12.rész

*Juan szemszöge*
Felkeltem. Reggel 7 óra körül lehetett. Tudtommal, még mindenki aludt. Megcsörrent a telefonom, kiszaladtam az erkélyre.
-Csá! Mizu?-Kérdeztem Eric-től a telefonba.
-Haver segítened kell! Hatalmas bajban vagyok!-Mondta a telefonba kétségbe esetten. Sose hallottam ilyennek, azonnal tudtam hogy bajkeverés van.
-Jézusom.... mi a szart csináltál már megint?-Kérdeztem tőle a telefonba.
-Ezt itt nem tudom elmondani, félek hogy lehallgatnak. A szálloda előtt legyél 5 perc múlva. Siess!-Mondta, majd ezzel kinyomta a telefont. Gyorsan felkaptam magamra egy gatyát, meg a dzsekimet, és már mentem is le. Eric már ott várt idegesen a szálloda előtt. Toporzékolt. Mindig is ilyen türelmetlen volt, na meg sokszor zavart is.
-Csá haver!-Köszöntem neki egy nagyot, mert az igazat megvallva, már régen láttam.
-Csá! Na szóval mondom... tudod, hogy régen nekem voltak drogos ügyeim... vagy is vannak. Van nálam egy egész zacskó tabletta. Tesó, vigyáznod kell rá, mert ha elveszítem, a banda megöl érte! És ez most halál komoly!-Mondta Eric sutyorogva...nagyra nyíltak a szemeim..tabletták? Mit művel már megint! Azt mondta, hogy abbahagyja! Ez nem lehet igaz... 
-Mi? Te meghibbantál? Ja, és ha majd véletlen én veszítem el, akkor engem nyírnak ki, és nem téged... ez így korrekt, ugye?-Mondtam neki egy fintorral, majd mentem volna befelé, de hirtelen megszólalt, amire megtorpantam.
-Haver! Ne csináld már! Mennyit segítettem rajtad? Ott lennél a szarban, ha én nem találok neked egy ilyen munkahelyet! Ennyit megtehetnél, nem?-Kérdezte tőlem kiakadva. És teljesen igaza volt. Nagyon sok mindent tett értem. De mégis.... drog? És.... úristen, nem hagyhatom cserben!
-Jó! Add ide! De ha ebből nekem lesz bajom, esküszöm, a saját kezemmel fojtalak meg! Érted? - elmondhatatlanul ideges voltam..mi van ha lebukok? Kellytől és Jesstől jobban félek én mint a zsaruktól! El sem hiszem..elveszem tőle...remélem minél hamarabb megszabadulhatok majd tőle, nehéz titkolózni, és nem is lehet, ez már Kelly eseténél is kiderült.
-Köszönöm haver! Semmi nem lesz, megígérem! Csá!-Ideadta a kis zacskót, amit én eldugtam a dzsekimbe, majd elköszöntünk. Mentem be, és Jess állt az ajtóban. Látta az egészet. Már tudtam hogy késő, mert rám nézett olyan, "ez mi volt?" tekintettel, megdermedt arccal, majd felszaladt. Utána futottam...mi mást tehettem volna? Ő látta, és tudom mire gondol!
*Jess szemszöge*
Láttam, ahogy valami tablettákat vesz el egy embertől... meg valami drogról volt szó... Tehát drogozik! El sem hiszem! Hazudott? Drogozik. Hogy tehette ezt? Miért nem szólt? Ezek után bízzak még benne?Sosem gondoltam volna... az érzések kavarogtak bennem. Felértem, majd normális léptekkel kezdtem az ajtó felé menni. Juan futott mögöttem.
-Na ezt hogy magyarázod meg?-Kérdeztem szemrehányóan.
-Jess.... ezt te nem érted! Én nem drogozok!-Mondta ezt "bocsáss meg" tekintettel, de most valahogy nem hatott meg.
-Ne hazudj! Ott raktál el egy kis tasak tablettát... legalább megmondtad volna!-Kiabáltam neki rivallva, majd elkezdtem gyorsabb léptekkel a szoba felé menni.
-Jess! Állj meg!-Nyúlt a kezem után.
-Hagyj békén! Nem érted? Betűzzem?-Mondtam neki, majd a szoba felé futva becsaptam magam után az ajtót...
*Juan szemszöge*
Jess becsapta maga után az ajtót... persze nekem szabad bejárásom volt, szóval az őrök kinyitották az ajtót. Bementem, és Jess a szobájába bezárkózva sírt. 2 órán át dörömböltem, de semmi. A végén már majdnem arra vetemedtem, hogy az ablakán keresztül jutok be. Kelly, és Brandon is visszajöttek Texas-ból... nagyszerű!
-Jess! Engedj be! Mi történt?-Kérdezte Kelly Jess-től.
-Juan drogozik!-Ordított ki a szobából, majd elkezdett sírni. Még jobban.
-Tessék? Ugye ez nem igaz?-Nézett rám kétségbe esett szemekkel. Teljesen le volt döbbenve. Láttam a tekintetén..rámnézett ilyen "ez igaz?" nézéssel, de jeleztem arcmimikával, h "NEM".
-Nem! Csak a haveromnak segítek!-Mondtam kiabálva. Bár elég elcseszett mondat volt...sőt.
-Mi? Segítesz neki, hogy hogy lője be magát, vagy mi? Menj el! Most!-Förmedt rám Kelly.
-Tesó... most ez a legjobb, hidd el...-Mondta Brandon, majd a mellkasomnál fogva tolt kifelé. Kelly-re azzal a "miért nem hiszel" arccal néztem, de ő csak vállat vont, majd benyitott Jess-hez.
*Kelly szemszöge*
Benyitottam, majd kisírt szemekkel rám nézett. Leültem mellé az ágyra. Most nagyon nehéz lehet neki.
-Igaz?
-Igen... láttam ahogy az egyik haverja valami tablettát ad neki oda.-Mondta ezt majd megölelt, és ott kezdett el sírni tovább a vállamon..nem tudtam mást tenni, mint nyugtattam. Brandon meg ott állt nekidőlve az ajtófélfának, és nézte, ahogy Jess sír. Aztán el is ment, mert ment le Juan-hoz...egyszerűen tudom hogy odament.
*Brandon szemszöge*
Ahogy kiléptem az ajtón,rohantam lefelé, mint egy őrült. Dörömbölök az ajtón, majd Juan lép ki az ajtón kisírt szemekkel, és gyorsan beinvitál.
-Haver... ugye nem igaz? Mesélj el mindent!-Mondtam neki...nem néztem ki belőle.
-Dehogy.... elmesélek mindent... van egy haverom, Eric, aki felhívott, hogy fontos dolog van. Lementem a szálloda elé, mert telefonba nem lehetett. Aztán megkérte, hogy vigyázzak ezekre. Mert mondta, hogy ha elveszíti, akkor a banda megöli őt. De ő azt elintézte, hogy ha én veszítem el, ne csináljanak velem semmit. Aztán mondtam hogy nem, de erre ő előjött, hogy mennyit segített. Én hülye meg elvállaltam. És ezt Jess végig nézte, és azt hitte hogy Eric a Dílerem, és tőle vásárolom a tablettákat.
-Haver... megmondom Jess.nek... muszáj lesz...-Mondtam neki, majd fel is pattantam, és szaladtam is fel Jess-hez.
"Pár perccel később, már fent a szobában."
Szinte feltéptem az ajtót, úgy siettem, hogy elmondjam Jess-nek a jó hírt, hogy Juan nem drogozik.
-Hol van Jess?-Kérdeztem Kelly-től.
-A szobámban... de miért?-Kérdezte tőlem furcsállva.
-Majd mindjárt meglátod.-Mondtam neki, majd egy gyors puszi a homlokra, és már mentem is.
-Jess! El kell mondanom valamit!-Törtem meg a csendet.
-Mi az?-Kérdezte tőlem elég bunkón, bár most nem az érdekelt.
-Juan nem drogozik! Félre értettél mindent!-Mondtam neki normális hangon most már.
-Tessék? Brandon ne kezdd már te is... most hagyjatok békén!-Mondta nekem Jess emelt hanggal, majd ki küldött az ajtón.
-De Jess!-Szóltam neki az ajtó mögül.
-Semmi de! Nem érdekel! Hagyjatok békén!-Kiabált ki az ajtó másik feléről. Nem próbálkoztam tovább, mert semmi értelme sem volt. Kelly-vel éppen az élet nagy dolgairól beszélgettünk, amikor váratlan telefonhívás, és menni kell stúdiózni.... csodás! Én addig gondoltam, lemegyek egy kicsit boxolni..
*Juan szemszöge*
Egyszerűen csak elakartam menni, elakartam menekülni a helyzet elől. Hogy dőlhet romba az egész életed egy ártatlan kis mozdulat miatt? Semmi másra nem tudtam gondolni. Ahogy rám nézett... teljes ridegséggel küldött el onnan. Ki kellett eresszem a gőzt. Van egy box terem nem messze a szállodától... még Brandon mutatta régebben. Tudtam hogy oda kell menjek kiereszteni az összes idegemet. Fél óra alatt gyalog oda is értem, átöltöztem, és már gyakoroltam is. Az egyik hülye nagymenő odajött hozzám, és kihívott egy meccsre, hogy "leteszteljen"... én meg persze hülye, azonnal rávágtam hogy oké, úgy is kiütöm. Fél óra múlva fel is voltam készülve, kezdődött a meccs. A srác, erősebb volt, mint gondoltam, mert az 1. és a 2. körben ő nyert. Az utolsót ha megnyerem, akkor azt mondta, én viszem a prímet. 3. kör, mindenki halálra izgulja magát. Elkezdődött.... a srácot vagy 3 ütéssel csináltam K.O-ra. Mindenki csak tátott szájjal lesett, majd az egész tömeg ordított, és engem ünnepeltek. A tömeg között megpillantottam egy ismerős arcot. Brandon volt az. A srácnak az 1 éves rekordját döntöttem meg. A rekord az volt, hogy aki kiüti őt, az lesz a góré. Most már az én vagyok. Iszonyatos düh jött ki belőlem. Kitomboltam magamat, azon a szegény emberen. Gyorsan lementem Brandon-hoz, aki tátott szájjal figyelt végig.
-Tesó.... gratulálok! De hogy? Senki nem tudta eddig legyőzni...-Mondta nekem még mindig elképedt arccal.
-Nem tudom.... sok volt a düh bennem, és valahogy le kellett vezessem.
-Értem... menj az öltözőbe, és tedd rendbe az arcodat... aztán menj haza, neked mára elég volt ennyi!-Mondta nekem Brandon, öklöztünk, majd el is vonultam az öltözőbe. Fél óra alatt lerendeztem magamat, majd mentem hazafelé. Az arcom teli volt sebekkel, és a szám meg a szemöldököm is, fel volt szakadva. Jó sok sajnáló arc nézett rajtam végig az utcán, amíg a szállodába nem értem. szállodától lehettem 10 percre, amikor Kelly-vel futottam össze. Megrémülve nézett rajtam végig.
-Juan! Szia! Hátte meg mi a jó Istenbe keveredtél már megint?-Kérdezte olyan "Anyáskodóan."
-Szia! Box meccs.... de mindegy is.... és amúgy meg mi van? Vagy már hiszel nekem?-Kérdeztem kicsi mosollyal az arcomon.
-Ja hogy boxmeccs... így már mindent értek... amúgy meg... Brandon elmesélte a sztorit. Ne haragudj!-Mondta, majd megölelt, és együtt mentünk vissza a hotelhez. Jess viharzott ki a hotel ajtón, végig nézett rajtam, majd el is vitte a tekintetét. Rideg volt, mintha nem is ismerne, mintha valami idegen lennék, úgy nézett. Majdnem kettészakadt a szívem, úgy fájt... ballagtam tovább, fel a 2. emeletre, a szobámba. Ahogy beértem, az ágyamon összeroskadva kezdtem el sírni. Annyira fájt minden... úgy éreztem, hogy már nem is akarok élni. Több órán keresztül csak sírtam, majd az ágyamon aludtam el...
*Jess szemszöge*
Este 10 óra lehetett, amikor Nina-tól hazaértem. Mindig csak az a pillantás járt a fejemben. És mi történt vele? Az arca tele sebhellyel... azt meg már végképp nem értem, hogy miért pont Kelly-vel sétálgat? Elméletileg Kelly is haragszik rá, nem? Semmit sem tudtam, de tényleg... Kelly benyit, majd odadob egy unott "sziát", és megy tovább. Mi volt ez? Haragszik rám?
-Mi a baj?-Kérdeztem tőle lankadtan.
-Nem hiszel neki, pedig nem hazudik.-Mondta, és közben csinált kettőnknek egy szendvicset.
-Honnan tudod?-Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Csak tudom, és kész... ez neked legyen elég! Jess, én komolyan nem értelek! Szerinted majd pont én fogok neked hazudni arról, hogy Juan igazat mond-e, vagy sem?-Vetette oda kiakadva, majd a kezembe nyomott egy szendvicset, és el is húzott. Gyanítom, kicsit durcás lett, hogy már neki sem hiszek. Muszáj volt felhívnom Brandon-t.
-Brandon! Szia! Én vagyok az, Jess.
-Szia! Valami baj van?
-Figyelj, én elhiszem, hogy igazat mondotok, de amíg a saját szememmel nem látom, addig nincsen alku.
-Oké, meg van beszélve. Megmutatom neked, esküszöm! Nem fogom neki elmondani, hogy megmutatom, bízz bennem. Szia!-Majd ezzel kinyomta a telefont. Tudtam hogy nem szól Juan-nak Brandon. Valamennyire kis boldogság már lapult bennem, hiszen Brandon szövege elég meggyőzőnek tűnt. Bár ő mindig az, ha hazudik, ha nem. Befolyásos egy ember, az már tuti. 11 felé elmentem fürödni, majd szépen lassan elaludtam.