet, most nem fáj annyira a bőröm. De azért ragaszkodtam ahhoz, hogy Brandon-ra naptej kerül, addig ki sem engedtem a lakásból.

Mikor kimentünk már voltak ott néhányan, szóval ismerkedtünk is, ami csak olyan érdekes volt nekem..mindenkinek beugrott a nevem…majd láttam ahogy beszélnek valamit miközben én leültem a homokba…miből maradok már meg ki? Vigyorogva felém jött az 5 felnőtt ember, majd elkaptak, és betemetve végeztem…csoda hogy a fejem szabad volt! Hát mivel én voltam a leggyenguszabb…

Ez van. Kb. 5 óra fele Brandon-nal bementünk, hogy kicsit „kettesben legyünk”, mert este Jess-ékkel kellet skypeolni…

*Jess szemszöge*
Sikítottam egyet, majd az ölébe ugrottam...a bátyám volt. Majd' kicsattantam az örömtől...huh...tudta hogy itt vagyok, hiszen a szülinapomon felhívott...annyira jóérzés volt, hogy meglátogatott...egy ing volt a kezében...
- Ez kié? - kérdezte.. - az itteni egyik ablakból repült ki... - jegyezte meg...
Juan pont ekkor lépett ki a szobából..

*Juan szemszöge*
Kettőt pislogtam, tudtam hogy a testvére..sok közös vonásuk volt, hasonlítottak..hacsak nem vagyok még totál vak..
Láttam Jess-t, csodálkozott, hogy nem kezdem rá, hogy "Te meg ki vagy?"...nyilvánvaló volt.
Köszöntünk és kezet fogtunk..
- Szóval te vagy a testvére...- szólaltam meg..
- Szóval te vagy a barátja.. - jegyezte meg így...
- Nem.
- Nem? - kérdezte meglepődötten.
- Nem. Jess a jegyesem. - és Jess-szel egymásra mosolyogtunk...