2. rész

*Kelly szemszöge, reggel 09:08, Brandon sehol"
Ahj, hol a fenében van... kimentem cigizni a tetőre, mert ki lehetett ülni, és látom, hogy Brandon megint a gyerekekkel fürdik lent, de most egy nagyon csinos nő is ott volt. Gyorsan elbújtam, hogy megnézzem, tényleg bízhatok-e benne. Persze én bíztam, csak ott volt bennem az a kíváncsiság. A nő Franciául beszélt, ezért Brandon tudott vele beszélgetni, mert Brandon is folyékonyan beszélt vele, de én is tudok Franciául elég sokat, így hát értettem mit beszélnek;
-Van barátnőd?-Kérdezte a nő Brandon-tól.
-Nem nincsen, de van egy feleségem.-Mondta Brandon neki lazán, majd játszott tovább a gyerekekkel.
-Értem. De a feleségednek sem kell tudnia mindenről ám.-Mondta Brandon-nak kacérkodva a nő.
-De, de tudnia kell mindent. De gyanítom, hogy a mai napon nem kell semmit megtudnia.-Mondta Brandon a nőnek, és már láttam rajta hogy ideges.
-Jaj, ugyan már... csak egy egy éjszakás kaland... nem jelent semmit...-Mondta neki a nő, majd ment Brandon felé.
-Menj már innen hallod! Nem vagy te nekem senkim, hogy miattad eldobjam a legnagyobb kincsemet.-Mondta neki Brandon idegesen, majd elindult felfelé. Nagyon aranyosnak találtam. Hallottam hogy szalad fel, ezért gyorsan lehuppantam a kanapéra, majd a kávét gyorsan a kezembe vettem.
-Nyuszika! Szia.-Köszönt Brandon nekem, miközben jött be. Most láttam csak úgy igazán, hogy mennyire ki volt dolgozva a teste. Megakadt rajta a szemem, és ezt ő is észrevette.
-Hm....-Csak ennyit mondott, majd az a tipikus szájharapás, amitől tudja, hogy olvadok, de most nem szabadott elterelni a figyelmét.
-Ahj... menj már...-Löktem oda neki, majd adtam egy puszit neki.
-Nem jössz le? Lent van egy csomó kisgyerek, tuti, hogy csípnének.-Mondta olyan "légyszíí" fejjel,persze enélkül is mentem volna vele. Negyed óra alatt el is készültünk, majd mentünk le. Kíváncsi voltam a nő fejére, amikor meglátja, hogy Brandon kézen fogva jön le velem, csókolózva.
-Szia! A nevem Cintia micheala!-Mondta kis bájos hangon, pedig legszívesebben... na mindegy is.
-Szia! A nevem Kelly Clarkson.-Mondtam neki lazá, majd Brandon-nak adtam egy puszit.
-És tényleg! Azért voltál nekem te olyan ismerős! Hatalmas rajongód vagyok! Kérlek hadd csináljak veled egy fényképet!-Mondta ugrándozv, mint egy 5 éves. Esküszöm, hányni tudtam volna ettől a nőszemélytől.
-Ne haragudj, de lotyókkal nem csinálok fényképet.-Röhögtem az arcába, majd tovább léptem, de ő karon ragadott.
-Mit mondtál? Mi az hogy lotyó? Nem is ismersz! Én tisztességes vagyok a férjemhez!-Emelte fel velem a hangját a lotyó.
-Tessék? Láttam az ablakból, ahogy a férjemmel szerettél volna egy "semmit nem jelentő" éjszakát... kérlek... szánalmas vagy...-Mondtam neki olyan lenéző arccal.
-Honnan tudod te ezt?-Kérdezte tőlem, és ezt mind Franciául.
-Hm... kint ültem a tetőn... na de most húzz innen, ne rontsd a levegőt...-Mondtam neki, majd Brandon odajött hozzám.
-Hallod Nyuszi... nem éri meg... hagyd rá... lényeg, hogy én szeretlek téged, és hogy te is szeretsz engem.-Mondta azokkal a nagy barna csillogó szemeivel, majd megcsókolt. Aztán még fürödtünk tovább.

Mivel kisütött a nap, kaptam az alkalmon. -Én mint hófehérke- És kiültem napozni. Persze nem lebarnultam, hanem leégtem. A bőröm pirosabb volt mint a dobozos kóla. Senki nem érhetett hozzám, mert kb. ordítottam a fájdalomtól. Bekentem magamat mindenféle krémmel, és így mát talán elviselhető volt a fájdalom.
*Jess szemszöge*
"Jess ne haragudj, de a haverokkal elmentünk itthonról. Nem sokára jövök. Millió puszi;Juan xoxoxo." Ez édes. De közben meg ahj... már is hiányzik... na mindegy, valamivel elütöm az időt. Talán áthívom Nina-t. Úgy is már régen találkoztunk, meg van egy csomó mesélni valója. Gyorsan írtam neki egy sms-t. "Szia Nina! nem jössz el? puszi; Jenny xoxo." Igen, Nina engem úgy becéz, hogy Jenny, és nem Jess. Furcsa, mert igazából előtte nem Jess, hanem Jenny voltam mindenkinek. A kis gondolataimat egy kopogás zavarta meg.
-Jenny! Szió!-Köszönt Nina, majd megöleltük egymást.
-Szia! Gyere be!-Mondtam neki, majd leültünk a kanapéra.
-Jenny... van egy csomó mesélni valóm.-Mondta kicsit szomorúan, amiből én azonnal levágtam, hogy nincsen valami rendben.
-Na mesélj.-Mondtam Nina-nak, majd hagytam hogy beszéljen.
-Szóval tudod volt Chad a barátom. Na vele már fél éve jártam, iszonyatosan szerelmes voltam belé. Suli elején Elment egy ügyvéd táborba. Ott az az egy hét alatt, még egy üzit sem dobott meg semmit. Aztán arra fogta,  hogy nem volt térerője. Miután ezt a sztorit így elmondta így hozzáteszi, hogy mellesleg összejött egy csajjal, és hogy csak egyszeri alkalom volt. Erre idegességből rávágtam, hogy én is megtettem. Aztán eltelt egy 2 hónap. Kyle, a legjobb barátommal is összejöttem. Ez is olyan igaz szerelemnek tűnt. Aztán egy lotyóval megint megcsalt... és most ez a helyzet... komolyan, a homlokomra van írva, hogy csalj meg? Vagy mi? Ahj, de nem is értem ezt... na mindegy....-Mondta magából kifakadva Nina, majd sírva az ölembe borult.
-Nina, figyi, hívnak skype-on. -Kelly volt az, de Nina nem tudta, hogy én ismerem őt. Nagyon régen találkoztunk már.-Meg kell ígérned valamit! Nem kezdesz el sikítozni.-Azért mondtam ezt, mert Nina hatalmas fanja volt Kelly-nek.-Ígérd meg!
-Ígérem!-Mondta Nina, majd a szívére tette a kezét.
-Jól van, akkor most bekapcsolom.-Majd fogtam, és bekapcsoltam a skype-ot, amin Kelly-nek az arca jelent meg.
-Te jézus atya ég!-Majd Nina a szájára tette a tenyerét, mert sikítani akart.
-Szia Jess! Nina! Szia! Sokat hallottam már rólad!-Mondta Kelly nevetve, majd tovább beszélgettünk...
*Juan szemszöge*
-Srácok, most már tényleg mennem kell.-Mondtam a haverjaimnak.
-Tesó... ne már.... most jönnek fel a lányok.... van egy-két olyan szép lány, és tuti, hogy neked beadnák a derekukat.-Mondták röhögve.
-Hagyjál már... van jegyesem te hülye...-Mondtam rájuk förmedve, majd felálltam.
-Tesó... Jess-nek nem kell megtudnia...-Mondták ilyen idióta vigyorral a fejükön.
-Na csá mindenki!-Majd azzal a lendülettel siettem haza, mert elegem volt ebből a nőfaló, hülye társaságból. Meg Jess is már nagyon hiányzott. Hazaértem, de Jess nem volt egyedül. Ott volt nála Nina.
-Sziasztok!-Köszöntem nekik, majd Jess jött oda a laptop-pal, hogy adjon egy puszit.
-Na de én megyek is!-Mondta Nina, majd ki is ment az ajtón.
-Kelly! Szia!-Köszöntem neki bele a kamerába.
-Szia! Hogy vagytok? Mit csináltok?-Kérdezte Kelly nevetve, mert Brandon ott ugrált egy szál Superman-es boxer-ban hátul.
-Hát mi jól vagyunk, köszönjük. Juan most hoz nekem egy kávét.-Mondta Jess, majd mentem is ki a konyhába.
-Parancsolj kicsim.-Mondtam Jess-nek, majd adtam neki egy puszit.
-Köszönöm! Imádlak!-Mondta, majd én is kaptam egy puszit. Kelly-ékkel még nagyon sokat beszélgettünk, aztán fél 3 körül elmentünk aludni...

1.rész

*Kelly szemszöge*
Megvolt az esküvő... egyszerűen csodálatos volt. Elkápráztató. És most, éppen Brandon magángépén ülünk, hogy elutazzunk Fiji-re (ejtsd; Fidzsi). Egy szív alakú sziget, ahol kibérelt egy lakást 2 hétre;

Ez a sziget természetesen lett így, nem emberek munkája. Igazán örültem, hogy oda megyünk, hiszen mindig is nagy álmom volt, hogy eljussak Fiji szigeteire. És most megvalósult az álmom, végre azzal, akit szeretek. A férjemmel. Igen! Mondhatom azt, hogy ő a férjem. Soha nem hittem volna. Már ültünk a gépen, és várt ránk a 8 órás repülőút.
-Boldog vagy?-Kérdezte tőlem Brandon, majd megcsókolt.
-Szerinted?-Vetettem neki oda lazán, majd rámosolyogtam.
-Akkor örülök. Amúgy tudod ezt soha nem mondtam, de mindig is tudtam, hogy egyszer a feleségem leszel.-Mondta nekem, majd egy csalfa vigyor szökött fel az arcára.
-Tessék? Ahj... Brandon.... honnan tudhattad volna?-Kérdeztem tőle nevetve.
-Hm... amikor eljöttél hozzám Texas-ba... na akkor... ott derült ki minden.-Mondta, majd megpuszilt.
-Értem... és tudod Brandon....-Mondtam neki incselkedve, majd ráraktam a kezem a combjára.-Tudod, van ám egy kis szobaszerűség ám a gépen.-Mondtam neki, és láttam, hogy elkezdte venni szaporábban a levegőt.
-Kérlek....... ne kínozz..... gyere most azonnal!-Mondta, majd a mondatát egy levegővétel szakította meg. Nem bírta, és azonnal húzott maga után abba a szobába. Majd bezárta az ajtót....
*Jess szemszöge*
-Juan.... drágám.... az egész hotelszoba csak a miénk.... és Kelly ágya még mindig nagyobb mint az enyém... biztos nem bánná.... ha.... tudod..... kicsit kölcsön vennénk... és Kelly-ék úgy is csak 2 hét múlva jönnek... szóval.... addig ki tudjuk takarítani..... minden nap!-Mondtam neki, majd rákacsintottam, erről persze azonnal levágta, hogy mi van.
-Hm... baba.... ez nem is rossz ötlet... na de tudod, amíg előkészítem a szobát, addig te felöltözhetnél....-Mondta sejtelmesen, majd mentem is be a fürdőbe. Juan persze jön be, én meg melltartóban állok a fürdőben.
-Nem szabadna itt lenned.... már megint...-Mondtam neki halkan, és reméltem megint, hogy igazából nem hallotta meg.
-Tudom... de te szeretnéd...-Mondta sejtelmesen.
-Szeretném bizony.-Mondtam neki incselkedve, de még nem csókoltam meg.
-Juan.... azért van a szoba... most pedig szeretnék készülődni.-Kínoztam direkt.
-Jess.... hm... ezt még megbánod... csak egyszer gyere ki onnan...-Mondta, majd hallottam, ahogy járkál az ajtó előtt.
-Ne félj kincsem.... egyszer kijövök onnan.-Mondtam neki, majd gyorsan fel is öltöztem.
-Hm.... nagyon jól nézel ki!-Mondta, majd felkapott, és bevitt a szobába....
*Brandon szemszöge*
-Szeretlek!-Mondtam Kelly-nek, mert ő készült elaludni, én meg kimentem, és ittam egy kávét... mert álmos lettem... nagyon álmos... Elszenderedtem, majd arra keltem fel, hogy Kelly-ből kitörő nevetés jön. Amíg aludtam, végig ott ült mellettem, és valószínű beszéltem álmomban. Ez az egyik rossz szokásom.

-Hallottad ugye?-Kérdeztem tőle, és közben nevetve néztem rá.
-Minden egyes szavadat.... hát Brandon....-Mondta nekem Kelly, majd megpuszilt.
-Fenébe!-Mondtam neki, majd elmentem még egy csésze kávéért.
*Kelly szemszöge*
A tabletemen van mobilnet, hordozhatós, így kihasználva a helyzetet, felnéztem a facebook-omra. Jess-től kaptam egy üzit, amiben ez állt; "Szia Kelly! Pár napra kölcsön vesszük a szobádat. Ígérem mire visszajössz, minden patent rendben lesz. Millió puszi; Jess, és Juan." Nagyon jó... de tényleg remélem, hogy mire visszaérek rendbe rakják... mert ha nem... annak baj lesz a vége. Le is léptem a facebook-omról, majd odamentem Brandon-hoz egy kávéért, mert én is elég fáradt voltam. Meg is ittuk, majd el mentünk aludni....
*Juan szemszöge*
-Jess... szeretlek! Szeretlek!-Kiabáltam a szobában, mert öröm árasztott el.
-Én is téged, te kis lüke.....-Majd ráfeküdt Jess a mellkasomra. Elaludtunk, de egy zaj ébresztett fel minket. Jess mondta, hogy Kelly-nek van egy baseball ütője az ágy alatt. Gyorsan felkaptam, majd azzal mentem ki a nappaliba. Erre látom, szegény takarító ott áll feltett kezekkel, rémült arccal.
-Jézusom! Elnézést! Csak mi aludtunk és hát...-Mondtam a lánynak.
-Jaj... uram... bocsánat... majd később visszajövök....-És már ki is ment az ajtón. Gyorsan vissza is mentem a szobába, majd visszafeküdtem Jess mellé.
-Kincsem.....-Mondta Jess, majd visszafeküdt a mellkasomra.
-Nyuszi... -becézgettük egymást. Persze, hogy erre megszólal az a szám, amit Kelly a legnyálasabb zenéjének tart. A Don't Rush.Persze, mind a kettőnkből kitört a röhögés. Imádom Kelly-nek ezt a számát, állandóan ezt dúdolgatom, meg a csengőhangom is ez. És nem érdekel hogy a haverjaim kinevetnek-e miatta... ezt csak Jess miatt, mert szeretem. Ő a mindenem. Amikor már majdnem megint elaludtunk, persze, hogy egy telefoncsörgés zavarta meg.
-Basszus, ez Kelly!-Ordított Jess, majd szaladt oda a telefonjához.
*Jess szemszöge*
-Kelly! Szia Minden rendben?-Kérdeztem aggodalmaskodva.
-Jess! Szia! Igen, minden oké, ide értünk épségben. Nagyon szép a hely, de nagyon hideg van, meg esik is az eső. "Nem baj! Van nagyon sok dolog, amit rossz időben lehet csinálni, főleg, még ha el is ment az áram!"-Ordibálta Brandon a telefonba, majd csak a röhögést hallottuk.
-Na jól van, nem is zavarlak! Szia puszi!-Majd le is raktam a telefont. Mentem fogat mosni, mert már olyan 10 óra fele lehetett, és nagyon álmos voltam. Amikor lehajoltam a mosdókagylóhoz, hogy megmossam a fogamat, hirtelen Juan megfogta a fenekemet.
-Ezt ne most. Legalábbis amíg fogat mosok. Mondtam, majd mostam tovább a fogamat.
-Szeretlek!-Mondta Juan, majd átölelt hátulról.
-Hm... én is... imádlak...-Mondtam neki érthetetlenül, mert éppen a fogkefe volt a számban. Amikor megmostam a fogamat, mind a ketten gyorsan elmentünk aludni. Holnap nagyon sok dolgunk lesz...
*Kelly szemszöge*
A hotel szoba eszméletlen volt. Egy francia ágy, egy mosdó, meg egy kiskonyha. Ennyiből állt az egész. Az ablakban szerettem mindig Brandon-nal ülni, és cigizni. Igen, sajnos mind a ketten rászoktunk. Gyönyörű volt a kilátás az ablakunkból;

 A naplemente talán soha nem volt még ilyen szép nekem, mint most. De tényleg, csodálatos volt. És közben végig azzal voltam akit szeretek.
-Hahó! Kelly! Hív a föld!-Mondta nevetve Brandon, mert már vagy egy perce nem is válaszoltam neki semmit.
-Ja ja igen, itt vagyok.-Mondtam neki én is nevetve, majd nyomtam egy puszit az arcára, és elmentem fürdeni. Nagyon meleg lett estére, és persze, hogy mire visszaértem, Brandon ugrándozik lent a gyerekekkel. Nagyon aranyos volt. Mint egy nagy gyerek, pontosan úgy vegyült el a társaság között. Látszik, hogy már van neki gyereke. Olyan tipikus Apajelölt. Aranyos. Még egy fél órát lent volt, majd jött fel csurom vizesen, összefirkálva.
-Hát veled meg mi a jó istent műveltek azok a gyerekek?-Kérdeztem tőle nevetve, majd elkezdte mesélni a sztorit.
-Amikor lementem, Katai, az a legnagyobb fiú, hozott egy csomó színű tollat, és azzal elkezdtek firkálgatni. Aztán hívta őket be az Anyukájuk, és egyedül meg nem akartam lent maradni.-Mondtam neki, majd kiültem az ablakba cigizni.
-Itt olyan jó élni. nem tudják, hogy ki vagyok. Itt normális az életem.-Motyogtam magamba, majd egy kis mosoly szökött fel az arcomra.
-Hohó! Dehogyisnem! A kissrác is ismer téged, csak azt mondtam neki, hogy te csak nagyon hasonlítasz Kelly Clarkson-ra. Azt szerette volna, ha lemész hozzá és énekelsz. De most nem azért jöttünk ide.-Mondta Brandon, majd húzott magával, hogy menjünk aludni.
-Jóéjt.... imádlak....-Mondtam neki, majd megpusziltam.
-Én is imádlak Msr. Blackstock! Olyan jó kimondani így a nevedet.-Mondta nevetve, majd elaludtunk mind a ketten....