Ma leszek 18 éves. El sem tudtam képzelni, hogy hogy fog alakulni így az életem. Egy szupersztárral, és a jegyesemmel lakok egy hotelszobában. Ez a sors keze! Nagy vonalakban igen jó életet élek. Szóval szülinapom reggelén egyszerre ront tám 3 őrült, Juan, Kelly, és Brandon. Ott ugrálnak mellettem, a párnámon, és az ágyamon. Én meg azt sem tudom hol vagyok, mert reggel 7 körül lehetett. Hoztak gitárt, Kelly meg elkezdett énekelni. Helyben ott sírtam el magamat, ő meg csak röhögött, hogy milyen érzékeny vagyok...
-Boldog szülinapot!-Mondta Kelly, majd megölelt, és még 2 puszit is kaptam.
-Köszönöm!-Törtem ki, majd mindenki ott ölelgetett.
-Buli? Az mikor lesz? És hol?-Kérdeztem vigyorogva, majd öltöztem fel.
-Buli? Az lesz? Én szervezem!-Kacsintgatott Kelly, majd jött a telefon, és vette is fel.
...
-Felnőtt lettél, kincsem!-Mondta Juan egy puszi kíséretében.
-Igen, az vagyok...-Mondtam a földet bámulva, majd kiküldtem, mert fel akartam magamra kapni valami normális ruhát. Eljött az este 8 óra, persze mindenhol a szülinapi köszöntések, stb.... meg is köszöntem. Limuzinnal jött értem az autó, persze csak én voltam egyedül... ez furcsa... Kelly meg Juan is már elméletileg ott várt a bulin. Kiszállok, tömeg, szaladnak oda a kocsihoz, még a lábam sem tettem ki, már mindenki a "boldog szülinapot" énekelte. Erre szétnyíilik a tömeg, Kelly énekelve, és vigyorogva jön oda hozzám, majd a tömeg elcsendesül, és egyedül a boldog szülinapot ő mondta. Persze azonnal ott bőgtem, hogy milyen aranyos, meg stb... a szülinapot gyorsan lerendeztük, már nagyban folyt a buli, mindenki halálra itta magát, velem együtt. Valami olyan társaságba csöppentünk, akik saját maguk készítették a koktélt.
-Hé, Jess! Kérsz egy koktélt? Ajándék!-Mondta az egyik srác, aki látszólag be volt tépve.
-Ja, légyszíves csinálj egyet.-Mondtam neki, majd elfordultam más lányokkal beszélgetni, amíg készült a koktél. Készen is volt, majd mondták, hogy igyam meg húzóra az egészet. én meg ugye le is húztam, és erre közli velem az egyik srác, hogy jó sok extasy-t dobott bele. Persze megrémültem, de nem tudtam vele mit csinálni, mert már hatott a cucc.
*Kelly szemszöge*
A bulin én énekeltem, persze, ki más. Jess is jött egy kicsit táncolni a legelső sorba, persze azonnal ideengedték, hiszen ő a szülinapos. Pont belenéztem az arcába, pontosítva a szemébe, amikor a pupilláján furcsa reakciót vettem észre;
-Jess! Jess! Figyelj ide! Hallod?-Kérdeztem tőle, mert bambán nézett a szemembe, és szeme már tűzvörös volt.
-Ja... mondjad...-Mondta, majd próbált figyelni.
-Jess, figyelj. Ki adta a drogot? Kitől szerezted? Próbálj gondolkodni!-Mondtam neki az arcát kettő kezembe szorítva, hogy figyeljen rám.
-A srácok.... bent koktélba rakták....-Ennyit mondott, majd leült, és piát követelt. Hívtam Brandon-t, ő meg megrémülve nézett rá Jess-re.
-Kik voltak?-kérdezte idegesen Brandon, majd amikor megtudta az infót, vonult is be, majd a srácok felé igyekezett. Jess-et persze próbáltam valahogy "gatyába rázni", de nem sok sikerült. Azt sem tudtam, hogy mennyi idő alatt megy el a hatása. Főleg hogy extasy, és hogy több bogyót is kapott. Annyit még valahogy sikerült kiszedjek belőle. Hatalmas ordibálást hallok az ajtó felől, majd egy gyerek ordít, Juan meg megy utána.
-Húzz az anyádba!-Ordibálja az a gyerek Juan-nak, aki valószínűleg a bogyókat adta Jess-nek.
-Igen? Te szemét állat! Rohadék!-Mondta, majd egy akkorát lekevert nekik, hogy a srác ott vergődött a járda szélén. Ahogy lerendezte, már szaladt is ide hozzánk, majd letérdelt Jess elé.
*Juan szemszöge*
-Kicsim...-Csak ennyit tudtam motyogni, mert már a gombóc ott volt a torkomon.
-Kelly basszameg csinálj már valamit!-Kiabáltam, majd Jess-t az ölembe vettem.
-Hé, nyugi, Brandon érti az ilyenben a dolgát. Majd ő valamit kezd vele.-Mondta Kelly, majd jött is Brandon, és valami szmötyit adott neki oda.
-Jess, ezt idd meg. Jobban leszel tőle.-Mondtam neki hitegetve, majd szépen lassan, de megitta a vízszerű valamit, amit Brandon kutyult neki. Fél óra múlva elkezdett hányni, majd jobban is lett. Mi azonnal mentünk haza, de még Jess mindig nem volt az igazi. Beszélgetni már lehetett vele normálisan, de még egy kicsit szédült.
-Hazamenjünk?-Kérdeztem tőle, mire a válasza csak egy bólintás volt.
-Hazaviszlek titeket. Úgy gyorsabb.-Mondta Kelly, majd indította is be a kocsiját. Beültünk, majd vitt is minket a szálloda felé. Kelly nagyon jól vezet nő létére. De komolyan. Nem fél a sebességtől, nem ijed meg, ha előzik, vagy előzni kell. És imád vezetni. Gondolataimat Kelly-nek a böködése szakította félbe, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk, egy integetés, és ment is vissza a bulira, meg valami sztori, hogy Jess miért nincsen ott. Jess már teljesen tiszta volt, mikor a liftben álltunk. Már a szédelgése sem volt.
-Köszönöm!-Mondta, majd odabújt hozzám.
-Szeretlek!-Majd kiszálltunk a liftből, és kézen fogva végig vonultunk a folyosón. Beértünk, majd átvedlettünk kényelmes cuccba, majd a kanapén ülve beszélgettünk.
-Emlékszel? 1 éve, pontosan ilyenkor...-Mondtam neki hatalmas vigyorral az arcomon.
-Voltam 17 éves?-Kérdezte értetlenül. Ilyenkor nagyon édes.
-Haha... igen, az is... de 1 éve először voltunk együtt "úgy"....-Majd megforgattam a szememet, mert tudom, hogy ezt is imádja.
-Hm.... milyen igaz...-Mondta, majd mentünk is be, és "aludtunk"...
*Kelly szemszöge*
"Amikor elönt a mámor, az semmihez sem fogható. Nincs még egy olyan érzés a világon. Mintha már nem is a földön lennél, hanem valahol máshol. Egy jobb világban."....
Vonzott engem is az érzés, hiszen kíváncsi voltam. De tudtam magamról, hogy úgysem teszem meg. Csak az az érzés... elönt a mámor. Mégis milyen érzés lehet? Egy teljesen más világba lépsz. Na de itt abba is hagytam, hiszen nehogy elöntsön a kíváncsiság, és kipróbáljam. Hajnal fél 4 körül lehetett, mikor Brandon szólt, hogy lassan tiplizzünk. Persze én azonnal beleegyeztem, meg amúgy sem voltam fáradt. Jó lett volna már egy kicsit csendben is lenni. Én nem ittam semmit, mert valószínű ott estem volna le a színpadról éneklés közbe, amennyi piát akartak velem itatni. Fél óra alatt hazaértünk. Juan és Jess beszélgettek a kanapén, nevetve, majd mind a kettő, ezred másodperc pontosságra, fordult felénk. Jess felpattant a kanapéról, megölelt, majd egy halk "köszönöm"-öt nyomott oda nekem. Brandon-nál is megcsinálta ugyanezt.
-Jess, minden oké?-Kérdeztem tőle, amire egy bólintás volt a válasza. Kb. 6-ig beszélgettünk, és meghallgattuk Jess-t, hogy milyen rossz a extasy. Szóval mégsem az a drog hatása, amiről igazából tudok? Néha úgy érzem, hogy az az egyetlen megoldás, ha ilyen dolgokba keverednék. Nagyon zsúfolt, és zűrös életem van. De legalább itt van Brandon, akire mindig támaszkodhatok.
-Nagyin nagyon rossz. Fáj mindened, de közben nem tudsz magadért semmit tenni. Csak ülsz, és várod a csodát.-Mondta Jess, majd megtörölte a szemeit.
-Ennyi? Akkor mások honnan veszik, hogy a drog az jó?-Kérdeztem kíváncsian, hátha kapok jobb választ is.
-Az igazat megvallva mind a kettő. Először a fájdalom, amikor érzed, hogy a cucc terjeszkedik, aztán meg az a jó érzés. Elönt a mámor. Nem tudsz semmit, és mégis jól érzed magadat. Az a pár perc varázslatos. A többi nem.-Mondta Jess, majd mentek aludni, mert már reggel volt. Mi is elmentünk, majd délután 4-ig fel sem keltünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése