4.rész

*Jess szemszöge*
-Josh ... hogy hogy itt vagy?-Kérdeztem a testvéremet meglepődve, majd a nyakába ugrottam.
-Jess... futárként dolgozok Londonba, és most kaptam egy nagyobb megbízatást. És ti is pont útba estetek.-Mondta Josh, majd lehuppant a kanapéra.
-Úristen... olyan jó téged látni.. már úgy, hogy nem Skype-on keresztül, hanem így... élőben...-Mondtam neki, de még mindig nem hittem el hogy itt van. Annyira boldog voltam.
-És tesó... komolyan a húgomnak a jegyese vagy?-Kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ja... komolyan... és imádom...-Mondta neki Juan, majd ő is leült.
-Áh értem... Jess, ezt elfelejtetted elmondani... és hol a gyűrű?-Kérdezte Josh tőlem.
-Itt van!-Majd megmutattam neki a gyűrűmet.
-Ch... valami jobbat is adhattál volna... Coca Colás megoldás.. régi...-Mondta Josh, amitől mind a ketten eléggé kiakadtunk.
-Tessék? Hol láttál te már ilyet hm? Komolyan....-Mondta Juan kiakadva.
-Josh... pontosan leszarom hogy milyen gyűrűm van... a lényeg hogy Juan-tól van!-Mondtam neki én is.
-Srácok.. nem azért mondtam, de ez egy kicsit gáz.-Mondta Josh, még mindig olyan lenézően.
-Legalább nekem egyáltalán van...-Mondta Juan, bár ezen kicsit én is meglepődtem.
-Na fejezzük be! Most! Gyere nyuszi, menjünk el aludni.. Josh, kérlek te is menj aludni... most!-Mondtam nekik, majd én meg Juan a Kelly-ék szobájába mentünk, Josh meg az enyémbe...
-Na nekem itt megpecsételődött a srácról a véleményem.-Mondta Juan, és még mindig ki volt akadva.
-Hát én is eléggé kiakadtam rajta... szerintem aranyos, hogy ilyen gyűrűt adtál nekem.-Mondtam neki a gyűrűmet nézegetve, majd lassan elaludtunk...
*Kelly szemszöge*
Brandon-nal még kiültünk a tetőre egy cigire, aztán mentünk le. Brandon persze játszott az ottani gyerekekkel, én meg ültem a parton a gyűrűmet bámulva. Felálltam, de a "nőszeméllyel" találtam magamat szembe. Pontosan akkora volt mint én, csak annyi, hogy talán sokkal gyengébb.
-Mit akarsz?-Kérdeztem tőle lenézően, mert semmi kedvem nem volt vele fecserészni.
-A gyűrűdet akartam csak megnézni.-Mondta azzal a kedves, és bájos hangjával, amitől hányni tudtam volna. De amikor megmutattam neki, letépte a kezemről, majd felhúzta az ujjára, hogy a dicsőség őt illeti. Ott mutogatta előttem.
-Na nagyon gyorsan visszaadod, különben...-Mondtam neki idegesen.
-Különben? Juhj Kelly Clarkson megfenyegetett.... mit csináljak vele?-Majd sétált tovább. Megnyomtam neki a vállát, hogy forduljon vissza, és egy akkorát benyomtam neki, amekkorát csak lehetett. Ott feküdt a földön, nekem meg csak annyi volt a dolgom, hogy levegyem róla a gyűrűt. Visszahúztam az ujjamra, majd elővettem egy szál cigit. Szépen mellette ülve elszívtam, majd elnyomtam a csinos kis karjában a csikket. Tovább sétáltam Brandon-hoz, aki köpni nyelni sem tudott.
-Ez nem semmi! Na látod? Pontosan ezért is szeretlek.-Húzott oda magához, majd megölelt.
-Khm... ahogy már mondtam... az én tulajdonom vagy... és nem osztozok rajtad... senkivel...-Mondtam neki, megpusziltam, majd fürödtünk tovább. A "nőszemély" még egy kicsit fetrengett a homokba, mert egy akkorát bemostam neki, hogy tiszta vér volt a szája... na mindegy... magának kereste  a bajt... és ha beperel.. nem voltak szemtanúk... na mindegy is... felmegyek, mert véres lett a kezem, és be kell kötni...
Jól kikarmolt...hogy jön ő most ahhoz, hogy hopp, felhúzza az én gyűrűmet, ami nagyon sokat jelent nekem!? Hordja a sajátját, ha már van férje, és még csak el se merje képzelni magát az enyémmel! Nagy nehezen lemostam a kezem, mert fájt, de végül nem tettem rá kötést..akkor mindenki izélne, hogy én nem mehetek be a vízbe, de köszi, én úgy is belemegyek! Szóval a néhány piros csíkkal a kezemen visszamentem, Cintia már eltűnt..végre nem szívja a friss levegőt előlem...szerencséje!

*Jess szemszöge*
Juan elszenderedett, ahogy Josh is...de én nem tudtam aludni..idejön és máris lenéz és veszekszik? Hol látott ő már ilyet? Nem értem, mindig azt akarta hogy boldog legyek, és most, hogy az vagyok, ezt az egészet megfordítja! Most komolyan? Ez nagyon rosszul esett..szóval ittam egy kávét..nem szoktam kávézni, de most úgy megkívántam az ízét. Szóval egy csésze után kimentem az erkélyre, hirtelen Josh lépett ki, és cigizett...nagyot néztem, hisz mikor még legutóbb találkoztunk, még tiltakozott is ellene..most meg csak így?
- Ömm..cigizel? - kérdeztem óvatosan.
- Jah...meg is őrülnék nélküle.. - és beleszívott.. - sose kerüljön a kezedbe! - szólított fel, erre Juan is kilépett.
- Támogatom.. nem jó dolog.. - és ő is rágyújtott..gyönyörű..

*Kelly szemszöge*
Lent fürödtem, nyugodtan, és közben a gyerekekkel játszottam. Persze látom a "nőszemélyt" hogy sétikál a parton, és közben végig engem bámul... gyanítom, hogy a barna szemem, már szinte lángolt, akkora düh volt bennem. Erre persze odalépett elém, majd várta, hogy felálljak.
-Mit akarsz?-Kérdeztem tőle, majd szívtam egyet a cigiből, és azt bele fújtam az arcába.
-Na menj már a halálba...-Mondta azokkal a csinos kis Amazonas zöld szemeivel... ki tudtam volna neki szúrni...
-Menj te! Nem képzeled, hogy egy hülye kis tyúk fogja elontani a nászutamat, ugye?-Kérdeztem tőle, majd eldobtam a cigimet, és tovább sétáltam...
*Jess szemszöge*
hajnal 3 óra, Josh kint van a teraszon... gondoltam kimegyek hozzá, de amit csinált váratlanul ért.
-Josh... te... füvezel?-Kérdeztem tőle ledöbbenve, majd kiütöttem a kezéből a csikket.
-Hallod Jess nyugi... ez csak fű... nyugi-Mondta idióta vigyorral, majd be akart menni, de Juan is kijött.
-Mi az hogy csak fű? Hogy állsz te a dolgokhoz? Normális vagy? Egyáltalán ilyet idehozol nekem... Juan, kutasd fel a bőröndjét! Most!-Kiabáltam, mire Josh-nak is látszott valami a szemében, de nem tudtam, hogy pontosan mit is szeretne. Teljesen ki voltam akadva... elküldtem aludni, majd kint az erkélyen Juan-nal leültem, és a sírás tört ki belőlem. majdnem 1 órán keresztül, csak sírtam, és néha valahogy elmondtam, hogy elcseszett az életem... majd olyanra vetemedtem, amit éltemben soha, de tényleg soha nem tettem volna meg... elméletileg...
-Adj egy szál cigit! Kérlek!-Mondtam neki, majd adta is oda a cigit.
-Jess.... nyuszika... kérlek ne szokj rá... kérlek!-Mondta nekem, majd beleszívtam életem első cigijébe. Furcsa volt, de nyugtató. Most megértettem Kelly-t is. Fiji-n teljesen máshogy volt az idő, mert amikor nálunk volt éjszaka, akkor náluk volt nappal. Szóval kivittük a laptop-ot az erkélyre, hogy tudjunk skype-ozni, mert Josh már aludt. Én meg totál megfeledkeztem arról, hogy cigit szívok.
-Sziasztok!-Köszöntek Kelly-ék a monitorba, de először nem vették észre, hogy a szemük előtt szívom a cigit. Igazság szerint én sem.
-Sziasztok!-Integettünk a kamerába, én meg úgy szépen ráfújtam a kamerára a füstöt.
-Jess... az ugye nem cigi?-Kérdezte Kelly ledöbbenve, és a fejét fogta.
-Bassza meg!-Kiáltottam fel, mert nekem sem jutott eszembe.
-Jess! Elég! Először cigi, aztán csúnyabeszéd....-Mondta Kelly kiakadva, majd ő is rágyújtott.
-De nem szoktam rá... egyszeri alkalom...-Mondtam, majd elnyomtam a csikkemet...
-De akkor is! Jess, ígérd meg hogy eszed ágában sincs többet a kezedbe venni!
-Jó, de mondtam hogy egyszeri alkalom...csak bonyolultak a dolgok...-és megrántottam a vállam..
-Na mi az? - kérdezte aggódóan.
-Jaaah...hát belátogatott tesóm, és azonnal elkezdte játszani az eszét..inkább nem említeném hogy min...és utána megláttam nála egy füves cigit...
-Te jó isten..-és még jobban fogta a fejét.
-Hát nagyon jó...-majd elnyomta a csikket...a szemei lángoltak, majd gyorsan másra tereltük a témát...mint például Kelly összekarmolt kezére..amint megemlítettem, Brandonnal felnevettek.
-Jaaah ez? Csak sehol sem lehet elég jó...
-Főleg, ha egy nő "hű" a férjéhez..-ezzel befejezte Brandon, majd elnevették megint magukat...most mi van? Én ebből semmit sem értette, de Juan sem..
-Itt van néhány család egy k*rvával együtt..-mondta Kelly lesütött szemmel, ezzel elsütve a poént...így bevágta ezt a mondatot, és alig tudtam visszatartani a röhögést..Juan szája is kiszélesedett..
-De hát  ez csak az én karmám..-befejezte ennyivel, és vállat vont...
Utána a partról kezdtünk el beszélgetni, Kelly csak áradozott hogy Brandon-nak mennyi mindenre van energiája és türelme.
-Eskü..én a nap felénél kifulladok!-és felnevetett.
Vagy 3 órahosszán keresztül meséltünk egymásnak, majd elbúcsúztunk, és Kelly szinte megparancsolta Juannak, hogy egy szálat se merjen nekem adni, mert ha megtudja...még szerencse hogy nem fejezte be a mondatot..
*Kelly szemszöge*
Oké, ez is letudva...Füves cigit visz oda a bátyja..még jó hogy nem vagyok ott, Josh már nem élne!
Uh...ideges vagyok. Elhessegettem a rossz gondolatokat, hiszen a nászutamon vagyok! Azzal akit szeretek, és ezt még más orra alá is tudom dörgölni...imádom az életet!
Vissza is mentünk a partra, most csak ketten voltunk, és kihasználva a helyzetet leültünk, és néztük a tengert..a tájat, ami gyönyörű volt. Közben néha egymáshoz szóltunk, de arra nem volt szükség..mi szavak nélkül is kommunikáltunk. Ezek azok a pillanattok, amikért bármi megéri.
Ez az idill így gyönyörű is volt, amíg nem észleltem valaki közeledtét, aki nagyon nem jókor jön...oh Cintia pont most??? Szerintem Brandon még nem eszmélt fel, én sem akartam azzal a nővel foglalkozni, de egyszerűen most megjelen..ez valami kandi-kamera??
Nem ajánlom hogy itt maradjon, ez nem az ő pillanata, ez a miénk, és neki semmi köze hozzá!
-Zavarok?-megszólalt azon a nyájas hangján...whá mindjárt kitépem a hangszálait! Megfordultam..
-Igen..-egyszerű és lényegre törő kijelentés volt, de láttam már a pillantásán is, hogy ebbe nem nyugszik bele...
-Több mint zavarsz szóval ha nem haragszol..-és jeleztem a kezeimmel, hogy tipli van.
Kár, hogy meg se mozdult!!! Ne akarja hogy én mozduljak előbb meg, mert nem lesz szép vége! Brandon rám nézett, és láttam hogy látja a haragot a szememben...jelzett nekem már csak pillantásból, hogy tűzzünk el
innen, én ráhelyeseltem szóval már felálltam volna ha nem csörrent volna meg a telefonom..ki a franc az ilyenkor?????
-Halo?-szólaltam bele.
-Szia...kéne egy kicsit a segítséged...van egy toll meg egy papír nálad?
-Nincs...nagyon fontos??
-életbevágóan?..-kérdeztem a hangján hogy feszült..oké, biztos nem vészes
-Egy pillanat és jövök.-mondtam gyorsan Brandon-nak, majd elszaladtam. Minél hamarabb érek vissza, annál jobb.
*Cintia szemszöge*
Elment...hatalmas vigyor jött az arcomra..ha elment, akkor Brandon egyedül van...és itt logikázok tovább? Tudom mit kell tennem! Kelly-n láttam hogy siet, szóval nekem is gyorsnak kell lennem. Odamentem, és leültem Brandon mellé..húzza a száját...miért húzza a száját?? Jaj oh de édes, mindjárt változtatok én a hozzáállásán.
*Brandon szemszöge*
Mit keres itt ez a nő?? Már csak azért nem állok fel vagy küldöm el a francba, mert nem vagyok bunkó...
Rám kacsintott. Mit akar az üvegmacska szemeivel? Gyorsan félrenéztem...
Majd szó szerint elkezdett rám mászni...ez volt az a pont, ahol már nem bírtam tovább ezt az idegesítő nyomulást, félrelöktem, és felugrottam a talpamra.
-Te meg mi a francot művelsz??-förmedtem rá ekképp.
-De hát nem értelek..-és önelégült mosolyt vágott...ez normális??
-Hát én aztán nem is értem hogy mi meglepő lehet azon, hogy feleségem van és nem csalom meg, és köszönöm, nem kérek belőled.
*Cintia szemszöge*
Oké...én ezt végképp nem értem...miért jobb ő mint én??  Felálltam...oké, ő akarta. Átkaroltam a nyakát, de jóval erősebbnek bizonyult mint én...sokkal hamarabb kiszabadította magát, mint általában a férfiak.
*Kelly szemszöge*
Jövök kifele és mit látok??? Az a kis hadd ne mondjam mi már megint fűzni próbálja!!!

*Jess szemszöge*
Szerencsére Joshnak mennie kellett tovább...hála az égnek! Esküszöm, hatalmasat csalódtam benne! Miért nem lehetett normálisnak lenni ahogy szokott? Mi történt vele? Sosem volt ilyen! Sosem volt ilyen elfogadhatatlan a viselkedése..