Összepakoltam minden cuccomat, a bőröndök már oda voltak készítve a nappaliba. Fogtam magamat, kiültem a tetőre, és elkezdtem szívni a cigimet. Persze Cintia ott sétált a parton, majd elkezdett rám fintorogni. Nekem meg a középső ujjam egyszer csak felé mutogatott... döbbenet az arcán, majd besértődve elviharzott... érdekel is... megint bámultam a partot, mit sem sejtve arról, hogy Brandon végig ott figyelt a hátam mögött. Felnevetett, majd hátulról átölelt.
-Sze-ret-lek!-Súgta a fülembe ezeket a szavakat, amitől végig futott rajtam a hideg is.
-Hmm...-Csak ennyit mondtam, majd beleszívtam a cigimbe.
-Áh, szóval meg van a gyenge pontod...-Mondta egy ravasz vigyorral, majd leült mellém, és ő is rágyújtott.
-Hát megtaláltad...-Mondtam neki, majd megpusziltam.
-Meg bizony!-Mondta nevetve, gyors adott egy puszit, majd lement. Imádom! Persze a nyáladzásunkat Cintia is látta, akinek az arcára az undor ült fel. Én meg ott mosolyogtam rá, mire ő elindult az ajtónk felé, majd dörömbölni kezdett. Na erre kíváncsi vagyok.Kicsit lejjebb csusszantam, hogy jobban lássam a dolgokat. Brandon ajtót nyitott, majd Cintia azonnal lesmárolta. Mi a... ekkora düh, még soha, de tényleg soha nem volt bennem. Az adrenalin szintem megütötte a mércét, és hirtelen az egész testem felhevült, és forró lett. Persze ilyenkor nem félek lépcsőzni... ahogy oda értem az ajtóhoz, semmit nem mondtam, csak teljes erőmből elkezdtem ütni. Közben mondtam neki dolgokat, és minden egyes szónál kapott egyet... Meg merném fogadni, hogy félholtra vertem. Amikor készen lettem, összecsuklott testét letettem a földre, majd rálegyintettem és egy "majd felkel"-el intéztem el az egészet. 1-2 óra múlva, valahogy elvonszolta magát a házáig, majd nem is láttuk. Megkönnyebbültség járta át az egész testemet, hogy ez a lotyó többé nem próbálkozik. Brandon meg csak nevetve az ajtónak dőlve nézte végig az egészet. Megint kiültünk a tetőre, majd cigiztünk.
-Csúcs egy csaj vagy!-Mondta nevetve, majd szorosan magához ölelt.
-Ahogy már nagyon sokszor elmondtam, te az enyém vagy...-Mondtam neki, majd megpusziltam a nyakát, amitől kirázta a hideg.
-Áh, szóval most én is megtaláltam a gyenge pontodat...-Mondta neki, egy ravasz vigyorral, majd felálltam.
-Hova mész?-Kérdezte aggódó arccal, majd a csuklómnál fogva visszahúzott magához.
-Khm...-Súgtam egészen közel odahajolva a füléhez.-Mivel most már mind a kettőnknek megvan a gyenge pontja... biztos vagyok benne, hogy te sem bánnád, ha....-Majd mutogattam a szobánk felé.
-Khm... én nem...-Súgta oda a fülembe, amitől persze rázott a hideg. Mentünk a szoba felé, majd záródot az ajtó...
*Jess szemszöge*
Szóval már teljesen tiszta fejjel, felkeltem a kanapéról, majd kaját csináltam magamnak. Amikor megyek be a konyhába, hogy na akkor együnk valamit, aranyos kis meglepetés fogadott.
-Szép napot Baba!-Emelt fel a levegőbe, majd adott egy puszit.
-Szia. Mi jót sütögetsz?-Kérdeztem tőle kíváncsian, majd a serpenyő fölé hajoltam.
-Ja semmi különöset... csak sima palacsinta... gondoltam jól esne, ha felkelsz, hogy legyen valami normális kaja is.
-Köszönöm!-Mondtam neki, még olyan fáradt vigyorral a képemen, majd megcsókoltam. Annyira aranyos...
Kicsikém készen van!-Kiáltott a konyhából, mert én a nappaliban x-box-oztam.
-Megyek!-Pattantam fel, mindent ott hagyva, mert már nagyon éhes voltam. Tök szépen tálalta meg minden, és közben persze, hogy a kedvencemet rakta bele az összesbe, a nutellát.
-Hey, olyan lett a szád!-Mondta nevetve, mire én le akartam róla törölni a nutellát.
-Na várj, pillanat, és leszedem.-Mondtam neki, majd nyúltam a szalvétáért.
-Na várj, én majd segítek.-Majd megcsókol. De édes... vacsoránkat az éppen feltörekvő hormonjaink zavarták meg. Felkapott, majd a lábaimat a csípőjén összekulcsoltam.
-A kaja!-Mondtam neki.
-A kaja még várhat... ez viszont nem...-Mondta mormogva, majd bementünk a szobába...
"1 óra elteltével"
-Hallottad ezt?-Kérdeztem tőle ijedten, mert mintha valaki bejött volna az ajtónkon.
-A fülemben lüktető véren kívül, nem nagyon hallok mást...-Mondta önelégülten, és ezen a mondatán egy picit én is mosolyogtam.
-Szerintem aludjunk!-Mondtam neki, mert már arra sem volt erőm, hogy egy puszit adjak neki.
-Jól van cicám.. jóéjt!-Majd átölelt hátulról, és szép lassan elaludtunk...
*Brandon szemszöge*
2 óra elteltével, már én is felkeltem. Kelly még aludt. Annyira aranyos volt. Imádom őt... de komolyan... odafeküdtem mellé, és csak bámultam. Még álmában is annyira gyönyörű... az arcán olyan különleges, hogy amikor alszik, megdúzzad a szája... de édes...
-Mit csinálsz?-Kérdezte álmos arccal, majd közelebb jött hozzám.
-Ja semmit, csak olyan gyönyörű vagy...-Mondtam neki idióta vigyorral a képemen.
-Tessék? De amúgy én is szeretlek...-Mondta, majd egy puszival díjazta azt, amit mondtam neki.
-Na készülődj, lassan indulunk!-Mondtam kicsit szomroúan, de közben örültem is, mert Juan-ék is hiányoznak.
-Jól van!-Majd magára csukta a fürdőszoba ajtót...
*Kelly szemszöge*
Szóval most nem voltam annyira szoknyás kedvemben... csak egy csőgatya, meg egy pulcsi.
Ennyihez volt most kedvem... semmi több... szóval szépen kiballagtam Brandon-hoz az erkélyre, majd lecsüccsentem mellé.
-Cintia ide sem mer nézni.. -mondta nevetve.
-Még szép... kapott rendesen... remélem, egy életre megjegyzi ez a.... khm... szóval tuti, hogy megjegyzi egy életre, hogy hozzád nem fog nyúlni... legalábbis amíg velem vagy, addig biztos nem.-Mondtam neki nevetve.
-Akkor soha nem fog hozzám nyúlni...-Mondta vigyorral a képén, persze amitől olvadoztam... megcsókolt egy tök váratlan pillanatban, amit persze viszonoztam.
-Szerintem lassan indulni kéne, nem? Mielőtt sötét lesz...-Mondtam neki olyan aggódó tekintettel, majd az utolsó slukkot elszívva mentem vissza.
-Na akkor szólok a fiúknak, hogy segítsenek hozni a csomagokat!-Mondta, majd szaladt le, és a 14-15 éves fiúkat hozta fel segítőnek.
-Oké! Én addig beülök a gépbe!-Mondtam nekik, majd a gép felé mentem, és fel szálltam rá. Ráültem egy székre, majd a telefonomat néztem, meg a háttérképemet... mi a...? mi lett a háttérképemmel? Miért Brandon van rajta hogy alszik? Ahj, ez a lüke megváltoztatta, amíg aludtam... Majd egy mosoly ült fel az arcomra. Írtam Jess-nek egy sms-t, hogy elindultunk. Majd ezzel le is raktam a telefont.
-A fiúk hoztak nyalókát!-Majd oda adott egyet nekem.
-Oh... tök jó!-Mondtam neki egy nagy mosollyal, majd elkezdtem enni. Brandon felé fordulok, és ő ott vigyorog rám hülyén.
-Mi van?-Kérdeztem tőle széles mosollyal, mert ilyen hülye fejet vágott.
-Nyalóka, mi?-Kérdezte tőlem nevetve.
-Na de kérlek!-Mondtam neki én is nevetve, majd megpusziltam.
-De most na! Gyere!-Mondta széles mosollyal az arcán, majd húzott maga után, abba a bizonyos szobába...
Hmm...imádom ezt a srácot! Ő elaludt, én pedig értesítettem Twitteren a díszes társaságot, hogy hazamegyek, és folytatjuk a munkát, megígértem hogy nemsoká' hallanak felőlem, majd odabújtam Brandonhoz megint.
Huh....micsoda nászutam volt...nem az amire számítottam..verekedtem, haragudtam, dühös voltam, nevettem, ismerkedtem, pihentem, és jól éreztem magam életem szerelmével..és olyan hamar eltelt...ahogy így elmélkedtem, be is ájultam...
*Jess szemszöge*
- Hmmm... - felébredtem a csipogásra..
- Üzi...Kellytől...ma jönnek..oké...összekéne szednünk magunkat. - de nem akartam Juant felébreszteni..ha felébresztik, akkor mindig mogorva...neki kell az a napi 12 óra minimum, és semmi baj sincs vele.
Szóval kikánszálódtam az ágyból, és felöltöztem...
Mondjuk már Juan mocorgott, annyira zajoltam a kereséssel..
- Felébresztettelek? - kérdeztem halkan..
- Megbocsájtom.. - mondta egy hülye vigyorral, mire hozzávágtam gyorsan egy olyan ruhaneműt, ami a kezemben volt..hát én sem eszméltem fel hogy egy zöld melltartót vágtam az arcába...
- Wow. - kiáltott fel vigyorogva.
- Megtarthatom? - kérdezte vigyorogva...
- Mi? Nem! Add ide!! - és elvettem tőle...
- Miért öltözöl amúgy?
- Jaaah...Kellyék ma jönnek..
- Ok..uhh mennem kell melózni..
Gyorsan felöltözött, adott egy ouszit, majd elrohant...
Én pedig kibandukoltam az erkélyre...ahol megláttam egy doboz cigit...hmm..csak egy szál...nem bűn! Rá fogok szokni...áááh..ennyi kell! És rágyújtottam...csak olyan ... jó volt, pedig tudom hogy rossz...nem baj, ez nem izgatott, csak szívtam a cigit...
*Kelly szemszöge*
Már fenn voltunk egy fél órája, sakkhoz volt kedvem, szóval sakkoztunk..ő is, és én is szerettük ütni a bábukat, bár már volt olyan hogy úgy végeztük, hogy vigyorogva fellöktem a táblát. De most...én álltam nyerésre! Na hoppá! Majd...leüti a királynőmet...oké, elvesztünk...:"D
És nyert is. Hát...ez van. Szóltak kintről, hogy óvatosan mert leszállás van...hmm..ez gyors volt.
Mivel a hotel 10 percre volt, ezért én döntöttem úgy, hogy elbírjuk mi azokat a csomagokat. Nem is tévedtem. Már a bejárati ajtó előtt voltunk, vettem egy nagy lélegzetet, és kinyitottam az ajtót...
- Üdv itthon! - tudtam hogy Juan melózni lesz...de amit megláttam...Jess egy BAGÓVAL A KEZÉBEN néz ijedtem rám! Jobb is ha fél, ezt nem ússza meg!!
Totál kiakadtam...ez komoly??? Kimentem az erkélyre, és kiragadtam a cigit a kezéből, elnyomtam, és bevágtam a kukába...
- Ez most...komoly?? - próbáltam nem kiabálni de a hangomat megemeltem...
- Kelly...bocs..tényleg csak...csak..én..- Csak? - kérdeztem, még mindig megemelt hangon..
Hezitált. Ez mindent megmagyarázott...tetszett neki! Ez alapból rossz!! Nem szokhat rá! Ideges voltam...
- Jess...muszáj volt?
- Nem csak..itt volt és..
- Ahha...szóval Juan itt felejtette...ő is figyel hogy mit kérek...hmm..mi van még?
- Kelly, túl sok Judy bírónőt nézel! - szólalt meg Brandon..
- Nem is! Na...az ott meg mi??? AZ OTT MI?? . - ordtottam el magam..vízipipa???
Felemeltem...
- A rohadt életbe! - szólalt meg Jess, de azonnal a szájára csapott...
- És még rondán is beszélsz??? Ezt kitől szedted?? - és a vízipipát mutogattam neki nagyon ingerült állapotban...
- Az..az...
- Hallgatlak.
- Juané.. - és lehajtotta a fejét..
- Na a jómadár! Vele is elbeszélgetek...
Brandon fogta a fejét...ennyi. Láttam a szemét, ugyanarra gondoltunk, és úgy döntöttem, hogy hangosan kimondom!
- Elmegyünk néhány napra...néhány napra!!! - hangsúlyoztam ki - és mire visszajövünk káros szenvedélyekkel van tele a lakás???
Brandon bement Jess szobájába (ott aludt ám Josh), és a kisasztal előtt meredten bámult..
- Kelly, a cigi és a pipa nem minden...
- Mi az? - és odamentem...azonnal az ágyra kellett roskadnom..
- Én ezt nem bírom így tovább! Füves cigi?? - kérdeztem immár ordítva..
Jess összehúzta magát, Brandon csak a homlokát ráncolta..
- Hé..Kelly. Azért csak nyugisan... - nyugtatott Brandon..
- Oké..bocs.. - mondtam elfojtva..
- Vissza a tárgyra...mi ez?? - és felemeltem a füves cigit...
- Azt nem mi juttattuk a házba... - mondta halkan...
- Áh..akkor ki?
- A bátyám.. - mondta szomorúan..
- Aha...szóval így állunk...hahh...ezt nem tudom elhinni...szerintem elmegyek sétálni ha nem baj... - és ki is rohantam...uhh...ez nagyon kiakasztott!!
*Jess szemszöge*
Itt végünk..Brandon kiment rágyújtani...ő nem tűnt idegesnek. Ki is mentem...
- Huh..ezt elintéztétek.. - annyira nyugisan jegyezte meg, hogy az már jól esett.
- Ömm...szal te nem vagy csalódott, nem vagy ideges..ilyesmi?
- Nem...mindenki kipróbálja egyszer... - és vállat vont, majd elnyomta a cigit..
- A legjobban szerintem mégis a bagóért van kiakadva...hé. Ne szokj rá...
- Hát...nem is lehet... - és vállat vontam.
- Szerintem jól teszi...fogadd meg a tanácsunkat, és komolyan kerüld ki...ha rászoksz megtudod..
- Ja csak...néha úgy érzem mintha anyáskodna...pedig ő nem is az anyám..
- Ez már nem az én hatásköröm...mennem kell. - az órájára nézett, majd elindult, de hallottam ahogy az ajtóban még köszön.
"Megkell Kellynek mondanom! Ő komolyan nem az anyám, vagy a Megváltó, hogy megmondja...tudom hogy mennyit tett értem, de előbb szokjon le, majd utána beszélhet itt nekem"...nagyon ideges voltam. Készen is álltam rá, hogy ezt a szemébe is mondjam...szóval leültem, és karba tett kezekkel vártam, hogy valaki belépjen az ajtón...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése