3. rész

*Kelly szemszöge*

Magamban még mindig röhögtem azon a Cintia nevezetű hadd ne mondjam kin/min…szánalom, ahogy hazudni tud..ha nem láttam volna a saját szememmel, el is hittem volna. Meg amúgy is..hogy érezhette magát Brandon? Pont a nászúton…a mi nászutunkon toppan be…aztán meg hogy még rajongóm is..ilyenkor picit fáj a szívem, de nincs mit tenni, azzal vagyok akit szeretek, és kikérheti magának,  hogy AZ ÉN FÉRJEMET, A TULAJDONOMAT próbálta „egy ártatlan éjszakára” megszerezni…tudja mikor! Az enyém, az enyém, az enyém!! Nem osztozok!

Eszem ágában sincs…főleg ezzel a nőszeméllyel..el sem aludtam, de már reggel volt, jött a napfelkelte, ami mindig csodás volt..kimentem a tetőre, és egy cigi társaságában bámultam, ahogy a nap eluralkodik az égen..ez annyira gyönyörű volt..a szemem megcsillant benne..

Gyönyörködtem volna benne továbbra is, ha egy idegesítően szőkeség nem sétált volna el a parton egy szál cigivel…mérföldekről megismertem a belőle áradó könnyűvérűséget, hiába csak néhány szó erejéig „akadt rá szerencsém”…ezt látnom kell!

Mindig ilyen típus voltam? Mindig eluralkodik rajtam a puszta kíváncsiság, és nincs ami megállíthatna..mondjuk ennyi év után már mi tudna megállítani? Időm sem lenne ahhoz, hogy egy pillanatra is ne azzal foglalkozzak, ami számít..de ez számított? Nekem igen, kíváncsi voltam, szóval gyorsan fel is öltöztem.

Nem válogattam, és nem volt kedvem bármit is a lábamra húzni..olyan jó mezítláb járkálni…Brandon-nak hagytam egy cetlit..szóval el is kezdtem settenkedni a parthoz..Cintia csinosan lépdelő lábaihoz minél közelebb, de mintha csak egy reggeli cigire kijöttem volna, majd lehuppantam a homokba..jól esett, a homok puha volt, a reggel kellemes, és Cintia megpróbált rólam nem tudomást venni, én pedig nem is tudtam hogy mit akarok neki egyáltalán mondani…Brandon ilyenkor sokáig alszik, mert ha néhány napig keveset alszik, azt be kell pótolnia…az ő elmondása szerint.

A nőszemély komolyan nem vett rólam tudomást…na vajon most hol lehet a férje, akihez oly’ hű lenne, hogy elkap a röhögés? Mit is keresek én itt? Naná hogy a bajt magamnak…ahogy meg is írtam: „…This fire is getting hot again But I touch the flame 'cause I'm a curious cat…” Eszembe is jutott, és dúdolgattam. De csak ezt a két sort, mert ez egy ilyen „hagyj békén” szám, amihez semmi kedvem sem volt..inkább áttértem a Don’t Rush-ra…annyira nyálas ez a dal, mégis…most ez áll talán a legközelebb a szívemhez..érzéki, dallamos, és megszínesíti a világomat, ami amúgy is rózsaszín jelenleg..

De átterelődött a figyelmem a büszke szőkeségre, aki már elnyomta a cigit, és leült tőlem kb. 2 méterre…én is elnyomtam, majd egymást méregettük…huh…keresem itt magamnak a bajt. Na nem baj.

- Ilyen hamar? – szólaltam meg végül..nem bírom én a csendet, ezért is vagyok énekesnő.

- Tán zavar?

- Engem? Dehogyis.. – válaszoltam.

- Cigizel? Meglep. Annak állítólag fogyasztania kéne. – szólalt meg gúnyosan…na jó, már is kezdi? Oké! Ha ő így, akkor én is így!

- Hehe…ironikus…hallod neked komikusnak kéne lenned, mert ez olyat vágott rajtam, azon, akit egy egész állam kövérezett egy jó ideig…és akkor most jössz és "beingg"…letepertél..de most komolyan..te beszélsz? – röhögtem az arcába – előbb azt tanuld meg hogy kinek próbáljuk meg lenyúlni a férjét!!!! – és mutogattam neki a gyűrűt, ami mindent megpecsételt – Próbálkozz csak. – befejeztem ennyivel, majd már láttam, hogy egyre világosabb van..hmm..

- Te kis…és most szépen elkezdek Twitterezni…nézzük csak mit csinál Kelly Clarkson a nászútján..először is..cigizik..ki lepődött meg? – ironikus kacajt vett elő, az én szemeim pedig nagyra..nem, nem is nagyra..hatalmasra (!!) tágultak.

*Brandon szemszöge*
Egy kicsit feleszméltem, gondoltam köszönök Kelly-nek..vagyis köszöntem volna, ha nem tűnt volna el..biztos elment sétálni, mert nem a tetőn volt cigizni..akkor hallottam volna, hogy biztatja magát hogy nem fog leesni, egyedül kicsit fél odafenn.
Majd biztos visszajön...és visszaaludtam.

*Jess szemszöge*
- Tetted le az ingemet! - kergetett nevetve Juan a szobában, ugyanis kidobta az ablakon a kedvenc selyemsálamat, ami bosszút érdemelt...
- Úgyse mered! - huppant le a kanapéra, mikor már kilógattam az ablakon a kedvenc ingét.
- Hoppá! - és egy grimasz szerűséggel gyengéden elengedte az inget, ami jó messzire repült..
- Na jó...te akartad! - és sejtelmes vigyor került az arcára..majd rohanásnak eredt egyenesen a szobámba...naná, hogy azonnal rohantam utána...majd mit látok? A kedvenc ruháimmal megy a szoba ablaka felé...
- Baba, ne már! - ennyit tudtam hirtelen lereagálni...
- Hidd el, hogy az én szívem is belefájdul.. - mondta nyugisan...na jó, jöjjön a magas felkészültség.
"Műduzzogni" kezdtem...leültem durcásan az ágyra, és szúrós tekintetet vetettem felé, na meg a karba rakott kéz..az sosem maradhat el ilyen helyzetben!
- Jess ne csináld már ezt velem! - kérlelt, de jeleztem a tekintetből neki, hogy mentse meg a ruháimat! Vette is a lapot, berántotta, és mellém dobta...legfelül egy fehér pulcsi volt, amit még Nina adott nekem tavaly.
- Köszönöm..és most..én rakjam őket helyre? - felhúztam a szemöldökömet..
- De hát az a lányok dolga! - és nevetésben törtünk ki...
- Nos, nyuszika... - de félbeszakította egy csengetés a mondatát...
Kimentem..
- TE? - ordítottam fel..

*Kelly szemszöge*  

- Na letetted azt a szart, de most! Most őszintén! Mit képzelsz te magadról? Hogy jössz te most ahhoz, hogy a nászutamat és az életemet is tönkretedd, csak azért, mert azzal kezdtél oly’ kedvesen, hogy leakarod nyúlni a férjemet!! Ha egy árva betűt is el mersz küldeni rólam, a gatyát is leperelem rólad! – nagyon ideges lettem!

Én nyertem. Eldobta idegesen a telefont, majd megállt..

- Nem így képzeltem el a találkozásunkat.. – motyogta, de értettem.

- Én meg nem így a nászutamat..ez van..ugye milyen váratlan?

- Van egy cigid? – kérdezte a földet bámulva…adok azért egyet neki, nem vagyok szemét.

- Tessék. – odamentem, adtam neki egy szálat és meggyújtottam neki, hadd örüljön, legalább egyel kevesebb szál maradt amit elszívhatnék..egyel nagyobb lépés a leszokás felé!

- Kösz.. – és szívta, én elköszöntem és bementem…hát…érdekes egy reggeli „séta” volt, de én már mondtam hogy csak magamnak keresem a bajt!

Bementem..Brandon  még mindig aludt de olyan cuki volt…leültem és gyönyörködtem benne, majd amikor felnéztem az órára, láttam hogy már egy fél órája bámulom mint egy megszállott..na nem baj, ezt meg kell egyszer még szoknia. Fel sem tudom fogni…vele fogom leélni az életem, és igen, elégedett vagyok!

Minden apró hibájával, a bolondériáival együtt Ő a legfontosabb számomra! Ő a megmentőm, az életem! Íme, vártam rá, és most itt vagyok! Nem a hely a fontos, hanem hogy vele, és egy hatalmas gyűrű csillog az ujjamon, amit Tőle kaptam, és ez minden ami számít!

-Huh…annyira megnyugtató..sehol egy fotós! Sehol egy paparazzi, aki mindent elronthat! Sehol az őrjöngő tömeg! Semmi zaj.. – és elmosolyodtam..ezt magammal beszéltem meg, miközben reggelit csináltam. Épp kész lettem a terítéssel, amikor enyhe mocorgást hallottam…

- Na jó, te álomszuszék. Most már komolyan ideje felkelni. – és piszkálni kezdtem csalfa vigyorral..ő persze még csak értetlenül mocorgott. Annyira édes volt ilyenkor, meg tudtam volna zabálni!

- Még öt perc. – mormogta.

- Na azt már nem! – ráugrottam és csikizni kezdtem az oldalát..neki csak az oldala csikis, ennek ellenében viszont nekem meg az ég világon minden porcikám csikis volt..hirtelen nevetni kezdett, és sajnos hamar ő vette át a csata győztes felét, szóval ott viháncoltam, miközben ő halálra nevetett.

- Ezt azért amiért felébresztettél! – kellett vagy 20 perc mire abbahagyta, én pedig csak levegőért kapkodtam , és meg sem mozdultam, ő pedig nyomott egy puszit az orromra majd megölelt..

- Sajnálom bébi..nem volt szándékos..csak olyan jól esett. – mondta szarkasztikusan..köszi szépen.

- Ez fájt…de mégsem.. – vigyorogtam. Feltápászkodtam, majd kimentünk, és reggeliztünk, majd a tetőn rágyújtottunk egy-egy szálra, és azt konstatáltuk, hogy le kéne szokni, de nem igazán volt rá erőnk. Jól esett, és kész.

Ezután még én tettem arra a voksom, hogy kimehetnénk a strandra fürödni egyet, most nem fáj annyira a bőröm. De azért ragaszkodtam ahhoz, hogy Brandon-ra naptej kerül, addig ki sem engedtem a lakásból.

Mikor kimentünk már voltak ott néhányan, szóval ismerkedtünk is, ami csak olyan érdekes volt nekem..mindenkinek beugrott a nevem…majd láttam ahogy beszélnek valamit miközben én leültem a homokba…miből maradok már meg ki? Vigyorogva felém jött az 5 felnőtt ember, majd elkaptak, és betemetve végeztem…csoda hogy a fejem szabad volt! Hát mivel én voltam a leggyenguszabb…

Ez van. Kb. 5 óra fele Brandon-nal bementünk, hogy kicsit „kettesben legyünk”, mert este Jess-ékkel kellet skypeolni…

*Jess szemszöge*
Sikítottam egyet, majd az ölébe ugrottam...a bátyám volt. Majd' kicsattantam az örömtől...huh...tudta hogy itt vagyok, hiszen a szülinapomon felhívott...annyira jóérzés volt, hogy meglátogatott...egy ing volt a kezében...
- Ez kié? - kérdezte.. - az itteni egyik ablakból repült ki... - jegyezte meg...
Juan pont ekkor lépett ki a szobából..

*Juan szemszöge*
Kettőt pislogtam, tudtam hogy a testvére..sok közös vonásuk volt, hasonlítottak..hacsak nem vagyok még totál vak..
Láttam Jess-t, csodálkozott, hogy nem kezdem rá, hogy "Te meg ki vagy?"...nyilvánvaló volt.
Köszöntünk és kezet fogtunk..
- Szóval te vagy a testvére...- szólaltam meg..
- Szóval te vagy a barátja.. - jegyezte meg így...
- Nem.
- Nem? - kérdezte meglepődötten.
- Nem. Jess a jegyesem. - és Jess-szel egymásra mosolyogtunk...